Egy jelenleg zajló kutatás a 1902 és 1924 között született nők életútját próbálja rekonstruálni családi emlékek, dokumentumok és fényképek alapján. A kutató ehhez várja az olvasók történeteit, visszaemlékezéseit!
Az idén száz éve bevezetett numerus clausus törvény a két világháború közötti korszak egészében korlátozta, befolyásolta a tanulni vágyó magyar zsidó fiatalok választásait, életpályáját.
Hogyan él a numerus clausus a magyar zsidó családi mitológiákban, történetekben? Hogyan döntöttek, milyen kompromisszumokra kényszerültek a családok, ha választani kellett tanulni vágyó fiú- és lánygyerekeik között? Milyen pályákra mentek, milyen szakmát tanultak azok a fiatal nők, akiknek nem volt lehetőségük külföldi egyetemre járni? Hogyan alakult azoknak az élete, akik külföldön szereztek diplomát vagy képzést? Milyen kulturális és politikai mozgalmakhoz, csoportokhoz kapcsolódtak? Hogyan folytatták, vállaltak-e közéleti szerepet 1945 után?
A kutatás többek között ezekre a kérdésekre keres választ, és 1902 és 1924 között született nők életútját próbálja rekonstruálni családi emlékek, történetek, dokumentumok és fényképek alapján.
Aki szívesen megosztaná ezeket, elérheti a kutatót a [email protected] címen .
Szapor Judit, a Polányi család monográfusa, a montreáli McGill egyetem történészprofesszora (és április végéig a CEU IAS öszöndíjasa) kutatásának középpontjában azok a fiatal zsidó lányok állnak, akik a megelőző korszakban, az első világháború előtt és alatt a nőemancipáció, s ezen belül a nők egyetemi képzésének, diplomás szakmákba való betörésének úttörői voltak.
A numerus clausus bevezetése után azonban azok a lányok, akik orvosnak vagy bölcsésznek készültek, fehérneművarrók, gyógytornászok, cukrászok vagy fényképészek lettek. A túlélők közül sokan a második világháború után iratkoztak be az egyetemre, szereztek diplomát, értek el szakmai sikereket.
