Bányai Lajos nevét ma már kevesen ismerik, pedig az 1920-as években még csodatrénerként tartották számon Németországban.Yuval Rubovitch – aki Sportszellemmel a jogfosztás ellen (Mit Sportgeist gegen die Entrechtung) címmel a Bar Kochba Leipzig klubról írt könyvet – a kutatómunkája közben bukkant rá a magyar edző nevére. Annak a szakemberére, akit itthon jószerével elfeledtek, pedig az 1920-as években még csodatrénerként tartották számon.
Bányai 1888-ban született Magyarországon. 1907-től 1909-ig az MTK Budapest igazolt játékosa. 21 évesen Németországba került, 1909-től négy évig az SV GutsMuths Dresdent, majd 1918-ig öt évig az SpVgg Leipziget irányította, de utóbbi két helyen már az edzősködésbe is bele-belekóstolt.
„Bányai négy évvel az első világháborút követően lett edző. A magyar szakember fiatal német fiúkat gyűjtött maga köré, többségükben leszerelt és legyőzött katonákat, és focizni tanította őket. A pályakezdése, valamint a játékosként megszerzett hírneve elegendő volt ahhoz, hogy 1921-ben elvállalja az SpVgg Leipzig irányítását.”
Legendás hírnevét edzőként vívta ki, ahogy Rubovitch fogalmazott, „csodaedzőként került be az évkönyvekbe”. Állítólag ehhez az első lökést egy 1921. január 18-i mérkőzés adta, amelyről a klub honlapja azt írja, csak az 1914-es közép-német bajnoki címhez volt mérhető.
A lipcseiek ugyanis 2-1-re legyőzték a magyar bajnok MTK-t, pedig Bányai Lajos (vagy ahogy a németeknél szerepelt, Ludwig Banyai) alig tíz napot foglalkozott a kerettel. Ekkor nevezték el a németek Wundertrainernek, írja a 24.hu.
Bányait 1922 elején szerződtette az akkoriban neves Hamburger SV, amelynél mindössze négy hónapot töltött (januártól áprilisig), de ez is elég volt ahhoz, hogy észak-német bajnok legyen – ez lett a magyar szakember első sikere.
1925-ben visszatért Lipcsébe, hogy átvegye a Bar Kochba Leipzig csapatát. Az öt évvel korábban alapított klub jelentős szerepet játszott a város zsidó életében, főleg a növekvő antiszemitizmus miatt. Az 1930-as évek közepén 1600 tagja volt, így a Bar Kochba Leipzig volt az egyik legnagyobb zsidó egyesület Németországban, sportlétesítményeivel pedig a lipcsei zsidók egyik utolsó menedékhelye.
1928-tól Újpesten dolgozott, ahol két bajnoki címet (1929–30, 1930–31), egy ezüstérmet (1931–32), két bronzérmet (1927–28., 1928–29), Közép-európai Kupát (1929) és Bajnokok Tornáját (1930) is nyert.
Rubovitch szerint Bányai akkoriban az egyik legkreatívabb és leginnovatívabb edző volt, aki új képzési módszereket vezetett be, és nyilvánvalóan egy lépéssel megelőzte a korát.
1932-től valóban nyugdíjba akart vonulni, ezért fűszerboltot nyitott Újpesten. Egy év múlva azonban megtalálta a feladat, egy nagy kihívás képében: a profi bajnokságban amatőr alapon szereplő, szintén újpesti Phöbus edzője lett.
Az 1932–33-ban az NB II-t megnyerő kis klub vele érte el a legnagyobb sikereit, ám később, a zsidótörvények életbe lépése miatt kénytelen volt elbocsátani Bányait.
Hogy miért nem hagyta el az országot, nem tudni. Azt sem, mi lett a sorsa, 1944 júliusában feleségével, Grünfeld Margittal és lányukkal, Évával együtt eltűnt.