A kitelepítés ma az „emberiesség ellen elkövetett bűncselekmények” kategóriában tartozik. A holokausztot követően mégis sor kerülhetett arra az embertelenségre, amely során több ezer embert osztályellenségnek nyilvánítottak Budapesten, majd „száműzték” őket otthonaikból.
A Rákosi-rendszer 1951. május 21. és július 18. között, társadalmi osztály alapon több mint 5000 családot, legalább 12–14 ezer személyt kitelepített Budapestről. A kitelepítés valódi indoka az volt, hogy a Magyarország orosz megszállását követően hatalmától megfosztott régi vezető rétegeket Budapest belső területeiről el akarták távolítani.
A kitelepítettek kifosztásával, tönkretételével sokezer belső budapesti értékes ingatlanhoz jutottak az orosz megszállók illetve magyar kollaboránsaik.
A kitelepítettek egyharmada 1945 előtt a magyar hadsereg katonatiszjeként szolgált (33%), több mint egyötödük (23%) a gazdasági elit tagja (nagykereskedő, bankvezető, üzem-tulajdonos vagy igazgató) volt, mintegy 17 %-uk az orosz megszállás előtti állami tisztviselőként, 6 %-uk rendőrként, ugyanennyien arisztokrataként került fel a kitelepítési listákra.
A kitelepítettek között számos zsidó áldozat is volt, akiknek a holokausztot követően ismét borzalmas éveket kellett átélnie 1951 és 1953 között. Erről ír Dombi Gábor Osztályellenségek – Az 1951-es budapesti kitelepítés zsidó áldozatai című 2020-ban megjelent munkájában. A kutató szerint a kitelepítettek 20,4%-a volt olyan zsidó vallású vagy származású ember, aki a zsidótörvények, a deportálások, a zsidóüldözések áldozatául is esett.
A szerző szerint a kitelepítés szó meglehetősen eufemisztikus, mivel ez minden esetben a szülő- vagy lakhelyről való elűzést jelentette, amelyet követően a kijelölt személyek támogatást kap(hat)tak, hogy folytatni tudják az életüket. A Budapestről kitelepített emberekkel ugyanakkor olyan kíméletlenül bántak el, hogy a – majdnem teljes – vagyonelkobzás mellett, a legtöbb esetben nyomorúságos életkörülmények között kellett tölteniük a mindennapjaikat, megfelelő munka, és így sok esetben jövedelem nélkül.
Ezért a szerző szerint sokkal inkább egy újabb deportálásról volt szó ekkor is, akárcsak a 2-dik világháború idején.
A kitelepítés ma az „emberiesség ellen elkövetett bűncselekmények” kategóriában tartozik, a kifejezés már 1951-ben is ismert volt. Ennek ellenére, illetve a holokausztot követően mégis sor kerülhetett arra – a kommunista rezsim által végrehajtott – embertelenségre, amely során több ezer embert osztályellenségnek nyilvánítottak Budapesten, majd „száműzték” őket otthonaikból, a városból.
A Szabad Népben 1951-ben megjelent Horthy miniszterei és nyugati barátaik címet viselő cikk jól mutatja a hatalom véleményét az áldozatokról:
„Ordításuk és toporzékolásuk számunkra a legjobb bizonyítéka annak, hogy ezúttal is jó helyre ütöttünk. Népünk elkeseredett, aljas ellenségeinek magatartásából látjuk legjobban, hogy helyes és szükséges volt ez a lépés. Éppen ezért tettük meg.”
