Társadalmunk szövete szakad el Izrael városaiban, ahol arabok robbantják fel zsidók autóit, és zsidó szélsőségesek törnek össze arab üzleteket. Tomer Persico írását ajánljuk a Jewish Telegraphic Agency oldaláról.
Haifán nőttem fel, a város vegyes lakossága természetes volta számunkra. A zsidók és az arabok egymás mellett éltek, dolgoztak és gyermekeket neveltek, időnként mindezt együtt csinálták. Szekuláris családom volt, és Peszach idején elautóztam az arab városrészekbe, hogy pitát vásároljak, amit a zsidó környéken ilyenkor nem lehetett kapni. Télen, karácsonykor a keresztény területek felé vettük az irányt, hogy élvezhessük a dekorációkat és belekóstolhassunk a kozmopolitizmusba.
Izraeliként az elmúlt napok eseményei Lodban, Jaffában, Acre-ban és más vegyes városokban sokkal aggasztóbbak, mint a Hamász ellen vívott csaták, legyenek azok bármennyire is iszonyatosak. Az elmúlt évtizedben a Hamásszal való konfliktus két állam összecsapását jelentette, bármennyire is aszimmetrikusak voltak az erőviszonyok.
Ami Izrael városaiban történik, az alapvetően más. A közrend felbomlásán túl, amelynek során arabok robbantják fel zsidók autóit, és zsidó szélsőségesek törnek össze arab üzleteket, társadalmunk szövete szakad el. Mostantól Lod viseli a támadások súlyos terheit, zsinagógák állnak lángokban, zsidó családok pedig a saját házukban bujkálnak, félve a szomszédaik támadásától.
Az agressziónak ez a katasztrofális kitörése előre megjósolható volt, de korántsem volt elkerülhetetlen. Ennek oka az izraeli arab állampolgárság régóta húzódó elhanyagolása az állam részéről, de ez valójában csak a nagyon távoli háttér. A szikra Jeruzsálemben pattant ki. Az arab házak fokozatos lefoglalása Jarrah sejk keleti részén papíron legális, de valójában mélyen igazságtalan döntés volt.
Aztán az Al-Aksza mecset csatatérré vált. A palesztinok sziklákat és petárdákat dobtak a zsidó imádkozókra a rendőrség pedig razziát tartott a területen, és szétoszlatta a tömeget. 21 rendőr és több mint 200 palesztin megsebesült.
Ezeknek az eseményeknek köszönhetően jutott forrpontra a frusztráció. Az Al-Aksza mecset nemcsak a szunnita iszlám harmadik legszentebb helyszíne, hanem a palesztin nemzeti identitás alapvető szimbóluma. Miután Saladin meghódította a 12. században, a jeruzsálemi és a környékbeli arabokat bízták meg a szent hely védelmével. Ma a jeruzsálemi palesztinok, és tágabb értelemben az összes palesztin, e feladat örökösének tekinti magát. A palesztinok számára a szent terület körüli küzdelem sokkal több, mint a megbántott vallási érzelmek vagy a nemzeti büszkeség kérdése. Ez identitásuk része, és az ezzel való visszaélés zsigeri reakciót vált ki.
Azonban az együttélés felbomlása Izrael vegyes városaiban hasonló reakciókat indít be a zsidó pszichében is. Évszázados traumák törnek felszínre, amikor a zsidó izraeliek arról hallanak, hogy zsidók tehetetlenül bezárkóznak otthonaikba; hogy zsidókat kereső rendbontó bandák portyáznak az utcákon; hogy zsinagógákat gyújtanak fel.
A zsidó identitás szerves része a kiszolgáltatottság érzése és a szomszédok támadásaitól való félelem. Ennek egyértelmű okai vannak, és a történelmi válasz erre többek között a cionizmus volt. Ezen a héten az izraeliek ugyanazon valóságot élték át (a legtöbb esetben), amellyel azt remélték, hogy soha többé nem fognak találkozni. Még egyszer behatolunk az identitás legmélyebb üledékébe, amelynek újraéledése zsigeri reakciót vált ki.
Az eredmények katasztrofálisak: a társadalmi szövet, a törvény és a rend összeomlása. Mindkét nép körében lincshangulat uralkodik, üldözik az utcán az áldozatokat, és azok a családok, akik egy hete még békésen éltek egymás mellett, rettegnek egymástól.
Az identitás és a történelmi sérülések ütközése elkerülhetetlenül okoznak újabb súlyos traumákat. Jelenleg Izrael zsidó és arab állampolgárai elmélyítik a gyötrelmet.
A hosszú gyógyulási folyamat megköveteli, hogy az állam őszintén tegyen kísérletet egy igazságosabb kapcsolat kialakítására arab állampolgáraival. De mindkét félnek meg kell tanulnia felismerni a másik identitását és érzékenységét, és sokkal figyelmesebbnek kell egymással lenniük.
