Radnóti Zoltán: Csodák lapulnak a mélységben
„Álmok —- áááá —- távoli képek, remény esetleg naivitás… Hiszen a testünk napról-napra azt mondja, hogy az érzékelhetőt higgyük el. Amit látunk, hallunk, tapintunk.” – Radnóti Zoltán hanukai írását ajánljuk hírleveléből.
Télen mindenki szereti remélni, hogy januártól majd valami szebb és jobb lesz. Tudom, ez nem zsidós hónapszámlálás, de valahogy így szoktuk meg…
Hanuka előtt vagyunk néhány nappal. Mi minden nap adunk valami ajándékot a gyermekeknek. Te is biztos sokat gondolkodtál már amikor te gyerek voltál, hogy ha lenne 1-2-3 kívánságod, akkor, az mi lenne?
Világbéke?
Örök élet?
Tökéletes egészség a szeretteidnek?
Esetleg legyek Nobel díjas?
És gondoltál arra gyermekként, hogy „legyen mindenki boldog!”
Felnőttként talán igen. Ám utána feltesszük a kérdést: ez lehetséges lenne?
Lehetséges lenne megkérdezni az embereket az álmairól, hogy mi megvalósítsuk azokat?
És szánnál-e rá napi 10 percet, hogy imádkozzál, hogy Isten teljesítse azokat az álmokat, amiket elmondtak neked?
Álmok —- áááá —- távoli képek, remény esetleg naivitás… Hiszen a testünk napról-napra azt mondja, hogy az érzékelhetőt higgyük el. Amit látunk, hallunk, tapintunk.
Ám az álom, mint a hit – efölé emelkedik. És ebből a hitből táplálkozik a zsidóság 3 évezrede!
Dávid parittyája vagy Mózes botja megvan-e még?
Nincs, hiszen maga a tárgy semmit sem ér. Egy fadarab vagy egy bőrdarab. De mi mesélünk róla a gyermekeinknek.
A túlélésünk egyik nagy titka, hogy az ünnepeinket nem szobrokban vagy balladákban őrizzük. Mert a szobrokat ledöntik és a régi balladák helyett új balladák keletkeznek, majd még újabbak.
A történelemkönyveket mindig a győztesek írják, szokták mondani. De a zsidóságban valahogy ez másképpen alakult – talán mert az elmúlt 2000 évben mindig vesztesek voltunk (1948-ig).
És van 8 kicsi lángunk. Hanukai csodalángok. Fény és hő. Mesékben őrzött történelem, remény és álom. Lélekben viselt nemes teher, amit egyrészt én viszek tovább, másrészt tovább is adom.
Ám ez még mindig kevés.
A zsidó önérzet sokszor halkuló lángját újra és újra meggyújtjuk. Hősök voltak? Álmodozók? Reménykedők? Naivok?
A harcos tettük lenne a példamutató számunka?
Természetesen nem. Ebben a 2 évezredben a zsidók nem sok fegyvert foghattak.
Másról szól a hanuka, és ez egyben a mi saját életünk!
Mert a történelmünk során megtanultuk, (vagyis megtanították nekünk), hogy senki másban nem bízhatunk csak saját magunkban és a saját történelmünkben.
Szeressük magunkat ebben az érzésvilágban! Tanuljuk meg az Istenszeretet legfontosabb szavát: „köszönöm”!
Játszd el a gyermekkorod játékát, és gondolkozz el azon felnőttként, hogy ma mit kívánnál!
Nagyon sok időt kaptunk a sorstól, hogy megvalósítsuk álmainkat.
Tudd és fedezd fel a benned élő 3000 évet és 2000 évet. És a hanukai lángot vagy akár Józsefet, Góliátot, vagy Mózest. Benned él. Mélyen és őszintén. Hívjad elő ezt a kincset.
Gyertyával és mesével.
Sábát sálom és szép hanukát!
Radnóti Zoltán hírlevele itt érhető el
Csodák lapulnak a mélységben
2021. november 27. – 5782. kiszlév 23. pénteki gyertyagyújtás: 15:39 szombat vége: 16:48 : 18:00 – szombatfogadás majd „korlátozott” kiddus (ima előtt tanulás, lásd lentebb!) Szombat 9:00 – reggeli ima – benne névadás és aufruf majd „korlátozott” kiddus (ima előtt tanulás, lásd lentebb!)
Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!
