És miért hívják egyáltalán hámántáskának, vagy inkább Hámán fülének?
A szerda este beköszönő purim ünnephez kapcsolódóan sok zsidó háztartásban és pékségben sütnek a napokban hámántáskákat, hagyományos háromszög alakú süteményeket. Sokan ráadásul ezzel az ukrajnai menekültek megsegítéséhez is hozzájárulnak. De hogyan jött létre ez a szokás, és leginkább miért pont ezt a fajta édességet fogyasztják a zsidók ezen az ünnepen? A Haaretz egy korábbi cikkében próbált választ találni ezekre a kérdésekre.
A purim, sok más zsidó ünnephez hasonlóan, mindig is kapcsolódott valahogyan az ételekhez. A mishloach manot, vagyis az ételajándékozás szokása olyan régi, mint maga a purim ünnepe, amely az i. e. 4. századra nyúlik vissza, legalábbis a perzsa zsidók körében (a legtöbb zsidó számára a purim körülbelül az i. e. első századból származik). A szeudot purim, azaz a purimi lakomák megtartása pedig a Talmud idejére, nagyjából az 5. századra nyúlik vissza.
Tekintettel a purim ételközpontú jellegére, nem meglepő, hogy az idők folyamán kialakultak a hagyományos ünnepi ételek. Az egyik ismeretlen purimi finomság, amely nem jutott el a modern idők zsidó asztalaira, az ozné Hámán, vagyis a Hámán füle nevű sütemény. Ne tévesszen meg senkit azonban, hogy az izraeliek ma is ezt a nevet használják a hámántáskára. A hajdani ozné Hámán ugyanis egy egészen másféle sütemény volt.
Az ozné Hámánról (egyes számban: ozen Hámán) először az olasz reneszánsz idején hallhatunk, méghozzá a legkorábbi ismert héber színdarabban, a 16. századi A jegyesség komédiájában. Ebben Leone de' Sommi a rabbinikus judaizmus azon szokását gúnyolja ki, amely az új hagyományokat utólagosan a Szentírásra való hamis hivatkozásokkal magyarázza.
A darab egyik vicces jelenete például azon alapul, hogy Hámán a héber manna szó homonimája, amelyet Izrael népe a 40 éves sivatagi tartózkodásuk alatt evett. A darab egyik szereplője azt a nevetséges állítást teszi, hogy a purimi ozné Hámán fogyasztásának parancsa Mózes második könyvének abból a szakaszából származik, amely szerint Izrael fiai mannát ettek. Ezt akkoriban viccesnek gondolhatták.
De milyenek voltak ezek az eredeti ozné Hámán sütemények? Nyilvánvalóan fül alakú, mézbe mártott sütik voltak, és itt-ott fel is bukkannak korabeli feljegyzésekben, vagy héber nevükön, vagy olasz Orecchie di Haman, esetleg német Hamens Ohren fordításban.
A fentebb idézett Hámán szójátéknál kevésbé vicces magyarázatok is keringtek arra vonatkozóan, hogy miért eszünk Hámán fülét purimkor. Az egyik szerint Hámán kivégzésére emlékezve, mivel kivégzése előtt levágták a fülét. Bár Eszter könyve azonban nem említ ilyen fülvágást, azonban a középkori Európában szokás volt, hogy a kivégzés előtt levághatták az elítélt fülét.
A 18. század végén aztán egy új süteményőrület söpört végig Európán: a mákkal töltött tésztából készült zsebeket Mohn Taschen-nek hívták, ami németül mákos zsebet jelent. Ezek a sütik a 19. század elején a zsidók körében is népszerűvé váltak purimi édességként, valószínűleg azért, mert a Mohn úgy hangzik, mint Hámán (Eszter könyvének gonosztevője). Ez a szójáték annyira népszerű volt, hogy a 19. század elejétől kezdve a süteményeket egyszerűen hamantaschen-nek, vagyis hámántáskáknak hívták.
Mindenesetre, ahogy a sütemények népszerűsége nőtt, a rabbik igyekeztek megtalálni a jelentőségét. Az egyik azt mondta, azért eszünk hamantasch-t (ez az egyes számú forma), mert Hámán tash héberül azt jelenti, Hámán meggyengült, hogy emlékeztessen minket arra, Mordechai csak azért tudta legyőzni Hámánt, mert Isten meggyengítette őt. Más rabbik a sütemény és Hámán közötti kapcsolatot sugallták a süti alakja alapján: azt feltételezték, hogy a hámántáska olyan alakú, mint Hámán kalapja.
Eszter könyve azonban semmit sem mond Hámán fejfedőjéről. Bármilyen hagyomány arra vonatkozóan, hogy milyen kalapot viselt Hámán a fején, a purimi sábeszekből származik, olyan színdarabokból, amelyekben Hámánt gyakran ábrázolták kalapban.
De vajon milyen kalapokra hasonlítottak ezek a korai hámántáskák? Abban az időben a trikorne, háromszögletű kalapok épp a Napóleon és hadserege által népszerűvé tett bicorne kalapoknak adták át a helyüket. A bicorne kalap valóban úgy néz ki, mint egy tésztazseb, a trikorne viszont úgy néz ki, mint a mai hámántáska.
Mindenesetre a 19. század folyamán a mákos zsebek, a hámántáskák Európában a kihalás szélére sodorták a mézes süteményt, az eredeti ozné Hámánt, és eljutottak Amerikába és Izrael Földjére. Az amerikai zsidóknak nem okozott gondot a hamantaschen szó használata. Az akkori Palesztinában azonban a héber nyelv megújítója, Eliezer Ben Jehuda mindenképpen héber szót akart a töltött purimi süteményre, és az ozen Hámánt választotta. Talán feltételezte, hogy ugyanarról a purimi sütiről van szó, vagy talán nem is érdekelte, hogy különbözőek.
Így lett a hámántáskából héberül ozné Hámán, amit a datolyától kezdve a csokoládén át a spenótig szinte bármivel meg lehet tölteni. Bárhogyan hívjuk is a hagyományos süteményt, a lényeg persze, hogy mindenkinek boldog purimi ünnepe legyen.
