Tizenötezer évvel ezelőtt halászathoz használt horgokat találtak az izraeli régészek az ország északi részében, a Hula-tónál.
A Paleoanthropology című tudományos lapban az észak-izraeli Tel Cháj főiskola tudósainak tollából megjelent cikk szerint húsz darab, halcsontból készített horgot találtak, s mellettük kőből készített súlyokat, valamint halcsontokat, köztük egy 2,5 méter hosszú hal maradványait.

Az izraeli Tudományos Alapítvány támogatta kutatás a Hula-tó partjánál létrejött Natúf-kultúrát vizsgálta, amely ebben a térségben i.e. 15 000 és 11 500 között állt fenn.

A régészek úgy látják, hogy az egykori horgászat kifejezetten hasonlított a maira, csak a csontból készült horgokhoz állati vagy növényi eredetű horgász-zsineget rögzítettek.

A natufiak igen magas színvonalú horgokat készítették, és vékony, de erős zsineget is szőttek hozzájuk.
A súlyokkal az általuk szőtt halászhálókat és csapdákat merítették a vízbe.

Vannak kis, kerek, bazalt-, vagy mészkőkavicsból készített súlyok, s hosszabb kövekből faragott darabok is beléjük vésett nyílással a horgászzsinór számára, és találtak nyolcas formára csiszolt mészköveket, melyek a zsinór csúszását akadályozták.

A tanulmány szerint a vízlelőhely hozzájárult az emberi történelem egyik legfontosabb folyamatához, amely a kiscsoportos, vadászó-gyűjtögető életmódtól a nagyobb, állandó közösségekben való letelepedéshez vezetett.