Vári György irodalomtörténész egy 15 évvel ezelőtti történetet osztott meg a Facebook-oldalán, amelyben elmeséli, hogy még kezdő tanárként hatalmával, helyzetével visszaélve mit tett tanítványaival.
„Ennek a posztnak a célja az, hogy tisztázzak, világossá tegyek valamit, hogy elmondjak egy történetet a múltamból és felelősséget vállaljak érte” – kezdi önleleplező posztját Vári György. A bejegyzésből kiderül, hogy Vári 15 évvel ezelőtt egy budapesti gimnázium tanáraként kezdeményezett szexuális kapcsolatot diákjaival.
„15 éve, 20-as éveim közepén, kezdő magyartanárként, hatalmammal, helyzetemmel visszaélve kihasználtam 17-18 éves tanítványaim rajongását, megkörnyékeztem, egy alkalommal erőszakoskodva fogdostam, zaklattam egyiküket, akivel később, évek után, egyszer lefeküdtem. Másikukkal közvetlenül azután jöttem össze, hogy formálisan megszűnt köztünk a tanári–tanítványi viszony, az első igazi kapcsolatát remélő lányt minden szempontból, minden módon, érzelmileg, szexuálisan egyaránt kihasználtam a végletesen kizsákmányoló viszony pár hónapos fennállása alatt, amelyet azután megszakítottam, hosszú évek alatt sem kiheverhető, súlyos érzelmi károkat, nehezen feldolgozható traumát hagyva magam után” – olvasható a bejegyzésben.
Vári megjegyzi, hogy a posztja
„nem valamiféle megbocsátás iránti kérelem”.
„Egyfelől azért nem, mert az életünk, legalábbis így és itt, egyszeri, tehát minden pillanata visszahozhatatlan, így minden bűnünk jóvátehetetlen. Kisebbek és nagyobbak egyaránt. Ez a történet is az természetesen. Másfelől pedig biztos vagyok benne, hogy semmilyen joga nincs senkinek ahhoz, hogy megbocsássanak neki. Egyedül az áldozat, az áldozatok dönthetik el, hogy meg kívánnak-e bocsátani, vagy nem” – írja.
„A múlton nem lehet változtatni, ennek tudatában kell jól élnem most már. (A jövőben pedig fontos, hogy komoly következményei legyenek az ilyen és ehhez hasonló ügyeknek)” – véli Vári, aki most rabbinak tanul a Rabbiképzőben, és azon gondolkodik, hogy kérhet mindezek után újra hatalmas bizalmat másoktól:
„…hogy gondolhatom, hogy épp én lennék méltó és hivatott ilyesmire, illetve azt is, hogy rabbinak lenni nem éppen olyan típusú hatalmi helyzet-e, mint amilyennel visszaéltem és hogy gondolhatom, hogy még egyszer megkísérelek épp ilyen hatalmi helyzetet teremteni.”
„Szeretnék olyan rabbi lenni, aki nem vezető, hanem segítő, amennyire tudunk egymáson segíteni. Aki bizalmat kér, nem tagadhatja meg az őszinteséget és a felelősség felvállalását. Ezért írtam ezt meg annak ellenére is, hogy azoknak, akik hozzám tartoznak, akik mindebben teljesen vétlenek, ártatlanok, kénytelen vagyok fájdalmat okozni ezzel, amit borzasztóan sajnálok” – írja bejegyzése vége felé Vári György.
