“Hárman fogunk ünnepelni a kisfiúnkkal. Az ő életében ez lesz a harmadik peszach. Az első két széderét végig aludta, a második kettőn nagyon élvezte a társaságot. Az idei róla fog szólni.” Ledniczky Lívia írása a ma este beköszöntő pészach kapcsán.

A Kibic Magazin körkérdést indított azzal kapcsolatban, ki hogyan ünnepli idén a Pészachot a zsidó közösségben. Alább Ledniczky Lívia válaszát olvashatják.

Idén a legtöbben a megszokottól eltérő módon ünnepelünk. Aki eddig nagy családi szédert tartott, most csak szűk körben ünnepel. Aki közösségi széderekre járt, most egyedül rakja össze a széder tálat és vállalkozik a szédervezetésre. Egy egyszerű bevásárlás is előkészületeket, tervezést igényel. Aggódunk a szeretteinkért, hiányoznak a barátaink, a közös beszélgetés, az ölelés.

Mi nagy családi és baráti szédereket szoktunk tartani otthon. Az ezzel járó feladatok, székek száma, a menü tervezés, a logisztika idén nem lesznek az ünnep részei. Számomra kezdetben nagyon ijesztő volt, hogy minden peszachi edényem túl nagy, hirtelen sokkal kevesebb alapannyaggal kell számolni. Zavart, bizonytalan lettem, dühös és kicsit elveszettnek éreztem magam.

Később, amikor már a takarításhoz írtam ütemtervet – mert valamihez kell ütemtervet írnom, az tart ugyanis egyben -, megnyugodtam.

Rájöttem, hogy ez az év nem rosszabb, kevesebb, hanem más lesz.

Hárman fogunk ünnepelni a kisfiúnkkal. Az ő életében ez lesz a harmadik peszach. Az első két széderét végig aludta, a második kettőn nagyon élvezte a társaságot. Az idei róla fog szólni. Hetekkel korábban retket, hagymát és salátát ültettünk, együtt nézzük minden nap, hogyan fejlődik. Rajzolunk fáraót, Nílust békát és legyeket, és beszélgetünk a közelgő ünnepről.

Benjámin fiúnk szerint azt ünnepeljük, hogy ”ükmama és szépmama azt mondták a fáraónak, hogy gonoszkodjon egyedül, ők elmennek. A fáraó olyan gonosz volt, hogy még a nyuszikat se szerette.” Még van mit finomítani a történeten, de ha elmeséli, engem is arra figyelmeztet, hogy ez egy élő történet. Mindannyiunk ősei ültek a házukban az első széder estén, és az Örökkévaló ott volt az ajtó másik oldalán. Velünk történt, a két széder estén mi is elmeséljük gyerekeinknek, egymásnak.

Ahogy közeledik az ünnep, lassan mindenki megtalálja azt a módot, ahogy idén megtartja az ünnepet. Eldönti, hogy használ-e elektronikus eszközt ünnepnapon, és így tölti a szeretteivel „közösen” az ünnepet, vagy bekapcsolódik egy online közösségi széderbe. Sok rabbi reagált erre az új kihívásra, és osztott meg videót, segítséget az önálló szédervezetéshez.

Idén ebben van a legnagyobb lehetőség. A peszach mindannyiunk nagy közös családi története, amit minden évben, minden generációnak elmesélünk. Idén mindenki kialakíthatja, vagy megalapozhat egy új családi hagyományt. Milyen lesz a ti széderetek?

A zsidó világban elterjedőben van a narancs mint a befogadó közösség jelképe a szédertálon. (https://www.myjewishlearning.com/article/an-orange-on-the-seder-plate/)

A mi családi széderünk egyik sajátossága, hogy tavaly az addig megszokott tormát hagymára cseréltük. Ha a maror a rabság keserűségét jelképezi, úgy gondoljuk,hogy ma Magyaroszzágon a rabság megjelenésének egyik legsúlyosabb formája a szegregátumban élés. Ennek a jelképeként eszünk mi hagymát.

Meg szoktuk kérmi a vendégeinket, hogy meséljenek el egy családi történetet, amit biztosan elmesélnek a gyerekeiknek vagy amit ők is a szüleiktől hallottak. Nekünk könnyű dolgunk van, a férjemmel egy széderen ismertük meg egymást, ahova csak mi ketten mentünk el.