Egy 92 éves auschwitzi túlélő hét évtizede Londonban él. Szerinte fontos, hogy a fiatalok lássák, a zsidók és az osztrákok újra barátok lehetnek.
Az auschwitzi túlélő, Eva Schloss 92 éves korában felvette az osztrák állampolgárságot, mivel fontosnak tartja, hogy a fiatalok lássák, a két nép újra egymás barátja lehet.
Eva Schloss, Anne Frank mostohanővére, 70 évig Londonban élt, és életét annak szentelte, hogy az emberek soha ne felejtsék el, ami a holokauszt során történt.
Ausztria nemrég döntött úgy, hogy a náci rezsim minden Ausztriában született áldozata és utóda számára felkínálja az osztrák állampolgárságot. Eva Schloss szerint a döntés nem volt könnyű, írja a Jewish News.
Schloss, aki egyébként az Anne Frank Trust társalapítója, azt mondja, hogy szerinte az osztrákok felajánlása „erkölcsileg helyes cselekedet volt”.
A 92 éves túlélő ezentúl kettős állampolgár lesz. Úgy véli, az osztrákok megbánták a történteket, és nem lehet tovább folytatni a gyűlöletet és a diszkriminációt. „A nácik nincsenek velünk”, jelentette ki.
Schloss egy kis ünnepség keretében vette át az állampolgárságát a londoni osztrák nagykövetségen. Emellett elnyerte a Medaille für Verdienste um die Republik Österreich (Osztrák Köztársaságért végzett szolgálatokért) díjat is.
A náci csapatok 1938. március 12-én vonultak be Ausztriába, és az Anschluss keretében hozzácsatolták az országot Németországhoz.
Eva és családja Bécsben élt, és a szomszédaik, barátaik egyszerűen azért fordultak ellenük, mert zsidók voltak. A család Belgiumba menekült, majd Amszterdamba költözték, ahol Schloss barátságot kötött Anne Frankkal. Anne apja el akarta venni Eva édesanyját, de a történelem közbeszólt.
A családot végül Auschwitzba küldték, a szovjet hadsereg 1945-ben szabadította fel Eva Schloss-t és édesanyját.
Férje, Zvi, aki öt évvel ezelőtt hunyt el, azt mondta, soha nem fogadná el szülőföldje, Németország állampolgárságát.
„Amikor elhagytam Ausztriát, nagyon megkeseredtem. Sok időbe telt, mire túljutottam rajta”- mondta Schloss a BBC-nek.
Elmondása szerint „idegennek” érzi magát a szülőhazájában, ahová sokszor visszatért.
“Amikor Bécsbe mentem, már nem ismertem senkit: az összes családom és barátom eltűnt.”
