A járvány miatt idén az online térbe kényszerült a budapesti Élet Menete felvonulás. A szervezők a virtuális eseményen felavatták az Embermentők emlékművét a Pozsonyi úti református templom szomszédságában.
Idén április 25-én tartották volna meg a hagyományos Élet Menete felvonulást Budapesten, ám csakúgy mint az előző évben, az eseményt a koronavírus-járvány miatt nem lehetett megrendezni. Az Élet Menete Alapítvány ezért egy online programsorozattal készült az eseményre, de mint azt Gordon Gábor, az alapítvány vezetője megjegyezte: „azt, hogy a túlélőket, az élet szeretetét ismét több ezren együtt ünnepeljük Budapest utcáin, sajnos semmi nem tudja pótolni”.
Bármennyire is hiányzik a személyes kapcsolat a túlélőkkel, a szervezők úgy vélték, ezt az évet már nem szeretnék elengedni, hiszen első számú feladatuk az emlékezés, illetve az emlékeztetés. Az idei online rendezvénysorozat azonban nem csak a holokauszt áldozatainak és túlélőinek kíván emléket állítani, de azoknak az igaz embereknek is, akik sokszor az életük kockáztatásával mentették meg az üldözötteket. Közülük már csupán tízen élnek Magyarországon, az ők és a többi Világ Igaza tiszteletére emelte az Élet Menete Alapítvány az Embermentők szobrot, amely virtuális felavatásával zárult az idei programsorozat.
Az Embermentők emlékmű kapcsán Pécsi Tibor, történész, az Élet Menete Alapítvány munkatársa a brit üzletember, Nicholas Winton tevékenységén keresztül mutatta be, hogy miért gondolták fontosnak az alapítványnál a szobor felállítását. A jó kapcsolatokkal rendelkező Wintonnak 669 zsidó gyereket sikerült kimenekítenie a nácik által megszállt Csehországból. Ezután Angliába visszatérve bevonult a légierőhöz, hogy a nácik ellen harcolhasson, a gyerekek megmentéséről azonban soha nem beszélt senkinek. Felesége csak 1988-ban találta meg a történetet bizonyító iratokat. Winton tette később pedig sok fiatalt ösztönzött arra, hogy jót cselekedjen, és segítsenek olyanokon, akik rászorulnak arra.
Egy másik brit embermentő, Jane Haining tevékenységéről Paul Fox, az Egyesült Királyság magyarországi nagykövete tartott előadást. Haining Budapesten volt nevelőtanár a II. világháború idején, és a végsőkig próbálta megmenteni a rábízott zsidó diáklányok életét. Embermentő tevékenysége miatt Auschwitzba deportálták, ahonnan már nem tért vissza.
A skót földműves családban született Haining 1932-ben érkezett Budapestre, hogy a helyi skót misszió iskoláját vezesse. Az iskolában sok zsidó árvalány is tanult, akiket Haining nem volt hajlandó magukra hagyni, miután kitört a háború. „Ha e gyermekeknek szükségük van rám a napfényes időkben, mennyivel nagyobb szükségük lehet rám a sötétség napjaiban” – írta a 1944-ben, Magyarország német megszállását követően, amikor már a saját élete is veszélybe került.
„Jane tettei olyan önfeláldozásról tanúskodnak, amelyet sohasem szabad elfelejtenünk” – mondta a brit nagykövet, hozzátéve, hogy a holokauszt borzalmairól ugyanúgy nem szabad megfeledkeznünk, hogy az soha többé ne történhessen meg újra, ezért azon értékek szerint kell élnünk, amelyek Jane Haininget is vezérelték: tisztesség, elfogadás és egyenlőség. „Az Embermentők emlékműve pontosan ezekre az értékekre emlékeztet minket” – jelentette ki a nagykövet.
Könyvben mesélik el a Budapesten zsidó gyerekeket mentő skót tanárnő történetét
Az Élet Menete Alapítvány oktatási programjának keretében készült Embernek maradni című vándorkiállítása is az embermentőknek állít emléket. Amikor az embermentőkről beszélünk, akkor azt is meg kell említeni, hogy mennyivel több lehetőség lett volna ezt nem megtenni, hívta fel a figyelmet Pécsi Tibor. Az embermentők nem természetfeletti erővel bíró szuperhősök voltak, és amikor róluk beszélünk ezt kell hangsúlyozni, hiszen így lehet azonosulni velük. Ugyanolyan emberek voltak, mint mi, és nekik is ugyanúgy felül kellett emelkedniük önmagukon, hogy ezeket a bátor tetteket végrehajtsák.
A kiállításon az embermentőket négy csoportba sorolják be.
Az első, az egyházi embermentők, akik annak ellenére cselekedtek így, hogy a történelmi egyházak magyarországi vezetői maguk is erősítették a zsidóellenes hangulatot és támogatták a zsidótörvényeket, a deportálásokkal szemben pedig nem emelték fel nagy nyilvánosság előtt a hangjukat. Azok a papok, szerzetesek, apácák, akik lelkiismeretükre hallgatva zsidókat mentettek, a saját egyházi törvényeikkel szembefordulva tevékenykedtek.
