Fordulópontot jelentett a katonaság az izraeli hadseregben szolgáló magyar fiatalok életében

Miért dönt úgy egy magyar zsidó fiatal, hogy bevonul az izraeli hadseregbe? És milyen hatással van a kötelező katonai szolgálat az életükre?

A jom hazikaron, az elesett katonák emléknapja alkalmából szervezett Zoom-beszélgetést a Szohnut és az Izraeli Kulturális Intézet. A beszélgetés résztvevői olyan magyar fiatalok voltak, akik korábban az izraeli hadseregben szolgáltak, illetve jelenleg is a kötelező sorkatonai szolgálatukat teljesítik.

Utóbbi csoportba tartozik Hili, aki a katonai hírszerzésnél szolgál. Számára egyértelmű volt, hogy bevonul az izraeli hadseregbe, édesapja ugyanis izraeli állampolgár, és testvére vadászpilótaként teljesít szolgálatot a légierőnél. Ezzel együtt a legtöbb Magyarországon élő fiatal esetében azért felmerül a kérdés: miért döntöttek úgy, hogy katonák lesznek Izraelben?

A beszélgetés résztvevői közül voltak olyanok, akik ugyan nem kimondottan a hadsereg miatt alijáztak (vándoroltak ki Izraelbe), de tudták, hogy ez is része az ottani életnek. A jelenleg is aktív szolgálatát teljesítő Noémi például arról mesélt, hogy izraeli barátai körében állandó téma volt a katonai szolgálat, és amíg nem vonult be, nem is érezte magát ezen beszélgetések részesének.

Gábor másfél éven át szolgált a katonai szóvivői egységnél, de neki idősebb kora miatt nem is lett volna kötelező a sorkatonai szolgálat. Úgy érezte azonban, hogy ha az izraeli társadalom részévé szeretne válni, akkor mindenképpen be kell vonulnia katonának. Lucának ezzel szemben régi álma teljesült azzal, hogy izraeli katona lehetett. Már eleve egy olyan, Garin Tzabar elnevezésű program keretében érkezett Izraelbe, amelynek célja, hogy zsidó fiataloknak segítsen bevonulni a hadseregbe.

Dóri és Enikő viszont már fiatalon, évekkel ezelőtt a családjukkal együtt költözött ki Izraelbe, így számukra a katonai szolgálat az izraeli élet természetes velejárója volt. Dóri arról mesélt, hogy Izraelben már a középiskolában téma a katonaság, és bár eleinte nem akart bevonulni, utólag már kimondottan pozitívan gondol vissza a hadseregben töltött időszakra, amit élete meghatározó szakaszának tart.

De mit szólnak a szülők ahhoz Magyarországon, ha gyermekük egyszer csak úgy dönt, bevonul katonának az izraeli hadseregbe? Misi szülei például nagyon meglepődtek, de amikor meglátogatták a katonai évei alatt, azt látták, hogy ugyanaz a fiú maradt, aki azelőtt volt. A jelenleg is katona Noémi esetében a szülők már egy ideje tudták, hogy lányuk alijázni szeretne, így nem érte meglepetésként őket az sem, amikor bevonult. Nem is izgultak annyira, hiszen Noémi nem szeretett volna harcoló alakulathoz kerülni.

Bár túl sok beleszólása nincs a bevonulóknak abba, hogy milyen egységhez osztják be őket, azért a katonaságnál valamennyire számításba veszik azt is, hogy ki hol szeretne szolgálni. Aztán vagy bejön, vagy nem. Hili például a katonai kórusba szeretett volna bekerülni, de protekció hiányában ez nem sikerült neki. Misi ellenben valamilyen technikusi beosztásban gondolkodott, és így került az F-15-ös vadászgépekhez.

Luca viszont, aki szintén vadászgépekkel foglalkozott nem pont a légierőnél képzelte el magát, de később nem bánta meg, hogy odakerült. Gábor a szerencsének köszönheti, hogy a katonai szóvivő irodájánál teljesíthetett szolgálatot, és Márk is úgy gondolja, hogy a szerencse kellett ahhoz, hogy a haditengerészethez kerülhessen.

Az izraeli hadseregben akkor sem egyszerű a szolgálat, ha valakit nem egy harcoló alakulathoz osztanak be. Luca arról beszélt, hogy mennyire nagy felelősség volt a vállán, mint vadászrepülőket ellenőrző technikus, hiszen ha hibázik, az akár a pilóták életébe is kerülhet. A rendőrségnél szolgáló Enikő pedig az Erős szikla hadművelet idején Jeruzsálemben átélteket osztotta meg. Sokszor kellett az arabok által lakott részeken, védőfelszerelésben a zavargók előtt felsorakozniuk. Egyik társa ki is gyulladt, miután Molotov-koktéllal találták el.

Az izraeli hadseregben szolgáló magyar fiatalok egyetértettek abban, hogy a katonaság alaposan átformálja az embereket. Nem csak a 18 éves izraeliket, de a már idősebb korban bevonuló új bevándorlókat is. A légierőnél korábban technikusként szolgálatot teljesítő Misi úgy látja, hogy az izraeli hadsereg egy nagy olvasztótégely, ami egy új bevándorló számára egy fontos lépcsőfok ahhoz, hogy a társadalom része lehessen.

A katonaság a nyelvtanulás és a kapcsolatok kialakítása szempontjából segíthet sokat egy új bevándorló számára. Misi szerint a katonai szolgálat letöltését követően az új bevándorlók már izraelibbnek érzik magukat, és a társadalom is inkább izraeliként tekint rájuk.

Márknak, aki a haditengerészetnél teljesített szolgálatot fordulópontot jelentett a katonaság az életében. Ő úgy véli, hogy egész Izrael a katonaságra épült, és anélkül maga az ország sem létezne. Azt viszont mindenkinek saját magának kell éreznie, hogy mi teszi őket izraelivé. Márk például egyaránt érzi magát magyarnak és izraelinek. Gábor pedig arról beszélt, hogy ő sosem lesz 100 százalékban izraeli.

Márk szerint nincs is olyan, hogy 100 százalékban izraeli, hiszen hiába született valaki Izraelben a felmenői mind más és más országból érkeztek oda. Izraelinek lenni egy identitás, mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy mennyire érzi közel magát ehhez az országhoz. Izrael a világ egyik legszínesebb országa, és pont ez teszi különlegessé.