Így építették újjá Jeruzsálemet 2500 évvel ezelőtt

Ma este veszi kezdetét a tévét 10-i böjt annak emlékére, hogy ezen a napon kezdte meg Nabukodonozor babilóniai király Jeruzsálem ostromát, ami végül az első Szentély és a város pusztulásához vezetett. 144 évvel később egy zsidó nemes a perzsa király udvarában úgy döntött, újból felépíti a zsidóság központi városát.

Nehemja Ben Hahaleja, egy főnemes a perzsa király udvarában egy napon úgy döntött, otthagyja felfelé ívelő karrierjét a világ leghatalmasabb birodalmának fővárosában, azért hogy visszatérjen egy elhagyatott és feldúlt városba. A Jeruzsálemben élő testvéreinek ugyanis szükségük volt a segítségére, mivel állandó támadásoknak voltak kitéve a környék más népei által, és a kevesek, akik a városban maradtak már nem nagyon húzhatták sokáig.

Nehemja ezért úgy határozott, egy védfalat épít a város köré. Az ezzel járó nehézségeket – beleértve egy gyilkossági kísérletet – 2500 évvel ezelőtt egy naplóban foglalta össze. A héberül megírt személyes történet később Nehemja könyve néven került be a Bibliába.

A történet azzal kezdődik, hogy i. e. 538-ban Nagy Kurus perzsa király megengedte a zsidóknak, hogy hazatérjenek a babilóniai fogságból Izrael földéje, és felépítsék a második Szentélyt Jeruzsálemben. Így 70 év száműzetést követően zsidók tízezrei kerekedtek fel, és indultak útnak Jeruzsálem felé. A lelkesedés azonban hamar alábbhagyott, a Jeruzsálembe érkező zsidók pedig egy lerombolt várost találtak áttört falakkal.

A jeruzsálemi zsidók a megfelelő védelem hiányában kitetté váltak a környező népek kénye kedvének, akik nem haboztak minden adandó alkalommal lecsapni, és kifosztani az amúgy sem éppen jómódú zsidóságot. A Cionba való visszatérés álma ezzel veszélybe került, a perzsa birodalom más részein élő zsidók ugyanis meglehetős jólétben éltek, Nehemja sem véletlenül került előkelő pozícióba a király udvarában.

Nehemja a problémát észlelve a királyhoz fordult, hogy engedje meg neki a Jeruzsálembe való visszatérést. A király pozitívan állt hozzá a kéréshez, kinevezte Nehemját Júdea helytartójának, és még katonákat is küldött, hogy segítsék küldetésében: falat építeni Jeruzsálem köré.

Hogyan lett a Siratófal a zsidóság legszentebb helye?

Amikor Nehemja Jeruzsálembe érkezett nagyon rossz állapotban találta a falakat és az épületeket. A babilóniaiak ugyanis a falakkal együtt azt a teraszrendszert is elpusztították, amelyik a környező házakat támogatta, így a fal közelében lévő épületek is összeomlottak, hatalmas kőhalmokat képezve a környéken. A kövek eltávolítása és az építési munkálatok sok időt és komoly erőforrást igényeltek volna.

Idő viszont nem volt, a környező népek vezetői bármikor kiszimatolhatták a tervet, és megakadályozhatták volna a kivitelezést. Nehemja ezért úgy határozott, hogy hagyják inkább a romokat, és egy magasabb szintre, a hegy tetejére építsék fel az új falakat. Az építkezés jeruzsálemi önkéntesekkel meg is kezdődött, és annak ellenére, hogy nem profi építőmesterek húzták fel, és nem a legjobb minőségű köveket használták építőanyagnak, a fal több mint 500 évig kitartott.

A környék népei, azok tehát, akik folyamatosan fosztogatták Jeruzsálemet és az ott élő zsidókat, valahogy nem repestek az örömtől, hogy egy zsidó helytartót kapnak a nyakukba, aki ismét erős központtá alakítaná a várost. Mire azonban észbe kaptak, a fal építése már javában zajlott, ekkor viszont támadásokat intéztek az építők ellen, Nehemja azonban a város megvédésére szólította fel az ott élőket, akik vezetésével tették a dolgukat, miközben az építkezés is gőzerővel haladt tovább.

Nehemja még egy gyilkossági kísérletet is sikeresen átvészelt, és i. e. 444-ben végül elkészült a Jeruzsálem köré felépített fal. A kivitelezésen 41 építőcsapat dolgozott, és mindössze 52 napig tartottak a munkálatok. A védőfal biztonságot nyújtott az ott élőknek, és reményt adott arra, hogy a romokon újra egy erős központi városa épülhessen fel a zsidó népnek.

Az elkövetkezendő 12 évben Nehemja folytatta Jeruzsálem újjáépítését és zsidó város jellegének megerősítését. A lakosság számát több ezer fővel növelte, gondoskodott a Tóra törvényeinek betartásáról, küzdött a korrupció és a társadalmi különbségek ellen. A szombatot általános pihenő nappá tette és előnybe részesítette a héber nyelv használatát. Nehemja munkássága évszázadokkal később inspirációként szolgált a modern idők cionista mozgalma számára. (Ynet)