Sir Max Horton admirális 300 tengeralattjárót és 121 000 férfit és nőt vezényelt a náci U-hajók elleni brit atlanti csatában, Winston Churchill irányításával 1941-ben, amikor Nagy-Britannia egyik hajóját veszítette el a másik után.
Horton megfordította a csata menetét, megtörte a német előrenyomulást az óceánon, és segített nyitva tartani az utánpótlási vonalakat. Ezzel megakadályozta, hogy Nagy-Britanniában éhezés törjön ki.
A hadtörténészek úgy jellemezték, hogy „ő Nagy-Britannia talán legnagyobb 20. századi tengernagya és az egész második világháború egyik legfontosabb szövetséges parancsnoka”, ma mégis nagyon kevesen ismerik a nevét.
Ezen kívánt változtatni az az új emléktábla, amelyet nemrég avattak fel Wales-ben. A táblán egy Dávid-csillag jelzi Horton származását, eddig ugyanis a nagyszerű tengernagy származásáról sem sokan tudtak.
Horton 1898-ban csatlakozott a Királyi Haditengerészethez, és hamarosan bátorságdíjat kapott a tengeri mentési műveletekért. A harmincas években az al-tengernaggyá, majd ellentengernaggyá léptették elő, az összes brit tengeralattjáró a parancsnoksága alá tartozott.
A németek Nagy-Britannia mentőövét célozták meg: az Amerikából származó élelmiszer- és fegyverellátó hajókat, és naponta átlagosan négy szövetséges hajót süllyesztettek el. Churchill Hortonhoz fordult 1942-ben, amikor Nagy-Britanniának csak három-négy hete maradt, mielőtt kimerültek volna az élelmiszer tartalékai. Ez ugyanis ahhoz vezetett volna, hogy meg kellett volna adnia magát a németeknek.
Sir Max-et a Királyi Haditengerészet legnagyobb operatív parancsnokának nevezte ki, és Horton nem vesztegette az idejét. Egyetlen célja volt: biztonságosan elhozni a konvojokat Nagy-Britanniába, a német U-hajókat pedig elsüllyeszteni. Sir Max-nek semmi más nem számított, ehhez viszont a legjobb módszer a katonák szüntelen edzése volt. Mindenkiből a lehető legtöbbet akarta kihozni.
– A kísérőkapitányok egy speciális iskolába jártak. Légvédelmi tüzéreket a brit mozgóképipar által létrehozott szimulációs fülkékben képezték. Addig képezték és képezték őket, amíg nem csak helyesen tudtak végrehajtani minden parancsot, hanem minden parancsot helyesen előre is láttak.
A kíméletlen természetű, személyes szinten hideg, taktikájában merész Hortont nem kedvelték, de az alatta szolgálók rendkívül tisztelték. Előléptette a tehetséges tengerészeket, és fontosnak tartotta, hogy a kapitányai teljes katonai temetést kapjanak.
A kortársak írtak óriási tudásáról – legyen szó akár ellenséges manőverekről vagy motorokról, torpedó detonátorokról vagy radarról -, és azt mondták, hogy minden hajó minden zegzugát ismerte. De a műveleti helységben töltötte a háború nagy részét.
Sir Max sok órán át éjjel-nappal egy térképet tanulmányozott, amely a szobája teljes falát elfoglalta. A térkép naprakész pontossággal közölte vele minden hajó, repülőgép és konvoj helyét az óceánon. Nemcsak új taktikákat alkalmazott a védelem növelésére, hanem vadászhajó flottát is létrehozott az U-hajók megsemmisítésére.
Martin Sugarman a Jewish Newsnak nyilatkozva elmondta: „Sok történész és maga Winston Churchill véleménye szerint Sir Max megmentette Nagy-Britanniát a biztos vereségtől azzal, hogy nyitva tartotta az utat az Észak-Amerikából érkező élelmiszerek, lőszerek és csapatok előtt.”
Miután 1951-ben meghalt, a liverpooli székesegyházban emlékművet állítottak neki, de csak 2019-ben állították fel Horton szobrát szülővárosában, Anglesey-ben, a helyi tanácsos, Gwyneth Parry kezdeményezésére. Ekkor azonban még semmi nem árulkodott Horton származásáról, ezt a hiányt pótolta a mostani emléktábla avatás.
