Zsidó nő volt az első magyar világbajnoki aranyérmesünk

„Ez a fenomenális tehetséggel megáldott leány olyan a jégen, mint egy gyönyörű költemény” – így jellemezte Kronberger Lili performanszát a 20. század eleji honi sportsajtó egyik munkatársa.

A budapesti zsidó családból származó Kronberger Lili már hét éves korától a jégen siklott, tizennégy évesen pedig már felnőtt műkorcsolya-versenyeken is megmérettette magát. Mivel a hölgyek ebben az időszakban még alig-alig képviseltették magukat versenyzőként a jégen, a tehetséges tinédzser nagyobbrészt férfiakkal mérte össze tehetségét a jeges porondon.

A túlnyomórészt férfiak alkotta közeg nem nagyon zavarta a tehetséges leányzót, mert az első és második világbajnokságán is (1906, 1907) mind a két alkalommal dobogós helyen végzett, így két bronzéremmel a zsebében térhetett haza. Még nem volt 18 éves, mikor az 1908 januárjában Troppauban (ma Opava, Csehország) rendezett világbajnokságon aranyérmet szerzett, és ő lett az első magyar világbajnoki aranyérmes sportoló.

Kronberger Lili az egymást követő három évben megismételte a bravúrt, így Budapesten, Berlinben és Bécsben is a dobogó legfelső fokára állhatott, írja a Múlt-kor.

A zene 1911-től kezdett igen fontossá válni a műkorcsolyaversenyeken. Ez két ember érdeme volt: a jégistennőé, Kronberger Lilié és Kodály Zoltáné, aki egy nap felvetette a bajnoknőnek, hogy a „zene kifejezésére” különféle figurákat alkalmazzon.

Kronberger Lili megfogadta a tanácsot és a bécsi világbajnoki kűrje már a zene és a mozgás szimbiózisára épült. A siker nem maradt el, a sportolónő negyedszerre is a dobogó tetejére állhatott. Kronberger Lili ezzel a fellépésével megreformálta a műkorcsolyázást, hiszen ma már elképzelhetetlen lenne egy versenyszám dallamok nélkül.