Csongrádon legszívesebben elfelejtenék az izraelita nőegylet bálja elleni merényletet

96 évvel ezelőtt bomba robbant Csongrádon az izraelita nőegylet bálján. A három halálos áldozattal járó merénylet elkövetésével egy antiszemita mozgalom tagjait vádolták meg, köztük a város későbbi polgármesterét. A vádlottakat felmentették, az ügyre lassan már senki sem emlékszik. Egy helyi civil azonban úgy döntött, nem hagyja feledésbe merülni az áldozatok nevét.

„A magyar karácsony ünnepi hangulatába ismét haldoklók hörgése, sebesültek jajgatása vegyült. A harangok zúgásába, a szeretetet hirdető prédikációkba bomba dördült bele, kézigránát, amely megint ártatlan embereket, fiatal leányokat, békés polgárokat tépett véresre, holttá – a »szeretet« ünnepén.” 

Így kezdi tudósítását a Népszava korabeli kiadása az 1923. december 26-án, a csongrádi izraelita nőegylet hagyományos jótékonysági bálján történt eseményekről. A bombamerénylet abban az időben az egész országot izgalomban tartotta. A lapok részletesen beszámoltak a támadás körülményeiről, az áldozatokról, a gyanúsítottakról, a nyomozás eredményéről, a parlamenti vitákról, illetve a bírósági tárgyalásokról. 

A nagy érdeklődésnek azonban a felmentő ítéletet követően hirtelen vége szakadt, a sajtó és a hatóságok hagyták elülni a történetet, aki pedig mégis foglalkozott az üggyel, az könnyen megüthette a bokáját. Az izraelita nőegylet nem tartott több jótékonysági bált Csongrádon, ahol mára már majdnem végleg feledésbe merült az egész történet. De csak majdnem.

Bombát dobtak a terembe!

A csongrádi izraelita nőegylet, mint minden évben, 1923 karácsonyának második napján is megtartotta jótékonysági bálját a Magyar Király szállóban, ahová a környékről zsidók és nem zsidók egyaránt szép számban érkeztek. A táncteremben néhány perccel éjfél után nagyjából 300-an lehettek, amikor egy nyeles gránát landolt a táncparkett közepén, ami pár másodperc elteltével felrobbant.

„Bombát dobtak a terembe – kiabálták a megrémült emberek – és jajgató, vérző asszonyok, leányok, férfiak fetrengtek összetépett ruhában a földön: a bombamerénylet áldozatai”

– idézi fel az eseményeket a Népszava már fentebb idézett írása.

A robbanás következtében hárman életüket vesztették, 25-en pedig megsérültek, többségük súlyosan. A rendőrség rögtön a merényletet követően nyomozni kezdett, még a fővárosból is érkezetek detektívek a tettesek minél gyorsabb kézre kerítésének érdekében. Hamarosan őrizetbe vettek 25 személyt, akik az antiszemita, fajvédő Ébredő Magyarok Egyesületének voltak a tagjai, köztük Piroska János festőművészt, Csongrád későbbi polgármesterét. A gyanúsítottak bevallották a merénylet elkövetését, Piroskát a támadás kitervelésével vádolták meg, és hat társával együtt bíróság elé állították. 

A „bombapörre” 1924 szeptember 17. és 26. között került sor. Mivel azonban a szolnoki királyi törvényszék a rendőrség által feltártakat nem tekintette bizonyító erejűnek, a beismerő vallomásokat nem vette figyelembe a kihallgatások alatt történt állítólagos bántalmazások miatt, a tanukat pedig nem találta szavahihetőnek, ezért az összes vádlottat felmentette. Piroskáék így szabadon távozhattak. 

„Vádlottcsere történt és az új vád úgy szól, hogy a bombamerénylet ügyében nyomozók és a vizsgálat vezetői elgáncsolták annak a lehetőségét, hogy a bíróság döntő tárgyi bizonyítékok alapján megtorolhassa a csongrádi tömeggyilkosságot” – írta a Világ című lap a tárgyalást követően.

