Gondoljunk a zsidóság túlélésének biztosítására is, amikor a jövőt tervezzük.
A könyvtáramban ott áll az elismert izraeli és zsidó szerző, Juval Harari népszerű könyve, a 21 lecke a 21-dik századra, amelyben azt állítja, hogy ma már nincs értelme annak, hogy a zsidóság fennmaradjon. Szerinte befejeztük a küldetésünket, a filozófiától az etikán át a tudományokig és a művészetekig sok helyen járultunk hozzá a kultúrához, de ennek vége.
Harari rendszeresen degradálja a zsidók szerepét a világ formálásában.
„A zsidók talán nagyon érdekes emberek”, írja, „de az összkép szempontjából nagyon kicsi hatásuk van a világ alaklására.”
Ez az üzenet teljesen ellentmond annak, ahogy engem felneveltek, ahogy élem az életem, ahogy felneveltük a feleségemmel a három gyerekünket, akik ma már felnőttek és szintén vannak gyerekeik. De Hararinak egy dologban igaza van: manapság sok zsidó már nem hisz abban, hogy a zsidóság lenne az útja a világ varázslatos megváltoztatásának. Sokan nem hisznek abban, hogy a zsidóság olyan értékeket, közösségi érzést és erőteljes büszkeséget ad az embernek, amikor azt érezheti, hogy egy különleges és ősi embercsoporthoz tartozik. Attól tartok, hogy ez a trend veszélyezteti a zsidóság jövőjét.
Modern ortodox családban nőttem fel, de a középiskola után felhagytam a vallás gyakorlásával. Csak az ötvenes éveimben kezdtem újra felfedezni a zsidó életet, kultúrát. Azóta számos szervezettel kerültem szoros kapcsolatba, a Birthright-tól a Jewish Federation-ön át az AEPi Fraternity Foundation-ig.
Az elmúlt két évtizedben rendeteg projektben vettem részt a zsidó világban a közösségünk legnagyobb donorjaival és szervezeteivel együtt. A generációm a legjobb képességeihez mérten járult hozzá anyagilag és szellemileg Izrael és a zsidóság fennmaradásához. Beszéltünk a gyerekeinknek a zsidó értékekről és arról, mi a legfontosabb a számunkra.
De sokszor elmulasztottuk, hogy felhívjuk a figyelmüket az adakozás fontosságára.
Az elkövetkező évtizedekben a gyerekeinkre és az unokáinkra marad a zsidó közösség eddig talán legnagyobb öröksége. Eközben talán vegyes érzésekkel viseltetnek majd a zsidó élet és Izrael iránt.
A ma is jelenlévő antiszemitizmus ellenére ezeket a generációkat a holokauszt már nem formálja úgy, mint amennyire minket formált. A politika negatívan befolyásolja Izraelhez való viszonyukat. Sok olyan barátom van, akik évtizedeken át önkénteskedtek zsidó közösségi szervezetekben, és a gyerekeik a legcsekélyebb érdeklődést sem tanúsítják a zsidóság iránt. És ennek jelentős hatása lesz a zsidók adakozási és jótékonysági hajlandóságára.
Létrehoztam egy jótékonysági alapot, amelyet a gyerekeim fognak örökölni, de egy nap a feleségem megkérdezte, honnan tudom, hogy a halálom után zsidó célokra fogják fordítani a pénzt? Ez a kérdés szíven ütött, és beláttam, rendelkeznem kell arról, hogy továbbra is a zsidó szervezeteket támogassák ebből az alapból.
Kulcsfontosságú pillanatban vagyunk. Az emberek minden korábbinál többet gondolkodnak azon, mi fontos az életben és hogy mire költsék a pénzüket. Itt az ideje, hogy azon is elgondolkozzunk, hogy mit tehetünk annak érdekében, hogy fennmaradjon a zsidó élet a következő generációk számára is.
A koronavírus járvány világossá tette, hogy nem lehet megjósolni, milyen nehézségek előtt áll a zsidó közösség és mire lesz a jövőben szüksége. A világ változik és vele együtt a zsidó jótékonykodás is. Néhány szervezet eltűnik, mások fennmaradnak, és újak is keletkeznek.
De egy biztos: a zsidó népnek és Izrael államának mindig szüksége lesz jelentős anyagi forrásokra ahhoz, hogy továbbvigye azokat a nagyszerű projekteket, amelyek több ezer éve segítik fenntartani ezt a kultúrát.
Támogatnunk kell az iskolákat, a zsinagógákat, a táborokat és más szervezeteket, segítenünk kell Izrael erősödését és azt, hogy a fiatalok kapcsolódni tudjanak a múltjukhoz és a jövőjükhöz egyaránt.
Kérdés, ha mi nem aggódunk azért, hogy ki biztosítja ezt a jövőt, vajon lesz-e más, aki ezt megteszi helyettünk.
Mike Leven, a Georgia Aquarium korábbi elnöke, a Sands Corporation elnöke, valamint a Jewish Future Pledge nevű szervezet társalapítója
A cikk eredetileg a jta.org-on jelent meg.
