A holokauszt-túlélő Reismann Marian készítette Szálasi Ferencről azt a fotót, amire nemrég botrányos módon Karácsony Gergely arcát retusálták.
A szombathelyi születésű Reismann Marian az 1930-as évek elejétől dolgozott fényképészként, olvasható a Mai Manó Ház blogjában. Miután 1934-ben fényképész mestervizsgát tett, önálló portréműtermet nyitott Budapesten Fotó Marian néven. Főleg gyermekfotózással foglalkozott, de olyan ismert művészekről is készített portrékat, mint például Bartók Béla és felesége, Pásztory Ditta, Rácz Aladár, Yehudi Menuhin, Kórodi AndrásMárai Sándor, Tersánszky Józsi Jenő vagy Benedek Marcell.
Bár mindig is magyarnak vallotta magát, 1944-ben a német megszállás idején mégis egy csillagos házba kellett költöznie. „Az, hogy zsidó vagyok, azt a zsidótörvények következtében vettem tudomásul” – vallotta magáról. Októbertől üldözöttként bujkálva vészelte át a háború utolsó fél évét, és az ostromot. A háború után az elsők között lépett be az akkor alakult MAFIRT-ba (Magyar Filmipari Rt.) és a Magyar Kommunista Pártba.
Mivel ismerte Péter Gábor, az ÁVH vezetőjének feleségét, így fényképezhette a hazahozott háborús bűnösöket: Szálasi Ferencet, Bárdossy László és Imrédy Béla volt miniszterelnököket, Baky Endre László volt belügyi államtitkárt. Szálasit Reismann vitette ki a Duna-partra, ahol a nyilas vezér a Dunába robbantott hidak látványára így reagált: „Így védték hős fiaim a városunkat.”
A Mai Manó Ház blogja egy másik posztjában azt is ismerteti, hogy az Összehasonlító magyar fotótörténet című könyvben milyen kísérőszöveggel került be a Szálasitól készült kép:
„Reismann Marian szimbolikus jelenetet keresett, hogy ábrázolni tudja mindazt, amit Szálasi képviselt. Ezt a szimbólumot a Lánchídban találta meg. Budapest egyik büszkeségének maradványai, és egy prózai külsejű ember, aki arra vezényelte keretlegényeit, hogy olyképpen sorakoztassák fel a civileket, hogy a sortűz végeztével holttestük a Dunába zuhanjon. Ezek nem univerzális szimbólumok, de sokat mondanak annak, aki ismeri a helyi történelmet. Épp ez volt Reismann célja. Azért csinált fényképeket, hogy megakadályozza a náci uralom megismétlődését.”
Amikor negyven évvel később megkérdezték Reismannt, hogy miért szervezte Szálasi számára a borzasztó városnézést, csak annyit válaszolt: ez volt az én saját bosszúm mindazért, amit átéltünk miatta.
