A pastu hagyományok szerint a fiúgyermeket a nyolcadik napon körülmetélik, valamint elkülönítik a húsos és a tejes ételeket. Kérdés, van-e kapcsolatuk az ókori zsidókkal?
Kabul a tálibok kezébe került a szeptember 11-i támadások 20. évfordulója előtt nem sokkal, a világ figyelme pedig ismét Afganisztánra irányult.
Afganisztán Dél-Közép-Ázsiában található, kellemetlen szomszédokkal körülvéve, nyugaton ott van Irán, keleten Pakisztán, az országnak nincs tengerpartja. Egykor az al-Kaida és Oszama bin Laden bázisa volt. Az országnak viharos a múltja, hol a Brit Birodalom, hol a Szovjetunió és hol pedig az Egyesült Államok szállta meg.
Afganisztán mégis a zsidó történelem egyik legérdekesebb, megoldatlan rejtélyének hazája: elképzelhető, hogy itt telepedett le néhány Izrael tíz törzséből.
Az elmúlt két évtizedben rendszeresen újságcímek vetették fel azt az izgalmas kérdést, hogy vajon a tálibok nagy részét alkotó pastu törzsek valójában rég elveszett rokonaink lennének, vagyis a zsidók leszármazottai, akiket az Asszír Birodalom száműzött. 2700 évvel ezelőtt.
Míg az ilyen kapcsolat lehetősége egyesek számára elképesztőnek tűnhet, a bizonyítékok mégis elgondolkodtatóak, írja a jpost.com.
A pastuk több tízmillióan vannak, a legtöbben Pakisztánban, Afganisztánban és Indiában élnek. Több száz klánból és törzsből állnak, amelyek megőrizték hagyományaikat az idegen hódítások és megszállások hullámai közepette.
Az iszlám fundamentalizmus felerősödése előtt a régióban sok pastu vallotta magát Bani Izraelnek (Izrael fiainak), ez a szájhagyomány, amelyet őseik nemzedékeken keresztül örököltek.
Ezt számos iszlám utazó és történész lejegyezte, egészen a 13. századig, amikor ez aligha jelenthetett előnyt Közép -Ázsiában. A következő 400 évben más iszlám tudósok és írók jegyezték fel a hagyomány fennmaradását.
A 19. században számos nyugati utazó írt arról, hogy a pastu emberek valójában a zsidók leszármazottai.
Joseph-Pierre Ferrier 1858-as, az Afgánok története című művében azt írta, hogy az egyik fő pastu nemzetség, a Yusefzai (József fiai) főnöke héberül írt Bibliával a kezében ábrázolta Nader Shah Afshar perzsa sahot.
Hasonlóképpen, Henry W. Bellew őrnagy, aki a brit gyarmati indiai hadseregben szolgált, pashtukkal kapcsolatban azt írta 1861-ben, az Elveszett törzsek című művében: „Végre megvan, hogyan jutottak el a zsidók Afganisztánig és Indiáig.”
Újabban Izrael néhai elnöke, Yitzchak Ben-Zvi a távoli zsidó közösségekről írt A száműzettek és a megváltottak című 1957-es tanulmányában egy egész fejezetet szentelt az „afgán törzseknek és a származásukról szóló hagyományoknak”.
Ben-Zvi számos olyan afgán zsidóval készített interjút, akik az 1950-es években alijaztak. „Az afgán törzsek, akik között a zsidók nemzedékek óta élnek, a mai napig őrzik a hagyományaikban, hogy a tíz törzsből származnak”, írja, miközben óvatosan megjegyzi, hogy a rendelkezésünkre álló bizonyítékok nem elegendőek ahhoz, hogy végleges következtetéseket lehessen levonni belőlük, mindazonáltal úgy véli, hogy komolyan meg kell fontolni azt a tényt, hogy fennmaradt e törzsek között ez a hagyomány.
Korunk tudósai nagymértékben bővítették ismereteinket ebben a témában. Dr. Navraz Aafreedi, egy indiai kolkatai akadémikus, aki pastu emberekből származik, kiterjedten és meggyőzően írt a zsidókkal való kapcsolat bizonyítékairól. Dr. Eyal Be’eri, a pashtuk vezető izraeli tudósa számos olyan pastu szokást és hagyományt jegyzett le, amelyek azonosak a zsidókéival.
Ide tartoznak az olyan gyakorlatok, mint a körülmetélés a születés utáni nyolcadik napon, a hús és a tej keverésének mellőzése, a gyertyák meggyújtása péntek este, sőt az a hagyomány is, hogyha egy férfi meghal, akkor a testvére veszi feleségül az özvegyet.
Más tudósok hasonlóságokat állapítottak meg a pastuk ősi törzsi kódexe, a Pashtunwali és a Tóra között.
Azonban a DNS-vizsgálatok csak korlátozott bizonyítékokat szolgáltattak ezen állítások alátámasztására.
A tálibok mindent megtettek annak érdekében, hogy eltöröljék az iszlám előtti történelmük nyomait, a hagyományt nem tudják egyik napról a másik kiirtani.
Dr. Shalva Weil, a héber egyetem antropológusa szerint minden más elméletnél meggyőzőbb bizonyítékok vannak arra, hogy a pastu emberek Izrael elveszett törzseivel kapcsolatban állnak.