A zsidóság bosszúja a keresztény gondolat védelmezői ellen

Hogy valóban a hanyag nyomozás eredménye vagy esetleg más vezetett-e a vádlottak felmentéséhez, azt valószínűleg sosem fogjuk megtudni. Az mindenesetre ismert, hogy Piroskának és a többi „ébredőnek” komoly politikai összeköttetései voltak a fajvédő szervezetnek köszönhetően. A tárgyaláson Széchenyi István a vádlottak ügyvédje védőbeszédében egyfajta zsidó-keresztény ellentétként állította be az ügyet, amelyben szerinte „csongrádi zsidó lakosok jelölték meg a nyomozás irányát”. 

Az 1918-ban alapított Ébredő Magyarok Egyesülete célul tűzte ki a magyarság védelmét a zsidóság, mint faj ellen. Olyan személyek voltak a mozgalom vezetői között, mint Gömbös Gyula és Eckhardt Tibor országgyűlési képviselők, vagy Héjjas Iván és Prónay Pál katonatisztek, akik a fehérterror, illetve Horthy Miklós hatalmának megszilárdításában játszottak fontos szerepet. A szélsőjobboldal egyes prominens személyei, újságírói az ügyet a zsidóság bosszújaként értelmezték Héjjas Iván és a keresztény gondolat védelmezői ellen.

Az Ébredő Magyarok hivatalos jóváhagyással fejlődött felfegyverzett terrorszervezetté, az egyesületet tömegdemonstrációkra, kisebb terrorcselekményekre használták. A nemrég elhunyt Randolph L. Braham történész, a magyarországi holokauszt egyik legkiemelkedőbb kutatója például így írt az „ébredőkről” könyvében: 

„Az Ébredő Magyarok, bármilyen rémtettekre vetemedtek is a zsidók vagy a szervezett munkások ellen, az egész ellenforradalmi rendszerben büntetlenséget élveztek. Példátlan hatalmukat és befolyásukat Fábián Béla, a magyar parlament alsóházának egyik zsidó képviselője tárta a közvélemény elé 1924. október 8-án. Felszólalására az adott alkalmat, hogy a szolnoki bíróság felmentett néhány »ébredő magyart«, akik bombamerényletet követtek el a csongrádi zsidó nőegylet jótékonysági bálja ellen, s a pokolgépes akció következtében többen meghaltak. Fábián közölte, hogy az előző négy évben elkövetett valamennyi gyilkosság és bűntény eltusolása az Ébredő Magyarok Egyesületének a műve volt.”

Emlékezni az áldozatokra

A hatóságok nem nyomoztak tovább, így a csongrádi bombamerénylet ügye megoldatlan maradt. Soha senkit nem vontak felelősségre a három halálos áldozatot követelő támadás miatt. Az eset még néha elő-előkerült, de az évek alatt lassan feledésbe merült az izraelita nőegylet bálja elleni merénylet. Mígnem egy csongrádi nyugalmazott tűzoltó, Sáfrány Péter néhány hónapja kutatni nem kezdett a merénylet részletei után, azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmet a csaknem 100 évvel ezelőtt történtekre, és emléket állítson az áldozatoknak.

Sáfrány már több száz, a témával foglalkozó, zömében korabeli cikket gyűjtött össze, ezeket folyamatosan osztja meg az erre a célra létrehozott Facebook-oldalon. A fenti újságidézetek is ebből a gyűjtésből származnak. „Könyvet nem akarok írni, de elképzelhető, hogy lesz olyan, aki ezt bevállalja” – mondja a korábbi tűzoltó és tűzvédelmi oktató a Kibicnek.

Akkor döntött úgy, hogy komolyabban foglalkozni kezd a bombamerénylet történetével, amikor azt látta, hogy a támadás egykori színhelyén működő városi galériában annak a Piroska Jánosnak rendeztek kiállítást, aki a merénylet kitervelőjeként a vádlottak között volt annak idején.

