ZSIFI: A Távmoziban nem csak a saját kanapénk a kényelmes
A Távmoziban – amelyen keresztül november 24-től a Budapesti Zsidó és Izraeli Filmfesztivál filmjei is nézhetőek – ugyanis tényleg minden apró részletet úgy raktak össze, hogy a lehető leginkább mozizásnak tűnjön az élmény. Lehetne mondani, hogy ugyan már, úgyis arról van szó, hogy az ember a nappalijában, kanapéról néz filmet a mozi helyett, akkor meg nem mindegy, milyenek a körülmények?
De nem: a hónapok óta tartó járvány idején igenis sokat tud számítani minden kis részlet.
- Hogy a filmeket ugyanúgy élőben vetíti a mozigépész egy előre meghatározott időpontban, mint a moziban, és így senki nem ronthatja el a saját élményét azzal, hogy „jó, igen, majd hamarosan lesz egy kis időm, és akkor most már majd tényleg meg is nézem azt a filmet”.
- Hogy nincs pause-gomb, se ide-oda tekergetés, hogy a fentit még megtoldhassuk azzal, hogy „oké, épp csak egy gyors vacsorára állítom le, de attól még biztos ugyanolyan lesz az élmény, mintha egyben néztem volna”.
- Hogy a kezdési időpont előtt tényleg egy virtuális előcsarnokban gyülekeznek a nézők, az adott mozi belső terének fotójával a háttérben, egy csetszobában, ahol nemcsak beköszönni lehet, de a technikai kérdéseket is megválaszolja a mozi egy munkatársa.
- Hogy a kezdéskor nem azonnal a film indul el, hanem először a mozitermet látjuk, mintha az utolsó sorban ülnénk, aztán a széthúzódó függönyt a vászon előtt, és még a mozi meg a fesztivál megszokott beköszönő animációi is lemennek (csak a mobiltelefon kikapcsolására felszólító kisfilm hiányzik, de azért nem nagyon).
Mindez tényleg apróságnak tűnik, de hát végső soron az élmény az, ami megkülönbözteti a mozit az otthoni filmnézéstől – és ezek a gesztusok pont az élmény alakítják át, amennyire csak lehetséges.
A technikai oldal, akármennyire is árulásnak tűnik ilyesmit kimondani szegény bezárt mozik kárára, az meg valójában sokkal kényelmesebb, mint az igazi mozizás, és még jóval olcsóbb is, pláne, ha azt vesszük, hogy egy háztartásnak elég egy jegy. A jegyvásárlás ugyanúgy zajlik, mint a mozis online jegyelővételnél, csak értelemszerűen nem kell a monitoron kiválasztani, hogy a saját kanapénkra vagy inkább a fotelbe ülünk-e. Fizetés kártyával; ha van Simple Pay regisztrációnk, akkor még a kártyaszámot se kell beírni, csak a nevet-mailcímet, és tényleg elég kábé negyven másodperccel a kezdés előtt észbe kapni. Ha pötyögni kell, akkor lehet az másfél perc is.
Áfás számlát is lehet kérni, ami fizetés után a jeggyel együtt, emailben érkezik meg. A jegy, az gyakorlatilag egy zöld gomb, amire rákattintva a már említett virtuális mozicsarnokba jutunk. Ekkor még el lehet menni a konyhába a mikróban kukoricát pattogtatni (ha eszünkbe jutott este nyolc előtt kimenni érte a közértbe), csak arra kell figyelni, hogy be legyen kapcsolva a hangszóró, mert a film kezdetét hangos gongszó jelzi. Ha meg valami probléma van, egyszerűen frissíteni kell az oldalt – átmenni másik géphez nem megoldás, mert ha már rákattintottunk a kezdésre, onnantól csak azon a monitoron érvényes a jegyünk.
Aztán le kell ülni, és nézni a filmeket. De azt hiszem, ezt a részét a dolognak már nem kell elmagyarázni.
A Budapesti Zsidó és Izraeli Filmfesztivált idén online rendezik meg, filmjei és kísérőprogramjai internetes streamként, közvetítésként tekinthetők meg november 24. és december 6. között. További információ, részletes program és jegyvásárlás: www.zsifi.org
Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!