Ma Izraelben él a negyedik legtöbb likvidátor a világon, olyan férfiak és nők, akik részt vettek a csernobili atomkatasztrófát követő kárelhárításban. Legtöbbjük valamilyen betegségben szenved, az izraeli kormány mégis csak nagy nehezen ismeri el érdemeiket.

Az HBO Csernobil című sorozatának köszönhetően 33 évvel a katasztrófa után újra központi téma lett a Pripjaty és Csernobil városok mellett található Vlagyimir Iljics Lenin atomerőmű 4-es reaktorának felrobbanása, és az azt követő események. A sorozat azonban nem csak a történeseket, a hibákat, a titkolódzást és az egész mögött álló szovjet rendszert mutatja be, de egyben emléket is állít azoknak a névtelen hősöknek, tűzoltóknak, orvosoknak, ápolóknak, mérnököknek, bányászoknak és a kivezényelt katonáknak, akik egészségüket kockáztatva részt vettek a kármentesítésbe.

Részlet az HBO Csernobil című sorozatából

Az oroszul likvidátoroknak nevezett, főként a szovjet hadsereg sorkatonáiból és tartalékosaiból álló kárelhárítók magas sugárzásban néha hónapokig dolgoztak a baleset miatt fertőzötté vált zónában. Részt vettek a lakosság kitelepítésében, sugártalanítottak, lelőtték az állatokat, lerombolták az épületeket, de voltak, akik „biorobotok” módjára a sugárzó grafitdarabokat hajigálták le a reaktor tetejéről, miután a gépek a magas dózisú sugárzás miatt sorozatosan csődöt mondtak.

A csernobili 30 kilométeres zónában több százezer likvidátor dolgozott, közülük nagyjából 5000-en Izraelbe alijáztak (kivándoroltak) a ’90-es évek elején. Az Izraelbe költözött likvidátorok többsége azóta különböző betegségek következtében elhunyt, mára megközelítőleg 1400-an maradtak, ezzel Ukrajna, Oroszország és Fehéroroszország mögött Izraelben található a negyedik legtöbb olyan személy, aki részt vett a csernobili baleset utáni kármentesítésben.

Az egyik közülük Alexander Kalantirsky, aki építészmérnökként öt hónapot volt Csernobilban, ahol a felrobbant reaktort elfedő szarkofág megépítésénél segédkezett. Az ott eltöltött időszakra úgy emlékszik vissza, hogy annak ellenére, hogy tisztában voltak azzal, milyen veszélyt vállalnak, egy pillanatra sem gondolták úgy, hogy ne menjenek oda. Tudták ugyanis, ha nem fedik le a reaktort, a sugárzás egész Európát sújtani fogja, és elérhet a Földközi-tenger térségébe is.

No Title
No Description

Lev Klotz 18 évesen katonaként került Csernobilba néhány nappal a baleset után. Egy hónapot töltött az erős sugárzásban, ahol különféle faladatokat kellett végrehajtaniuk, a veszélyről azonban egyáltalán nem tájékoztatták őket. Klotz két kitüntetést is kapott a küldetés teljesítését követően, pár évre rá azonban az összes foga kihullott, mára pedig egyetlen hajszál sincs a fején. Csak miután Izraelbe érkezett kapott rendes orvosi ellátást, a haján és a fogain kívül jelenleg nincs semmi baja. A bajtársai közül azonban mára már senki sem maradt életben.

Michael Fishkin, mint fiatal orvos vett részt a kármentő műveletekben, és úgy emlékszik vissza, hogy a kivezényelt orvosok többsége zsidó volt. Fishkin, aki Klotzal ellentétben tisztában volt a veszélyekkel, nagyon dühös volt amiatt, hogy megfelelő védőöltözet nélkül dolgoznak az emberek a felrobbant reaktor körzetében. Miután elhagyta Csernobilt úgy döntött, hogy nem marad tovább a Szovjetunióban, és alijázott. A sugárzás következményeként asztmás lett, gyenge az immunrendszere és májproblémáktól szenved, viszont annak örül, hogy élve megúszta a csernobili küldetést.

Anatoliy Khodust tartalékos katonaként vezényelték Csernobilba, dolgozott az erőmű tetejéről a sugárzó grafitdarabokat eltávolító „biorobotok” között, illetve a környező falvak evakuálásában is részt vett. A falvakban sok idős ember lakott, akiknek eszük ágában sem volt elhagyni a lakhelyüket. Amikor étellel kínálták a helybéliek a katonákat, a parancsnokuk megtiltotta, hogy egyenek belőle. Mégis két és fél hónap sugárszennyezett környezetben töltött idő után Kodush megbetegedett, majd rokkanttá nyilvánították, és nem térhetett vissza eredeti munkahelyére, egy golyóálló üvegeket készítő gyárba.

