Ungár Margit aktív részese volt a nők választójogáról szóló parlamenti beadvány megfogalmazásának.

Ungár Margit 1897-ben született Diósgyőrben polgári zsidó családba. A fiatal lány jogász bátyja, Ungár Ferenc unszolására választotta a jogi pályát.

A jogi diploma megszerzéséig ezernyi akadályt kellett leküzdenie. Az egyetemi felvételinek például előfeltétele volt, hogy minden tárgyból kitűnő legyen – miközben a férfiaknál ez nem volt kikötés. Végül 1923-ban szerzett jogi diplomát.

Már amikor beiratkoztam a jogra, megbeszéltük egy orvostan-hallgatónővel, hogy sebész lesz, akinek fegyvere „a gyógyító kés”. Én viszont úgy döntöttem: „a segítő kéz” munkása leszek, azokat fogom képviselni, akik a társadalom száműzöttjei. Első sorban a leányanyákat, akiknek a tapasztalatlanságával, jóhiszeműségével annyian visszaélnek s azokat a letartóztatottakat, akik a kor társadalmi berendezkedésének voltak az áldozatai.

Mivel ügyvéd szeretett volna lenni, a kizárólag férfiakból álló ügyvédi kamarában szavazásra bocsátották a kérdést, hogy egyáltalán bekerülhet-e az ügyvédjelöltek közé, de végül felvették.

Végül a bátyja mellett helyezkedett el szakmai gyakorlaton, mert akkoriban nem volt egyszerű olyan irodát találni, ahol hajlandóak lettek volna egy jogásznővel együtt dolgozni.

Nem szerette, pontosabban: utálta, ha ügyvédnőnek hívják, mert meggyőződése szerint nem a nemük alapján kell megítélni az embereket. Ezért ragaszkodott a dr. Ungár Margit ügyvéd megszólításhoz.

Hiába ágált azonban az ellen, hogy ne csak a nőt lássák benne, a Sporthírlap 1929. január 12-i számában – az UTE futballklubot egy kártérítési ügyben képviselő – Ungár Margittal való találkozását így írta le az újságíró:

A férfipályán mozgó nő figuráját valahogy úgy képzeli el az ember, ahogy azt – az utóbbi időben igen gyakran – a színpadról deklamáltatják a szellemes és kevésbé szellemes színpadi szerzők. Szóval végy egy adag szikárságot, keverj hozzá egy háromdioptriás cvikkert, lásd el valódi disznóbőr aktatáskával, az egészet rakd bele egy jóval térden aluli szoknyába, rakj elé hangkellemesítőt és egy modern gyártmányú beszédgyorsítót – és megkapod őnagyságát, az ügyvédet. Kellemesen csalódni nagy gyönyörűség.

A női egyenjogúság magyarországi élharcosa lett. 1928-ban Pécsi Eszter mérnöknővel, Kunváry Bella orvossal, Lehotay Mária antropológus-orvossal és Lovas Magda textiltechnikussal közösen alapították meg az első magyarországi női klubot, a Dolgozó Nők Clubját. Ezenkívül aktív tagja volt a Feministák Egyesületének is.

1933-ban ő fogalmazta meg a házasságon kívül született gyermekek védelméről szóló parlamenti előterjesztést. És ugyancsak tevékeny részese volt annak a beadványnak, amelynek célja a nők választójogának megadása és szabad pályaválasztásuk törvénybe iktatása volt.

A teljes cikk itt olvasható