A Gestapo pincéjéből mentették ki a középkori zsidó imakönyvet

A 13. századi imakönyvet a kristályéjszaka idején vitték magukkal a nácik mielőtt felgyújtották volna wormsi zsinagógát. A város levéltárosának kalandos körülmények között sikerült megmenteni.

A kristályéjszakának elnevezett pogrom idején 1938 novemberében egész Németországban lángba borultak a zsinagógák. Nem volt ez másként Worms városában sem, ahol a nácik tombolása az ország legrégebbi zsinagógáját sem kímélte meg. Az épületet felgyújtották, az ott őrzött zsidó levéltári iratoknak és könyveknek a dúlást követően nyomuk veszett.

Az eltűnt könyvek között volt a Worms Mahzor néven ismert középkori imakönyv is. A két kötetből álló kézirat egyik részét 1272-ben készítették, másikat pedig 1280-ban. A keletkezésük helye nem egészen világos, az első kötetben található lábjegyzetek szerint Würzburg környékén írhatták, és az ottani zsidó közösség 1298-as pusztulása után vihették el a túlélők az imakönyvet Wormsbe.

A könyvbe különféle kiegészítéseket írtak a belőle imádkozó kántorok az évszázadok során. További különlegessége a 13. századi imakönyvnek, hogy ebben található az első ismert jiddis szöveg: egy áldás, amelyet a szofer, a könyv írója jegyzet fel azon személy számára, aki a nehéz imakönyvet a zsinagógába cipeli.

Amikor a kristályéjszaka pusztítását követően Freidrich Illert, a város levéltárosa felfedezte, hogy eltűnt a zsidó közösségi archívum, elkeseredett keresésbe kezdett, hogy megtalálja az értékes iratokat. Kért segítséget Worms városvezetésétől és Hessen tartomány kormányától, de próbálkozásai hiábavalónak bizonyultak. A wormsi zsidó levéltár és a középkori imakönyv holléte rejtély maradt a számára.

Kristályéjszaka: a legrégebbi német zsinagógát is felgyújtották

Évekkel később, 1943-ban Illert felkérést kapott, hogy a darmstadti palotában található Gestapo-irodában segítsen idegen kéziratok szövegének megfejtésében. Illert lement a palota pincéjébe, hogy megtekintse a könyveket, és már az első pillantást követően tudta, hogy a wormsi zsidó archívum darabjait látja maga előtt. A felhalmozott könyvek között pedig az értékes középkori imakönyv két kötetét is megtalálta.

Illert elhatározta, hogy élete kockáztatásával, de megmenti a történelmi kéziratokat a nácik pusztítása elől. Szép lassan elkezdte kicsempészni a könyveket a Gestapo pincéjéből, és a város az egyik katedrálisának tornyába vitte megőrzésre a levéltár darabajait. Ami már csak azért is jó ötletnek bizonyult, mert így a kéziratok a szövetségesek bombázásait is épségben átvészelték.

A wormsi zsidó közösség megmentett levéltára a középkori imakönyvvel együtt 1957-ben Izraelbe kerültek. A 13. századi mahzor két kötetét az Izraeli Nemzeti Könyvtár kapta meg megőrzésre, az levéltár többi része pedig a Zsidó Nép Történetének Központi Archívumába került.

(HaSzafranim – az Izraeli Nemzeti Könyvtár blogja)