Somogyi Péter és ikertestvére, Tamás 1944 júliusában érkezett meg Auschwitzba Pécsről.
Somogyi Péter és ikertestvére, Tamás három nyomorúságos napot töltöttek egy marhavagonban édesanyjukkal, Erzsébettel és a húgukkal, Alízzal úton a haláltábor felé. Amikor megérkeztek, kidobták őket a vagonból.
„Sok fegyveres német katonát láttam és már láttam a foglyokat és az őröket. Amikor sorba álltunk, Mengele ment el mellettünk két másik katonával, ikreket keresett”, meséli Somogyi Péter, aki ma már az USA-ban él.
Az édesanyja először rejtegette az ikerfiúkat, de végül megmondta, hogy ikrei vannak.
A pécsi zsidó családba született ikrek viszonylagos biztonságban töltötték a korai háborús éveket a Hitler és Horthy Miklós közötti nyugtalan szövetségnek köszönhetően. A tízéves ikreket szüleik még a háború hírétől is megvédték.
De az élet egyik napról a másikra megváltozott, amikor a szövetség összeomlott, és a nácik 1944 márciusában megszállták Magyarországot.
„Először is, apámat, Józsefet azonnal elvitték” – mondja Somogyi Péter. „Egy hónap múlva be kellett mennünk egy gettóba, két-három hónap múlva pedig marhavagonokba ültettek, és Auschwitzba küldtek minket.”
Alig egy órával azután, hogy a fiúkat elválasztották anyjuktól, Péter rájött, hogy utoljára látták őt és a húgukat, írja a Jewish News.
„A Mengele mögött álló két katona megragadott minket, beültetett egy mentőautóba, és betereltek minket az F-Lager-be Birkenauban”-mondta Péter. „Amikor megkérdeztem, mikor láthatom anyámat, az egyik katona a kéményekre mutatott és azt mondta: ott van az anyám.”
Mengelét a halál angyalának nevezték el, mert ő dönthetett arról, hogy az újonnan érkezők közül ki marad életben. Hírhedt volt a foglyokkal végzett halálos kísérleteiről – szükségtelenül amputálta a végtagjaikat, és betegségeket fecskendezett beléjük. Néhány tanú leírta, hogy élveboncolásokat hajtott végre, sőt össze is varrt egymással embereket.
Az ikrek voltak a kedvenc tesztalanyai. Peter és Thomas azonban szerencsések voltak. A háború végén érkeztek Auschwitzba, és többnyire csak vérvizsgálatnak vetették alá őket, és végeztek rajtuk néhány mérést.
Mielőtt elváltak, Erzsébet azt tanácsolta a 11 éves fiúknak, hogy 9 évesnek adják ki magukat. Mengele érdeklődését felkeltette, hogy fiatal koruk ellenére milyen nagyok a fiúk, és értékelte azt is, hogy németül beszélnek – ezt a nyelvet a dajkájuktól tanulták.
Azonban, bár éltek, messze nem voltak biztonságban.
„Éppen csak annyi ennivalót kaptunk, hogy életben maradjunk. Nem éheztünk, de állandóan éhes voltam.”
Mégis ennek köszönhették a megmenekülésüket, mivel az édesanyjukon és a testvérükön kívül minden unokatestvérük is azonnal gázkamrába került, miután megérkeztek.
Somogyi Péter azonban hangúlyozza, Mengele nem megmentette, hanem a saját céljai érekében életben tartotta őket. Amikor Auschwitz felszabadult, az ikrek megkezdték hosszú útjukat Magyarország felé. A haláltáborba három nap volt a vonatút, visszafelé mindez 2,5 hónapig tartott.
Testvérével mindketten új életet kezdtek a háború után. 1949-ben Izraelben telepedtek le, majd Angliába, majd Amerikába költöztek. Édesapjuk, Somogyi József újra házasodott 1947-ben, és 105 évesen halt meg 2003-ban. Péter feleségül vett egy másik holokauszt túlélőt, Annát és családot alapítottak. Tamásnak is családja lett.
Péter ma New Yorkban, Thomas Torontóban él. Találkoznak egymással, amikor csak tehetik.
Mengele 1949 -ben Argentínába szökött, és Dél -Amerikában élte napjait. 1979-ben 67 évesen megfulladt. Bűnei miatt soha nem indítottak ellene eljárást.