A hitehagyott ultraortodoxok kettős élete
Több tízezer olyan ultraortodox zsidó élhet ma Izraelben, akik már nem hisznek addigi vallásos életük helyességében, mégis rejtőzködve a közösségükben maradnak. Túl nagy árat kellene ugyanis fizetniük azért, ha felfednék magukat.
A harmincas éveiben járó Smuel egy ultraortodox zsidó Jeruzsálemből, aki már ugyan tíz éve nem hisz Istenben, mégis a mai napig abban a közösségben él, ahová beleszületett. A közösségen belül senki sem tud arról, hogy Smuel már nem hisz, sem a felesége, sem pedig a szülei. Smuel ugyanis attól tar, kidagadják, ha kiderülne a titka.
Smuelről – akinek nem ez a valódi neve – és több hasonló helyzetben lévő társáról az AFP készített nemrég riportot, amelyet a Ynet szemlézett. Ebből kiderül, hogy azokat a hitehagyott ultraortodoxokat, akik nem merik elhagyni a közösségeiket anuszimnak hívják, és többen egy csoportba tömörülve próbálják könnyebbé tenni saját helyzetüket. Anuszimnak azokat a zsidókat nevezték, akiket a régen a spanyol inkvizíció a keresztény vallásra való áttérésre kényszerített.
A csoport tagjai először a közösségi médián keresztül ismerkedtek meg egymással, majd személyesen is találkozni kezdtek olyan jeruzsálemi bárokban, ahová ultraortdoxok egyébként még véletlenül sem tennék be a lábukat. Mindenki álnevet használ, ezzel is erősítve a lebukással járó közös félelmüket. A virtuális világból a valóságba való áttérés azonban közelebb hozta egymáshoz a csoport tagjait.
Smuel akkor érezte először, hogy kezd eltávolodni az ultraortodox életmódtól, amikor megkérdőjelezte azokat a szigorú szabályokat, amelyek fiatalkora óta meghatározták az életét. Smuel azóta már sertéshúst is eszik.
A csoportnak női tagjai is vannak, egyikük, a szintén álnéven szereplő Avigail például azt mondja a családjának, hogy barátnőit látogatja meg mielőtt a titkos találkozóra indulna a bárba. „Egy bizonyos ponton meg akartam halni” – mondja arra utalva, mennyire stresszesnek érezte, hogy magában tartsa a titkát.
Az ex-haszid nő, aki idegenvezetőként mutatja be az ultraortodoxok világát
Yair Hass, a vallásos közösségeket elhagyó emberek megsegítésével foglalkozó Hillel nevű szervezet vezetője az AFP-nek nyilatkozva arról beszélt, hogy szinte lehetetlen helyzetben vannak azok a hitehagyott ultraortodoxok, akik megpróbálnak a közösségükben maradni, miközben szívük szerint menekülnének onnan.
„Ez egy olyan társadalom, amely nagyon komolyan megbüntet azért, ha elhagyod az általa helyesnek vélt utat” – magyarázza Hass, aki szerint több tízezren is lehetnek olyanok, mint Smuel és a csoport többi tagja. Hass úgy véli, hogy annyira magas a kiválásért fizetendő ár, hogy az anuszim inkább nem kockáztatják a száműzetést és a gyermekeik láthatásának elvesztését, és inkább kettős életet élnek.
Smuel is ettől fél a legjobban. „Ha lelepleződik a titkom mindent elveszítek, a gyerekeimet, a munkámat...” – mondja. Talán egy napon képes lesz arra, hogy meghozza a döntést, és elhagyja az ultraortodox közösséget. Egyelőre beéri annyival, hogy a rabbik tanácsa ellenére nem egy vallásos pártra fog szavazni a parlamenti választáson.
Hogy mennyire nem egyszerű meghozni egy ilyen döntést, és hogy ez milyen nehézségekkel jár, arról lapunknak Judith Rotem, Budapesten született izraeli írónő mesélt egy korábbi interjúban. Rotem maga húsz év házasság után, hétgyerekes édesanyaként hagyta el az ultraortodox közösséget, ahol addig élt.
Az írónő szerint a legnehezebb a kilépésben az, hogy egyszerűen nincs erre megfelelő időszak. A vallásos iskolák ugyanis egyfajta burokban tartják a fiatalokat, akik már olyan hamar családot alapítanak, és gyerekeik születnek, hogy abból a közegből már nagyon nehéz lesz kiszakadni. További nehézség, hogy akik mégis a kilépés mellett döntenek, azok nem igazán kapnak ahhoz segítséget, pedig egy teljesen új életet kell elkezdeniük. A kilépők közül többen is öngyilkosok lettek a megfelelő támogatás hiányában.
Rotem úgy véli, hogy az anuszim egyfajta hazugságban élnek, ő maga viszont nem tudott volna így élni, ezért döntött a kilépés mellett. „Szükségem volt arra, hogy szabadon gondolkodjak és cselekedjek” – nyilatkozta a Kibicnek az írónő.
Rotem annyiban szerencsésnek mondhatja magát, hogy hét gyermekéből hatan vele tarthattak. Az AFP-nek nyilatkozó Avi Tfilinksi azonban csak egy véletlennek köszönhetően láthatta pár percre az utcán a gyerekeit három évvel azután, hogy kiközösítették a Neturei Karta nevű közösségből. Tfilinksi 12 évig élt kettős életet mielőtt lebukott azzal, hogy szombaton megszólalt a mobilja. A botrányt követően az édesapja halottnak nyilvánította, neki pedig el kellett hagynia a közösséget.
Hasonlóképpen járt a most 40 éves Batia Leora Deil is, akit elveszítette négy gyermeke felügyeleti jogát azután, hogy a közösségben rájöttek, kettős életet él. A közösség ezután bűnözőnek címkézte, és a világi életbe kényszerítette anélkül, hogy erre bármennyire is felkészült lett volna. Most új életet kezdett, filmezést tanul, és abban reménykedik, hogy hamarosan munkát is talál majd.
Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!