Katarína Löfflerová 14 évesen kezdett a Makkabeában teniszezni Pozsonyban. 1929-ben eljutott a Makkabiára is, amelyet akkor több száz sportoló részvételével a cseh Ostravában rendeztek. – Véget ért a Maccabi Európa Játékok Budapesten, amely sok évtizede köti össze világszerte a zsidó közösségeket.
Katarína Löfflerová története bepillantást nyújt a két világháború közötti Csehszlovákia középosztálybeli életvitelébe, amelynek szerves része volt a zsidó iskolai élet, és emellett a szabadidő eltöltése a sportklubban, sízés a Tátrában, nyaralás a Balatonnál, vízisízés a Dalmát tengerparton.
Löfflerová csak jelzésszerűen említi meg a holokauszt tragikus időszakát, amit családjából egyedül ő élt túl. A háború után újra férjhez ment, van egy lánya és egy unokája. Katarína haláláig aktív tagja volt a pozsonyi zsidó hitközségnek. 2005-ben, 95 éves korában halt meg.
„Tizennégy éves koromban kezdtem el a Makkabeában teniszezni. Nagyon jó viszonyban voltunk a többiekkel. Pozsonyban volt egy másik teniszklub is, az LTK. Ez szlovák klub volt. A nyári táncmulatságok alkalmával rendszeresen meghívtuk az LTK tagjait, ők meg visszahívtak bennünket. Egy gyönyörű elegáns épület állt a rendelkezésükre, amelyben hasonló rendezvényeket szervezhettek. Szóval a Makkabi és az LTK abszolút jó sportviszonyban volt.
Sportoltam tehát, és nem is tudtam, ki a zsidó, ki nem zsidó, milyen vallású, még a nemzetiséget sem. Itt, Pozsonyban mi három nyelven beszéltünk, illetve két nyelven, szlovákul csak sokkal később. De nem is szlovákok voltak, hanem Csehországból jöttek sokan ide, elsőrendű sportolók. A pozsonyi teniszbajnok, Nedbálek is cseh volt. Síelni a csehek jobban tudtak, úgyhogy átlagban velük voltunk, de itt soha arra nem került sor, hogy a vallásról értekezzünk.
Nagyban teniszeztem a Makkabeában, és könnyűatlétikára is jártam. Nagyon jó teniszezőink is voltak. Már korán reggel kijártunk tréningezni. Sok helyütt rendeztek versenyeket, az egyik verseny — egy zsidó olimpiád — Ostraván volt, a mai Csehország területén. Akkor úgy hívták, hogy Moravská Ostrava. Ötszázan vettek rajta részt. Én is ott voltam közöttük. Sajnos soha életemben nem értem el semmilyen helyezést, csak éppen jól játszottam, de mégsem nagyon jól. Mindenhová kiküldtek engem, mert ahogy ma mondják: “Nem a győzelem a fontos, hanem a résztvétel.”
A Bar Kochbában úsztam. A baráti körömben több volt a nem zsidó, mint a zsidó. Én olyan “csehszlovák” voltam 1938 elejéig.
Nekem mindig nagyon kellemes társaságom volt. Persze akadt egypár vegyes házasság is. Egészen 1939-ig ez olyan természetes dolog volt. Természetesen zsidó ismerősöknél volt a sádhen [lásd: házasságközvetítő], olyan is volt, hogy kerítettek valahonnan, mondjuk, egy lányt, akinek sok hozománya volt. Viszont azért a sok hozományért olyan vőt akartak, akinek valamilyen titulusa volt, tehát minimum mérnöknek vagy doktornak kellett lennie, illetve ügyvédnek vagy orvosnak. Akadtak ilyenek is természetesen, de nem az én ismeretségi körömben, miután már akkor is a társaság nagyrésze nem zsidó volt.
Minket a sport hozott össze. Hiába játszottam a Makkabeában, ha a szlovák sportklubokban [azaz a nem zsidó sportklubokban] is sokan voltak, kölcsönösen mérkőztünk is.”
Katarina Loefflerova — Egy Jó Nyaralás Csodákra Képes
Katarína Löfflerová története bepillantást nyújt a két világháború közötti Csehszlovákia középosztálybeli életvitelébe, amelynek szerves része volt a zsidó iskolai élet, és emellett a szabadidõ eltöltése a sportklubban, sízés a Tátrában, nyaralás a Balatonnál, vízisízés a Dalmát tengerparton. Katarína, aki világéletében nagyon optimista asszony volt, mindig tettre kész és energikus, csak jelzésszerûen említi meg a holokauszt tragikus idõszakát, amit családjából egyedül õ élt túl.
Egy kis sporttörténelem
Az Első Csehszlovák Köztársaság megalakulása után Szlovákiában a sport és a testnevelés rohamos fejlődésnek indult a sokkal fejlettebb cseh országrészből behozott testnevelő-szervezetek következetes munkájának köszönhetően. Ezek a szervezetek már a 19. század folyamán ismertek voltak, az első testnevelőegyletet, a Makkabit például 1899-ben alapították Csehországban, az első sportklub, a Bar Kochba pedig 1893-ban alakult Morvaországban.
Teljesítmény szempontjából az úszás volt a legmagasabb színvonalon. E sportág legkiemelkedőbb versenyzői a pozsonyi Bar Kochba Sportklub tagjai voltak. A Bar Kochba csapatai részt vettek a csehszlovák bajnokságokon, ahol az 1930-as évek végén kiemelkedő helyezést értek el. A stafétaúszásban a Bar Kochba versenyzői több ízben a csehszlovák bajnoki címet is elnyerték. A egyetlen méltó ellenfélnek az otthoni sportvilágban a pozsonyi Makkabea Sportklub tagjai bizonyultak, akik különösen a birkózásban és az atlétikai versenyszámokban jeleskedtek.
Az első világháború előtt 15 Makkabi testnevelőegylet volt Cseh- és Morvaországban. Szlovákiában az egyetlen zsidó sportklubot Pozsonyban alapították 1912-ben Makkabea néven. A csehek helyzete 1918 előtt merőben különbözött az Osztrák–Magyar Monarchiában élő szlovákokétól. A csehek nemzetiségi jogait elismerték, ellentétben a szlovákokéval, és önállóan képviseltethették magukat a nemzetközi szervezetekben, így például az Olimpiai Bizottságban is.
Forrás: centropa.org