„96 év alatt nem sikerült Csongrádban megemlékezni a merényletről”

– magyarázza Sáfrány Péter, miért háborította fel, hogy még egy emléktáblájuk sincs az áldozatoknak a városban.

https://www.facebook.com/notes/sáfrány-péter/csongrádon-nem-merünk-emlékezni-az-áldozatokra-bombamerénylet-a-csongrádi-izrael/2172279636151235/

Hiába keresett meg önkormányzati képviselőket, illetve a polgármestert az üggyel kapcsolatban, azok vagy nem válaszoltak neki, vagy Piroska Jánost méltatták. Sáfrány úgy véli, hogy a városban nem akarnak emlékezni a történtekre, és amióta elkezdett ezzel foglalkozni, rá is másképpen tekintenek.

„Megfagyott körülöttem a levegő, sokkal kevesebben szólnak hozzám azóta.”

Ugyanakkor aláírást gyűjteni sem lenne érdemes egy esetleges emléktáblát követelve, teszi hozzá Sáfrány, hiszen az emberek Csongrádon nem ismerik eléggé az esetet. 

Csongrádon nem ismerik a merénylet történetét

Annyira nincs jelen a bombamerénylet története a városban, hogy még a helytörténeti múzeum sem foglalkozott egyszer sem vele, derül ki Fodor Péter, a csongrádi Tari László Múzeum munkatársának a Kibic Magazin kérdéseire küldött válaszából. Pedig a korábbi polgármester, Piroska János életművéből 1984-ben, 1994-ben és 2012-ben is rendeztek kiállítást a múzeumban, de egyszer sem említették, hogy vádlott lett volna a bombaperben. Sőt, maga a történész is csak 2015 táján hallott erről először.

Az 1923-as merényletről a hajdani Magyar Király szállóban működő Művelődési Központ és Városi Galéria honlapján sem tesznek említést, pedig egy külön aloldal foglalkozik az épület történetével. Amikor az intézmény igazgatóját erről szerettük volna megkérdezni, Dezső Dóra azzal hárította megkeresésünket, hogy mivel önkormányzati fenntartású intézményről van szó, ezért kérdéseinket a város vezetése felé továbbította. Ahonnan viszont nem érkezett válasz.

Fodor Péter szerint nem sokan tudnak a merényletről a városban vagy inkább nem szólnak hozzá a témához. Abban azonban biztos, hogy sokan egyfajta hőstettként fogják fel ezt a zsidóellenes merényletet, hozzátéve, hogy az már nem érdekli őket, hogy ez egy felekezetektől független rendezvény volt, ahol zsidók, keresztény magyarok, cigányok egyaránt részt vettek, ami a három elhunyt hovatartozásában is megmutatkozott. A történész-muzeológus a Szegedi Judaisztikai Közlemények 2017-es számában foglalkozik a csongrádi zsidóság történetével, külön részt szentelve a bombamerényletnek. 

A cikkgyűjtésen kívül Sáfrány Péter egy virtuális emléktáblát már készíttetett a bombamerénylet áldozatainak nevével. Azonban nem éri be ennyivel: a támadás időpontjában, december 26-án két perccel éjfél után a merénylet helyszínén gyertyagyújtással emlékezik majd meg az áldozatokról. „Ha lesz mellettem valaki, akkor lesz, ha nem, akkor nem. Nem akarok ebből cirkuszt csinálni, csak emlékezni” – jelenti ki Sáfrány.

„Ezt minden évben szeretném megismételni.”

Kérdéseinkkel Bedő Tamást, Csongrád polgármesterét is megkerestük. Arra voltunk kíváncsiak, hogy mint a város vezetője, miként vélekedik a merényletről, a korábbi polgármester Piroska János szerepéről, illetve az áldozatokra való megemlékezésről. Választ ezidáig még nem kaptunk.

Frissítés:

Cikkünk megjelenését követően, a Raoul Wallenberg Egyesület kezdeményezésére emléktáblát fognak kapni a merénylet áldozatai. Erről bővebben alábbi cikkünkben lehet olvasni:

96 év után kapnak emléktáblát a bombamerénylet áldozatai Csongrádon