Így ünnepelték a szukotot a fronton az izraeli katonák a jom kipuri háborúban

Bár felmentést kaptak, a szukoti micvák megtartása némi örömet és otthonérzetet nyújtott a nehéz napokban a fronton szolgáló katonák számára.

Bár a háború a zsidóság legszentebb napján lepte meg Izraelt, a harcok a szukot ünnepének időszakában is folytatódtak. Az izraeli katonák különböző módokat találtak az ünnep megtartására, miközben az előrenyomuló ellenséget próbálták feltartóztatni a Golán-fennsíkon és a Sínai-félszigeten.

Az izraeli védelmi erők főrabbija, Mordecháj Piron kiadott egy közleményt, hogy a háborús időszakban a katonák fel vannak mentve a szukoti micvák (vallási kötelességek) alól. „Kötelességük ilyenkor az ellenség teljes legyőzése és megsemmisítése” – jelentette ki a rabbi –, „és aki nem képes a szukában (szukoti sátor) való ülés micváját teljesíteni, az mentesül ez alól”.

Piron rabbi közleményének ellenére voltak olyan katonák, akik mégis megpróbálták betartani a szukában való ülés micváját, akár még a fronton is. Valószínűleg az hajtotta a harctól megfáradt katonákat, hogy már vágytak egy kicsit az ünnepi hangulatra, egy rövid szusszanásra.

„Az elkeseredett harcok ellenére nem lehet elfelejteni, hogy a civil élet is folytatódik. A frontvonalon felfedeztünk egy rögtönzött szukát: egy ágakkal díszített csapatszállító járművet, teljesen kóser”

– írta a harcokat a frontról követő AlHamismar nevű újság tudósítója.

Az Izraeli Nemzeti Könyvtár gyűjteményeiben számos ritka felvétel található, amelyeken katonák rögtönzött szukoti sátrakat állítanak fel dzsipeken és más katonai járműveken. Lehet, hogy ezek a kreatív sátrak nem mindegyike felelt meg a zsidó törvények szerinti követelményeknek, de a fronton szolgáló katonák számára némi örömet és otthonérzetet nyújtottak a nehéz napokban.

Az 1973-as szukoti ünnep a két fronton vívott kétségbeesett harcok árnyékában kezdődött, a zsidó állam fennmaradása miatti komoly aggodalmak közepette. A nyolc napos ünnep végére azonban elérkezett a fordulópont a harcokban, az izraeli hadsereg erői a védekezésről ekkor tértek át a támadásra. A Maariv című lap újságírója október 17-én már szíriai területről ekképpen tudósított:

„A Husnija felé vezető főúton – két sérült tank között – sárguló nádfedelet fúj a szél, amely egy rögtönzött szukoti sátrat takar. Egy katona a műszaki alakulatból meséli: »A páncélos hadosztály srácai állították fel a sátrat. Igen, sikerült teljesíteniük a micvát, hogy beleüljenek, mielőtt elindultak volna, hogy megsemmisítsék az utolsó ellenséges zónát a Husnija-elágazásnál«.”

(HaSzafranim – Az Izraeli Nemzeti Könyvtár blogja)