Pokorni Zoltán sírva beszélt nagyapjának a tömeggyilkosságokban játszott szerepéről. A 12. kerületi polgármester a magyarországi holokauszt kapcsán azt mondta, nincs mentség a magyarok számára a magyar zsidók ellen elkövetett bűnökért.
A nyilasok hetvenöt évvel ezelőtt 328 ártatlan, védtelen embert mészároltak le Budapest tizenkettedik kerületében. Az áldozatok emlékére rendeztek hétfő este megemlékezést a Maros utcai rendelőintézetben, ahol annak idején 84 embert gyilkoltak meg, írja a mazsihisz.hu.
A rendezvényt az Ember Mária-díjas Simonyi Andrea és Bánki Miklós szervezte. Az eseményen részt vett Pokorni Zoltán polgármester, aki megrendítő beszédet mondott, szót ejtve a nyilasok közé állt és gyilkossá lett nagyapjáról, Pokorni Józsefről, a városmajori tömeggyilkosságok meghatározó alakjáról. Beszéde közben a sírástól elcsuklott a hangja.
Pokorni Zoltán, 12. kerületi polgármester megrendítő beszédet mondott a helyszínen. a nagyapjáról, az 1907-ben Érsekújváron született Pokorni Józsefről. A polgármester csak családi elbeszélésekből ismerte a nagyapját, akit melegszívű, templomba járó, barátságos embernek írták le.
– A nagyapám 1944 decemberében elhagyta a családját, a nyilasokhoz csapódott, és ebben a három városmajori tömeggyilkosságban meghatározó, aktív szerepet vitt – mondta.
A férfi – az 1945-ben bekövetkezett halála miatt – nem szerepelt a később felelősségre vont és felakasztott gyilkosok közé, ezért kerülhetett fel neve az áldozatok között a XII. kerületi Turul-szoborra, ahol – mint a polgármester fogalmazott – „valóban nincs helye”.
– Nem ez az a hely, ahol gondolkodnom kell, hogyan válik valaki gyilkossá, és nem dolgom mentegetni a nagyapámat, vagy mentséget keresni – tette hozzá Pokorni Zoltán.
– Inkább azt gondolom a holokauszt magyarországi történetével kapcsolatban, hogy a német megszállás nem mentség, maximum magyarázkodás. Magyarok voltak az áldozatok, és a gyilkosok túlnyomó része szintén magyar volt.
