Mel Mermelstein 95 évesen, koronavírus-fertőzés szövődményeinek következtében hunyt el.
Mel Mermelstein Munkács közelében született, 1944-ben 17 évesen deportálták a családjával együtt Auschwitzba. Szülei és testvérei nem élték túl a haláltábort, de még mielőtt édesapja meghalt volna, megígérte neki, hogy el fogja mesélni mindenkinek azokat a borzalmakat, amiket átélt.
Mermelstein a háború után az Egyesült Államokba költözött, ahol 1979-ben alkalma nyílt arra, hogy elmesélje mindazt, amit átélt a holokauszt idején. Történt ugyanis, hogy egy Institute for Historical Review (Történelem-felülvizsgáló Intézet – IHR) nevű hírhedt kaliforniai holokauszttagadó szervezet 50 ezer dollárt ajánlott fel annak, aki hitelt érdemlően bizonyítja, hogy a náci koncentrációs táborokban valóban voltak tömeges kivégzésekre használt gázkamrák.
A felhívásukat szétküldték több Amerikában élő túlélőnek, így értesült róla Mermelstein is, akit hiába győzködött a Simon Wiesenthal Központtól kezdve a Rágalmazásellens Ligáig szinte mindenki, hogy ne foglalkozzon a holokauszttagadókkal.
„Végignéztem, ahogy anyámat és a nővéreimet a gázkamrákba vezetik, erre azt mondják, hogy ez egy átverés volt. Gyűlöletkeltők, zsidógyűlölők. Elkapom őket, ha életem hátralévő részét ezzel kell töltenem”
– jelentette ki Mermelstein, aki bizonyítékként elküldte visszaemlékezéseit a holokauszttagadó szervezetnek. Az IHR azonban nem fogadta el az érveit, és megtagadta az 50 ezer dollár kifizetését.
Mermelstein ekkor beperelte a szervezetet a bíróságon, ahol az 50 ezren túl további kártérítést követelt tőlük az okozott sérelmekért. A bíróság hat év pereskedés után elrendelte: a szervezetnek ki kell fizetnie az 50 ezret, plusz még 40 ezret az okozott érzelmi megrázkódtatásért, és nyilvánosan bocsánatot kérni Mermelsteintől, és az összes többi holokauszt-túlélőtől. A bíróság azt is kimondta, hogy a zsidók gázkamrákban való tömeges meggyilkolása történelmi tény, amely nem képezheti vita tárgyát. (Jpost)
