Az emlékirat, mely bepillantást ad abba, hogyan vészeltek át a zsidók egy járványt a 17. században, egyszerre érdekes a zsidó történelem, a nők társadalomtörténete szempontjából, valamint megismerhetjük belőle, milyen szerepet játszott egy okos üzletasszony egy vállalkozás fellendítésében.
Több mint 350 évvel ezelőtt halálos járvány pusztított Hamburgban. Ahogy közeledtek az őszi ünnepek egyre nagyobb lett a pánik és a félelem, és sokan elmenekültek a városban élő zsidó családok közül.
Ez történt Glikl és Hayyim Hamellel is, akik sikeres zsidó kereskedők voltak. Három kisgyerekükkel, köztük egy 8 hetes kislánnyal vándoroltak más vidékre. A család Hayyim szüleihez indult, és útközben megszállt rokonoknál Hannoverben. Itt néhány ember arra kezdett gyanakodni, hogy a 4 éves Cipóra megkapta a fertőzést. A szülők hiába tiltakoztak, a kislányt és gondozóit egy másik városba kellett vinniük, és csak messziről lehetett őket meglátogatni.
„Nem kívánom egyetlen szülőnek sem azt, amit nekünk át kellett élnünk, amikor elszakították tőlünk a kislányunkat”, írta Glikl később a visszaemlékezésében. „A férjem és én is összeomlottunk.”
A mostani koronavírus járvány időszakából is ismerős lehet sokak számára az a szomorú helyzet, hogy a családjuktól vagy szeretteiktől elszakadva kellett átvészelniük hosszú hónapokat.
“Glikl emlékiratai fontos dokumentuma a 17-dik század végének, komoly írói vénáról tesznek tanúbizonyságot”, mondta Sylvia Fuks Fried a Brandeis University Press vezető szerkesztője. A kiadó most egy új angol fordítást jelentett meg, és azt remélik, a járvány idején ismét érdeklődésre adhat számot a több kiadás megért mű, írja a jta.org.
A könyv egyébként magyarul is olvasható, bár jelenleg csak antikvár példányok elérhetők az Atheneum kiadónál 2000-ben megjelent kötetből.
„Az írást még különlegesebbé teszi, hogy egy nő írta”, mondta Rachel Greenblatt, aki a kelet- és közép-európai zsidók történetével foglalkozó történész.
Glikl emlékirata a hétköznapi életbe, a napi aggodalmakba, a kis rivalizálásokba enged betekintést egy nő szemszögén keresztül, aki 14 gyereknek adott életet, miközben segített a férje vállalkozásában. A házaspár szinte tinédzserként vágott bele egy drágakő üzlet működtetésébe, később ez a biznisz a Zsidó Bíróság nemzetközi hitel és kereskedelmi intézetévé nőtte ki magát.
Glikl két évvel a férje 1689-es halála után kezdte el írni emlékiratait, ezzel vigasztalva magát a magányosan töltött álmatlan éjszakákon. Akkor 44 éves volt, 8 gyermeke élt vele, és egyedül vezette a családi vállalkozást.
„Glikl vigaszt és egyfajta öngyógyítást talált az írásban”, mondta Greenblatt.
A könyv hét fejezetében, sokat ír arról, milyen volt akkoriban zsidóként élni, menedzselni a háztartást és a családi bizniszt, és az olvasók bepillantást kaphatnak abba, hogyan reagáltak akkoriban a zsidók a történelmi eseményekre.
Az írást Glikl az utódainak szánta, hogy tudjanak meg minél többet a család történetéről és a saját identitásukról, de kiderült, ennél sokkal tehetségesebb író. Az eredeti szöveg nem maradt fenn, de két másolatot készített Glikl egyik fia és unokája, akik aztán generációról generációra adták tovább a családban, majd először a 19. században publikálta a művet egy kiadó.
Azóta a szöveget lefordították például németre, héberre, számos angol változat született és a mű magyarul is megjelent.
Az emlékirat egyszerre érdekes a zsidó történelem, a nők társadalomtörténete szempontjából, valamint megismerhetjük belőle, milyen szerepet játszott egy okos üzletasszony a vállalkozás fellendítésében.