A „biorobotok”: likvidátorok takarítják le a sugárzó grafitdarabokat a csernobili atomerőmű 3-as reaktorának tetejéről 1986-ban

Kalantirsky ma a Csernobili Likvidátorok Szövetségének izraeli elnökeként az országban élő kármentesítők elismeréséért harcol. Míg Ukrajnában vagy Oroszországban a kármentésben résztvevők különféle kiváltságokban részesültek, Izraelbe költözésük után azonban ezeket a juttatásokat már nem kapták meg, pedig többségük valamilyen betegségtől szenved az erős dózisú sugárzás következményeként. Kalantirsky még életbiztosítást sem tud kötni Izraelben, a biztosítótársaságok ugyanis nem hajlandóak szerződni a likvidátorokkal, mondván túl magas kockázatot jelentenek a számukra.

Nem csak a likvidátorok

Nagyjából 350 ezer ember érkezett Izraelbe a ’90-es évek elején olyan területről, amely valamilyen szinten ki volt téve a csernobili baleset következtében elszabadult sugárzásnak. Több mint 100 ezeren közülük jelentkeztek annál a Haifán működő központnál, amely a csernobili katasztrófa kárvallottjainak nyújt orvosi és lelki segítséget. A központ adatai szerint 65 százaléka a sugárfertőzött régiókból érkezőknek még mindig aggódik saját és gyermeke egészségi állapota miatt. A depresszió másfélszer magasabb arányban van jelen ebben a csoportban, mint más új bevándorlóknál. De ugyanúgy a mellrák, a vastagbélrák, a pajzsmirigyrák, a szívbetegségek és a cukorbetegség aránya is magasabb.

A központot vezető orvos, Semion Shapiro szerint fontos követni a sugárfertőzött területről érkezők és azok gyermekeinek egészségi állapotát, mivel a sugárzás következtében kialakult rákos megbetegedések a katasztrófa után 40-50 évvel érhetik el intenzitásuk csúcsát. Shapiro orvosként maga is részt vett a Csernobil környéki mentési munkálatokban.

Szinte mindenki beteg, nyilatkozta Kalantirsky egy interjúban a még életben lévő likvidátorok kapcsán. Ő maga szív és érrendszeri problémákkal küzd, de az emésztése sincs rendben, és végtagfájdalmakra is panaszkodik. Moszkvában az orvosok azt mondták neki, hogy mindez Csernobil miatt van. Az izraeli orvosok viszont azt állították, hogy a problémái nem azért alakultak ki, mert huzamosabb ideig magas dózisú sugárzásnak volt kitéve. Kalantirsky úgy véli, hogy Izraelben nem veszik elég komolyan a csernobili kármentesítésben résztvevőket.

Egy 2001-es törvény ugyan garantált az Izraelben élő likvidátoroknak lakhatási kedvezményeket, egészségügyi segítséget és éves anyagi támogatást. Az izraeli kormányok ezidáig nem nagyon törték magukat a törvény minden részletének betartásával. Az egészségügyi minisztériumtól például azt a választ kapták, nem bizonyított, hogy a Csernobilban elszenvedett magas dózisú sugárzás következtében alakultak ki a betegségeik, és mivel sok a dohányos a likvidátorok között, az is elképzelhető, hogy a dohányzás miatt lettek rákosak.

Izraelben élő csernobili likvidátorok a Kneszetben

Ksenia Svetlova korábbi parlamenti képviselő végül felkarolta és bíróságira vitte az ügyüket. Tavaly év végén az izraeli legfelsőbb bíróság kimondta, hogy a kormány köteles megadni a kedvezményeket a csernobili kármentesítőknek. Mivel azonban idén két választást tartanak Izraelben, így a segítségnyújtás valószínűleg még tovább húzódik majd.

Az Izraelben élő likvidátorok egyetértenek abban, hogy az HBO sorozata, apróbb eltérésekkel ugyan, de a valósághűen mutatja be a katasztrófa körüli történéseket. Kalantirsky és társai most abban reménykednek, hogy a sorozattal járó óriási érdeklődés talán az ő problémáikra is felhívja a figyelmet.

Csernobil gyermekei

A csernobili katasztrófát követően a Chabad a lubavicsi rebe utasítására 1990-ben elindította a Csernobil gyermekei projektet, amely keretében közel 2500 zsidó gyereket mentettek ki Izraelbe a fertőzött régiókból. A gyerekeket Kfar Chabad településen szállásolták el, ahol megfelelő orvosi ellátásban és zsidó oktatásban részesítették őket. A projekt keretében a Chabad gyógyszerekkel és orvosi eszközökkel segítette azokat a zsidó gyerekeket, akik valamilyen oknál fogva nem tudtak vagy nem akartak kivándorolni Izraelbe.

(Haaretz I. II. III., Times of Israel I. II., Algemeiner)