Az Auschwitzban meggyilkolt Farkas István festőművész életművéből nyílt kiállítás

Kihűlt világ címmel a 75 éve Auschwitzban meggyilkolt Farkas István életművét bemutató kiállítás nyílt a Nemzeti Galériában. A kiállítás kísérőtárlata Soá címmel a holokauszt magyar művész áldozataira emlékezik.

Fekete Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára köszöntőjében a 20. századi magyar festészet meghatározó alakjának, legnagyobb, magányos festőjének nevezte Farkas Istvánt, akinek minden képe olyan „mint egy dráma végjátéka, az utolsó felvonás utolsó színei”.

Az államtitkár szerint Farkas István magánya nem elsősorban emberi, inkább művészi vagy létmagányosságként fogható fel. Ennek legfőbb oka édesapja, Wolfner József, a Singer és Wolfner könyvkiadó egyik alapítója és igazgatója, aki kiadóigazgatót akart faragni a fiából.

Farkas István a túlzott apai szigor és az édesanya korai elvesztésének lelki terhe alatt nevelkedett, folyamatosan bizonyítania kellett, hogy festőnek született és nem igazgatónak. A menekülés már-már sikerült, de a sors épp akkor keményített be, amikor a művész a legkevésbé számított rá – idézte fel a festő életművét Fekete Péter.

Farkas 1932-ben az Ernst Múzeumban rendezett retrospektív kiállítást, elsősorban azzal a céllal, hogy édesapjának megmutatva munkáit bizonyíthassa, számára a festészet a helyes út. A megnyitó előtt néhány nappal azonban meghalt Wolfner József. Farkas István nemcsak az édesapát veszítette el, hanem nagy álmát is, azt, hogy teljesen a festészetnek szentelhesse magát. Haza kellett térnie, hogy átvegye a cég vezetését. „Apám meghalt és vele, azt hiszem a festőéletem is” – idézte Fekete Péter a művész barátjának írt sorait.

Baán László, az intézmény főigazgatója köszöntőjében úgy fogalmazott: a 20.század legnagyobb magyar festőjének mély és örökérvényű életműve tárul a látogató elé a 170 képet felvonultató kiállításon. 

Baán László hangsúlyozta, hogy Farkas István Párizsban közel volt ahhoz, hogy a legnagyobb festők közé emelkedjen, amikor nyolc sikeres év után 1932-ben apja halála miatt haza kellett térnie, hogy átvegye a családi vállalat vezetését.

Farkas Istvánnak zsidó származása miatt 1944-ben toloncházba kellett vonulnia, majd a kecskeméti téglagyárban kialakított gyűjtőtáborba szállították. Innen Auschwitzba deportálták, ahonnét már sosem térhetett haza. Noha többen próbáltak érte szót emelni, miniszterelnöki menlevele csak elkésve, meggyilkolása után érkezett meg.

„Felkavaró és nyugtalanító világ az övé, amely emléket állít mindannak, ami ott settenkedett és settenkedik az emberi létezés sötét bugyraiban. Nekünk és a gyermekeinknek is dolgunk, hogy soha többé ne lehessen úr a mindennapjainkon, ahogy ez megtörtént 75 évvel ezelőtt, amikor a rettenet ült tort hazánkban, sok százezer honfitársunkat megalázva és elpusztítva” – mondta Baán.

A megnyitó ünnepségen a meghívottak egyperces néma csenddel tisztelegtek a holokauszt áldozatai emléke előtt.

Az életmű-kiállításon Farkas István munkái mellett mesterének és kortársainak munkáival is találkozhat a közönség. A tárlatra, amelynek kurátora Kolozsváry Marianna, a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményén kívül öt külföldi és 11 hazai gyűjteményből érkeztek alkotások. 

A tárlatot a Soá című kamarakiállítás egészíti ki, amely a 75 évvel ezelőtti vészkorszak áldozataira emlékezik. Többek között Ámos Imre, Fényes Adolf, Radnóti Miklós, Rejtő Jenő, Szerb Antal és a holokauszt számos más művész áldozatát is megidézi. 

A Kihűlt világ és a Soá című tárlatok 2020. március 1-jéig látogathatók a Nemzeti Galéria C épületében.