Transzgenerációs történetté válik a nagy sikerű Unortodox második része

Egy elszánt, az önálló életéért küzdő anya története, aki nem fél utánamenni múltja kényes kérdéseinek, amely ráadásul részben Magyarországra is vezeti.

A földrészeken átívelő identitáskeresés nyűgjeivel és értékeivel szembesít a nagy sikerű Unortodox folytatása, az Exodus.

Deborah Feldman élete iskolapéldája azoknak a transzgenerációs történeteknek, amelyek mindenki életében jelen vannak, és nagyon sokféleképpen képesek meghatározni hol időszakosan, hol egy életre szólóan a személyiséget és a vágyakat.

Tisztában van ezzel a szerző is, épp ezért tudatosan viszonyul a kérdéshez. Az Exodusban az ő és kisfia sorsát követjük a kilépés utáni hónapokban és években, amikor a nehézségek kis híján maga alá temették őt mind egészségileg, mind lelkileg. Nem fél bemutatni a legmélyebb pillanatokat (amikor azért, hogy ételt tudjon vásárolni, petesejtdonornak jelentkezik, ez azonban beláthatatlan egészségügyi következményekkel jár, vagy a sürgősségi gyermekpszichológiára kell rohannia), ám ügyesen elkerüli az érzelgősség csapdáját.

Bár a gyermekéről mesél a legkevesebbet, minden mondata mögül – hol kimondva, hol kimondatlanul – kiérződik az a megalkuvást nem ismerő motiváció, amit egy gyermek tud jelenteni egy anya életében, írja a konyverasz.hu az Exodusról készült recenziójában.

Ez az erő kapcsolódik össze egy határozott és bátor női szívvel. Szimpatikussá teszi őt az is, hogy az élet mindennapi dolgaiban (a 2008-as gazdasági világválság utáni álláskeresés, óvodai konfliktusok, a magány kezelése) az abszolút kezdőből küzdi fel magát rutinos túlélővé. Könnyű vele azonosulni.

Igen izgalmas magyar vonatkozása is van a történetnek, amelynek okán a szerző személyesen is ellátogatott hazánkba, és erről hosszasan be is számol. Útkeresésének egyik leginspirálóbb alakja ugyanis a magyar származású nagymamája volt, akinek szellemisége „mintha újjáéledne bennem, és mint az iránytű reszkető mágnesnyelve, egyre csak a helyes, a valódi irányt keresi”.

Feldman családtörténete olvasmányosan irányítja rá a figyelmet arra, hogy a legsötétebb pillanatban is megéri szembenézni a múltunkkal. Ma már ekképp jellemzi önmagát: „Személyiségem két fele, amely egy időben, mégis egymástól elválasztva bontakozott ki, végre összefonódhatott.” Az Exodus ezt az utat járja be: megtalálni önmagunkat úgy, hogy közben integráljuk a múltunkat is.

Kapcsolódó cikkünk:

A családom bosszút fog állni azért, mert megtörtem a hallgatás kötelezettségét

Még több Kibic

Leszbikus herstory Magyarországon

2024.10.31.4 nap ago
A 2B Galériában hamarosan megnyíló történeti és művészeti kiállítás a 25 éves Labrisz archívumának anyagaiból.

Kövek: ahol múlt és jelen összefonódik

2024.10.31.5 nap ago
A Müpa november 5-én bemutatja a Székesfehérvári Balett Színház a holokauszt áldozatai emléke előtt tisztelgő Kövek című táncszínházi előadását.

A ma kezdődő BIFF-en lesz a magyar holokauszt-túlélő építészről szóló film hazai bemutatója

2024.10.29.6 nap ago
Az Adrien Brody főszereplésével, javarészt Budapesten forgatott The Brutalist című film egy Egyesült Államokba emigrált fiktív magyar zsidó építészről szól.

Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

Támogatom »