A 100 éve született volt köztársasági elnök életének egy kevésbé ismert epizódja, hogy 1944-ben, a német megszállás idején részt vett a fegyveres ellenállásban és mentési akciókban.
„Gyakorlatoztunk, fegyvereket gyűjtöttünk, kihoztuk a zsidókat a gettóból nyilas karszalaggal, igazolványokat gyártottunk, beszerveztünk embereket. Nekem egy tizenhat éves gyerek lopott ki egy német pisztolytáskájából egy pisztolyt a villamoson”
– idéz az rtl.hu Göncz Árpád életút-interjújából, amelyet az egykori ’56-os rabtársának, Hegedűs B. Andrásnak adott 1985-ben. Az OSA Archívumban fennmaradt interjút Zoltán Gábor a Szomszéd című regényében dolgozta fel.
Göncz Árpád életének kevésé ismert epizódja, hogy 1944-ben, az ország német megszállása idején ifjúsági vonalon bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba, és a Magyar Diákok Szabadságfrontja Táncsics Mihály Zászlóalja tagjaként részt vett a fegyveres ellenállásban és mentési akciókban is. Az ellenálló és mentő alakulat tagjai mentettek szökött zsidókat, Magyarországon ragadt székely egyetemi hallgatókat, katonaszökevényeket és diákokat, akik nem akarták, hogy „kiürítsék” őket.
Göncz Árpádot a Táncsics zászlóaljbeli ellenálló tevékenysége során, egy rákoshegyi nyilasház lefegyverzése után lábon lőtték a rajtuk ütő csendőrük. A sebét a Táncsics zászlóaljban vele együtt szolgáló medikus hallgató látta el a bombázások közepette egy kollégium harmadik emeletén, érzéstelenítés nélkül.
Miután a kollégiumot is kibombázták alóluk, társai az átlyuggatott Erzsébet hídon hazakísérték Budára, szülei Bors (ma Hajnóczy) utcai lakásába. Itt lábadozott a ház pincéjében, amikor arról értesült hogy a hírhedt Kun páter vezette, Városmajorban randalírozó, fosztogató és gyilkoló nyilasok újra zabrálnak a környéken, a napokban a szomszédos sarokházban megöltek két magyar katonát, egyet pedig, egy első világháborús hőst ledobtak a harmadik emeletről.
A nála tartott revolverben két töltény volt: az egyiket Kun páternek szánta, a másikat pedig magának. A Szomszédban arról is lehet olvasni, hogy Kun páterék részéről óriási határátlépés volt a magyar katonák megölése Gönczék szomszédjában. A gyilkolás hevében aztán nem a környező házakba mentek be partizánokat keresni, hanem „felkapaszkodtak a kapu előtt várakozó teherautóra, és átrobogtak a Maros utcába”. A Maros utca 16. szám alatt működött akkor a zsidó kórház, ahol aznap Kun páterék 90 embert gyilkoltak meg.
Az rtl.hu cikke szerint azért nem képezi részét a Göncz Árpád-emlékezetnek ez a történet 1944-ből, mert egyrészt, aki átélte a világháború borzalmait, mielőbb el akarta felejteni. Másrészt az ellenállókat a szovjetek sem kedvelték, voltak, akiket megtűrtek, voltak, akikre vadásztak – mivel ők mindenfajta elnyomással szemben ellenállónak bizonyultak. Göncz Árpádot például a Bors utcai pincéből végül a szovjetek vitték el, és bár a Kun páternek tartogatott revolver nem sült el, de minduntalan megszökött tőlük is.