A második csoportba kerültek a hatósági embermentők, akik képesek voltak túllépni azon az ideológián, amely alapján az akkori közigazgatás és a hadsereg működött. Ezek az embermentők az államtól kapott eszközöket használták fel arra, hogy az állam által kivetett és üldözött embereken segítsenek. Az ő tettük bizonyítja, hogy nem volt kötelező a parancsoknak engedelmeskedni.
A harmadik csoportba tartoznak azok a magánszemélyek, akik nem élveztek diplomáciai védelmet. Nem volt egyházi tekintélyük, és az állami eszközökbe sem kapaszkodhattak. A lakossági embermentőket azon döntésük teszi példaértékűvé, hogy a kockázatot vállalva segítettek azokon, akiket halálra szánt a faji politika.
A negyedik csoportba a diplomaták kerültek, akik diplomáciai mentességüket kihasználva próbáltak segíteni az üldözötteken. Több tízezer embernek juttattak védleveleket, majd védett házakba gyűjtötték össze a segítségre szoruló embereket, ahol gondoskodtak orvosi ellátásukról és élelmezésükről.
A legismertebb embermentő diplomatáról, a svéd Raoul Wallenbergről Katarina Szécsi Asbrink, Svédország nagykövet-helyettese emlékezett meg. Wallenberg hat hónapnyi budapesti tartózkodása idején egy több mint 300 személyből álló mentőcsapatot szervezett maga köré, akiknek szintén védelmet biztosított. Amikor megemlékezünk Wallenberg bátorságáról, akkor a körülötte lévő bátor nőket és férfiakat is ki kell emelnünk.
A nagykövet-helyettes szerint nem elég csak egyszerűen elmondanunk Wallenberg történetét, továbbadhatjuk az örökségét azzal is, hogy tanítjuk az emberi jogok, a civil kurázsi és a tolerancia fontosságát, különösen a fiatalok körében. Az egyik ilyen kezdeményezés a Fiatal kurázsi elnevezésű díj, amelyet a svéd nagykövetség, a magyar Wallenberg Egyesülettel, illetve a svédországi Wallenberg Akadémiával közösen támogat.
„Wallenberg tettei minket is arra ösztönöznek, hogy emeljük fel szavunkat a bigottság és a diszkrimináció minden formájával szemben, és tegyünk mindenfajta intolerancia ellen. A legtöbben nem fogunk tízezreket megmenteni és a legtöbben nem válunk majd a humanitárius ügy ikonjaivá, de arra határozott ígéretet tehetünk, hogy nem maradunk tétlen bámészkodók”
– hangsúlyozta Katarina Szécsi Asbrink, akinek édesapja megmentette saját édesanyját azzal, hogy hamis papírokkal meggyőzött egy fiatal nyilast, hogy engedje ki őt egy csillagos házból, majd egy pincébe rejtette el a Dob utcának a gettóhoz közeli részén. A szomszédok, akik élelemmel és hallgatásukkal segítettek neki szintén embermentőkké váltak.
Virtuális Budapesti Élet Menete - Embermentők szoboravatás
Virtuális Budapesti Élet Menete - Embermentők szoboravatás Április 25-én lett volna a budapesti Élet Menete, de sajnos a járvány miatt ezt idén sem tudtuk megrendezni. Ezért egy online rendezvénysorozatot valósítottunk meg, amelynek a záró eseménye volt az április 25-i élő Zoom előadásunk. Az Embernek maradni című vándorkiállításunkat Pécsi Tibor, történész kollégánk mutatta be.
A Embermentők emlékmű gondolata már hosszú évek óta felmerült az Élet Menete Alapítványnál, és ezt a gondolatot valósította meg nemrég Kelemen Zénó szobrászművész, aki korábban a Március 15. téren található Élet Menete emlékművet is készítette. Az Életmentők szobra a Pozsonyi úti református templom mellé került elhelyezésre, ahol több száz ember életét megmentette Bereczky Albert püspök, a templom egykori lelkésze a holokauszt idején. Az emlékműhöz a magyarországi embermentőket felsoroló, közel 1000 névből álló installáció is készült.
Az Élet Menete Alapítványnál úgy gondolták, a már meglévő holokauszt-emlékművek mellett fontos, hogy legyen az embermentők előtt tisztelgő köztéri alkotás, mondta Gordon Gábor a szobor felavatásáról készült kisfilmben. Az emlékmű a közösségi adakozáson túl a 13. kerület önkormányzata, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Miniszterelnökség, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) és a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) támogatásával készülhetett el. Az alapítvány kezdeményezte a Fővárosnál és a 13. kerületnél, hogy az emlékmű helyszíne az Embermentők park nevet kaphassa meg.
