Vitatott emlékmű avatásán mondott beszédet Köves Slomó

Az eredetileg a Horthy-korszakban felállított Nemzeti Vértanúk Emlékműve újraavatásán az EMIH vezető rabbija is részt vett. Az emlékművet több töretész is történelemhamisítónak nevezte.

A Vértanúk terén, a korábban eltávolított Nagy Imre-szobor helyén október 31-én újra felavatták az 1918-1919-es vörösterror áldozataira emlékező Nemzeti Vértanúk Emlékművet. Az eredeti szobrot ugyanezen a helyen 1934. március 18-án avatta fel Horthy Miklós, majd 1945 szeptemberében döntötték le.

A múlt héten Orbán Viktor miniszterelnök és Kövér László házelnök avatta fel ismét az emlékművet. Utóbbi ráadásul olyan beszédet mondott, amellyel Gadó János, a Szombatban megjelent írása szerint megidézte a Horthy-kor szellemét. 

Az MTI beszámolója szerint a keresztény történelmi egyházak képviselői megáldották az emlékművet és imát mondtak az áldozatokért. Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbija imája előtt rövid beszédet is mondott.

„Az ezeréves magyar történelem első olyan eseményéről beszélünk, ahol Isten deklaráltan meg lett tagadva. Ez volt az első olyan nemzeti tragédia, melynek közvetlen oka egy olyan Isten nélküli kollektivista eszméből fakadt, amely óhatatlanul vonta maga után az egyéni morális felelősség erózióját, felszámolását”

– idézi a vezető rabbi beszédét a Népszava, amely arról is ír, hogy Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségét (Mazsihisz) nem hívták meg az avatásra. Ezt Heisler András, a Mazshisz elnöke meg is erősítette a lapnak.

Az újjáavatott emlékművet több töretész is történelemhamisítónak nevezte. Sárosi Péter az Indexen megjelent írásában például arra mutat rá, hogy a kormányzat az emlékmű visszaállításával „nem is csupán a Horthy-korabeli állapot restaurációját szolgálja, hanem annak is kimondottan az 1934-44 közötti évtizedéét, amelyre a fokozódó zsidóüldözések, a szabadságjogok korlátozása és a fasiszta-náci rendszerek melletti növekvő elköteleződés volt jellemző”.

Egy másik történész, Csunderlik Péter pedig a HVG-ben ír arról, hogy „az 1945-ben lebontott emlékmű – amely a forradalmak sokszínű, a munkásságnak politikai, kulturális és szociális emancipációt hozó időszakából egyetlen aspektusként a politikai erőszakot emelte ki – helyreállítása teljesen illeszkedik a NER emlékezetpolitikájába, amely az 1918–1919-es forradalmak kapcsán Horthy-kori üzenetet melegít fel”.