A ravensbrücki koncentrációs tábor őrei az egyik túlélő szerint „átlagos nők voltak, akik ördögi dolgokat műveltek”.
A ravensbrücki női koncentrációs tábort Heinrich Himmler, az SS vezetőjének ötlete nyomán hozták létre 1939-ben Németország északi részén. Sokáig ez volt az egyetlen női tábor.
Eredetileg a rezsim által deviánsnak minősített csoportok tagjainak jelölték ki: prostituáltak, abortuszosok, leszbikusok, kommunisták, szociáldemokraták kerültek oda, de bűnözőket, cigányokat, Jehova tanúit és zsidókat is fogva tartottak, olvasható a Telex ismeretterjesztő írásában.
A cikk szerint a táborba 1945 áprilisi felszabadításáig több mint 130 ezer nőt és gyereket deportáltak. Jelentős részük nem élte túl a fogságot, aminek egyik oka az volt, hogy a tábor kapacitásánál jóval több embert zsúfoltak össze kis helyen, és egyre nyomorultabbak lettek a feltételek.
A kutatások szerint az 50 ezret is meghaladhatta a halálos áldozatok száma. Az éhezés, a kényszermunka, a rendszeres kínzások és verések, halálos injekciók, gázkamrák, akasztások, orvosi kísérletek és betegségek végeztek a foglyok jó részével.
Mindebben jelentős szerepet vállaltak a női SS-felügyelők, német kifejezéssel az Aufseherinek, akiket újságokban feladott álláshirdetésekben toboroztak. Ezek a hirdetések elsősorban a szegényebb családokból érkező, alacsonyabb iskolázottságú rétegnek voltak vonzóak, hiszen nem sok lehetőség közül válogathattak, egy gyári munkánál pedig ígéretesebb volt a magasabb fizetés és egyéb juttatások miatt.
A katonás fegyelemhez szokott nők kiképzése gyorsan lezajlott, de azért még kaptak ideológiai nevelést is, például a Jüd Süss antiszemita filmet vetítették le nekik. Sokan közülük amúgy is magukénak vallották a hitleri ideológiát, így még az a tudat is fűtötte őket, hogy valami hasznosat tesznek az árja német társadalomért.
A női őrök közül sokan Ravensbrückben kezdték karrierjüket és kiképzésüket, mielőtt elkerültek volna Auschwitzba, Bergen-Belsenbe vagy más táborokba.
„Átlagos nők voltak, akik ördögi dolgokat műveltek”
– mondta róluk az egyik túlélő, a holland Selma van de Perre. Ravensbrückben mindennapos volt a verés és a kínzás, de gyakran minden különösebb ok nélkül meggyilkoltak foglyokat. Leginkább ütlegelésben, rugdosásban, taposásban nyilvánult meg a fizikai erőszak. De az is előfordult, hogy német juhászkutyáikkal maratták meg a foglyokat.
A rettegett őrök között volt Elisabeth Volkenrath, Auschwitz és Bergen-Belsen 1945-ben halálra ítélt női főfelügyelője, aki korábban segédmunkás volt. Ruth Closius, akit szintén rendkívüli kegyetlenségéért ítéltek halálra, pedig ápolónő szeretett volna lenni. A hírhedt Irma Grese, akit Belsen Szörnyetegének is neveztek, egy tejgazdaságban dolgozott, miután 15 évesen elhagyta a szülői házat.
