120 évvel ezelőtt született Királyhegyi Pál, akiben egyszerre megvolt Rejtő pesties humora, Szép Ernő törékeny lepkelelke és Karinthy okossága. Vezércikkben hívta fel Magyarország figyelmét a királyság káros intézményére, és állítólag még Sztálinnak is írt táviratot.
Tizenhárom évesen a Diákhumor című hetilapot szerkesztette egy osztálytársával. Amikor éppen nem a tanárokat kritizálta, vezércikkben hívta fel Magyarország figyelmét a királyság káros intézményére. A lapnak olyan nagy sikere volt, hogy a tanári kar betiltotta.
Írt humoreszket, színművet, öt kisregényt, ezek egy kivétellel mind a Forintos regénytár sorozatban jelentek meg. Nem volt olyan grafomán, mint Rejtő, de megvolt benne az ő pesties humora, csak sokkal több, csípős iróniával fűszerezve. Ráadásnak megvolt benne Szép Ernő törékeny lepkelelke és Karinthy okossága. Amúgy Királyhegyi Rejtőről is, Karinthyról is sokat anekdotázott.
A nők rajongtak az alig százötven centis férfiért. Öt felesége volt. Nő volt a dologban akkor is, amikor érettségi után szerelmi bánatában beállt a Tanácsköztársaság hadseregébe. Horthy fehérterrorja elől Amerikába menekült. Rejtős hangulatú trieszti kikötő, némi bunyó úgy, hogy ő nem üt meg senkit, aztán közel egy hónap a hajófenékben barátjával és patkányokkal összezárva, éhkoppon, mosakodás nélkül.
Amikor 1934-ben hazajött, a Pesti Napló mellett az Új Időkben és a Színházi Életben publikált. 1938-ban megint mehetnékje támadt, Londonba utazott, ahol a Daily Telegraphnak dolgozott. 1941-ben a Maud nevű végzettel történt szerelmi kaland után érzékeny búcsút vett Londontól és a nőtől, és hamarosan repültem hazafelé, sürgős volt az utam, nehogy lekéssem az auschwitzi gyorsot”.
Nem késte le. Auschwitzba, majd Buchenwaldba deportálták. A lágerélményt a Mindenki nem hal meg című groteszk regényben írta meg, 1947-ben jelent meg. A koncentrációs tábort leíró részt később átemelte az 1979-ben megjelent Első kétszáz évem-be is. Királyhegyi a kabarétréfák hangján meséli el a történteket. Mintha burleszkfilmet látnánk. Mintha maga Chaplin csetlene-botlana a szögesdrót mögött. Amúgy Királyhegyi tényleg találkozott Chaplinnel az 1930-as években.
1945-től dolgozott a Ludas Matyinak és a Képes Figyelőnek, írta kisregényeit, jeleneteit, szatíráit, karcolatait. Volt a Pódium kabaré konferansziéja, majd a Belvárosi színházban a Királyhegyi kabaré állandó standuposa.
Még akadt néhány jó húzása. Amerikás múltja miatt 1951-ben kitelepítették Adácsra. De nem csak ezért. Volt egy legendás távirata, amit állítólag Sztálinnak küldött ezzel a szöveggel: „A rendszer nem vált be stop Tessék abbahagyni stop Királyhegyi stop”.
1956-ig kvázi be volt tiltva, utána viszont dolgozott, írt és konferált, még a tévében is szerepelt. Napjai nagy részét a Fészek klubban töltötte, ahol mesélt kifulladásig. 1981. június 7-én halt meg.
A teljes cikk itt található.
(A cikk eredetileg 2015. december 29-én jelent meg a Kibic Magazin oldalán)
