Heisler András szerint a reformok felvétele fontos lett volna ahhoz, hogy a Mazsihisz nyitott és sokszínű szervezet legyen, és hogy megállítsa a szervezetet a lejtőn. A közgyűlés mégis nemmel szavazott egy középkori törvénykódexre hivatkozva, amelyet sem a tagság nagy része nem ismer, sem a magyar zsidók jelentős része nem tart maga számára követendőnek.
A reformközösségek először 19 éve kérték felvételüket a MAZSIHISZ-be, ám akkor elutasították őket. A mostani szavazás részben azért hiúsult meg, mert kevés küldött volt jelen a helyszínen, másrészt elterjedt egy félreértés, miszerint a reformok felvételéhez szükséges alapszabály módosítás esetén kikerült a szövegből a Sulchán Áruch-ra való hivatkozás, amely a Mazsihisz taghitközségei számára iránymutató középkori törvénygyűjtemény.
A legfőbb érv a reformok felvétele ellen az volt, hogy nem a középkorban íródott Sulchán Áruch törvénygyűjteményt tartják maguk számára irányadónak, amelyet egyébként a szavazáson jelenlévők állítása szerint még a Mazsihisz tagjai is alig ismernek.
A szavazást megelőző vita során egyértelműen érzékelhető volt, hogy Heisler András, a Mazsihisz elnöke támogatja a reformok, vagyis a Bét Orim Reform Zsidó Közösség és a Szim Salom Progresszív Zsidó Hitközség felvételét társult tagként. Ez azt jelentené, hogy a társult tag nem kell, hogy egyházi státusszal rendelkezzen – mint ahogy most egyik reform közösségnek sincs ilyen státusza -, másrészt a társult tagok rabbijának a Mazsihisz nem adnak fizetést.
Heisler András azt hangsúlyozta, „az az érdekünk, hogy a MAZSIHISZ védőernyője minél szélesebb legyen”. Valamit tennünk kell, mondta, tárjuk szélesre a kapukat, hogy végre megszólíthassuk azokat a zsidókat, akiket eddig nem tudtunk megszólítani. Ha ez nem történik meg, tovább fogunk haladni lefelé a lejtőn.
Heisler szerint a reformok felvétele politikai és nem vallási döntés, a szabályok, törvények nem változnak a Mazsihiszen belül.
Nemsokára azonban felszólalt Schőner Alfréd főrabbi, aki kifejtette, hogy a reform hitközségek nem a Sulchán Áruch, azaz Joszéf Káró középkori zsidó hittudós által összeállított, magyarul Terített asztalként ismert című zsidó törvény- és szertartásgyűjtemény alapján működnek, így tehát nincs helyük a Mazsihiszben.
Heisler András erre azzal érvelt, hogy a Mazsihisz tagjai közül is nagyon kevesen olvasták a Sulchán Áruchot, és nem ez alapján élik a magyar zsidók sem az életüket, illetve sokféle gyakorlat létezik a Mazsihiszen belül is. Szerinte a legfontosabb, hogy minden közösség, a neológok, az orthodoxok, a reformközösségek is a Tóra alapján állnak.
Élénk vita alakult ki a kérdés körül, vajon mennyire fontos a Sulchán Áruch a Mazsihisz taghitközségeinek, és míg ezen a jelenlévők elmorfondíroztak, addig az egyik vidéki küldött velősen fogalmazta meg a véleményét a reformok felvételéről:
egy rabbi ne legyen nő, mert mindenki csak a fenekét fogja nézni.
A közgyűlés végül elvetette a reformok felvételét. Ehhez szükséges lett volna a jelenlévő szavazók 2/3-ára, de legalább az összes küldött felére, de ez a szám sem volt meg 3-4 ember hiányzása miatt.
