A zsidó hagyományok közül csak azokat tartja, melyekben igazán hisz, amelyek jelentenek számára valamit. Verő Bán Linda rengeteg gyereknek és családnak segít megtalálni a helyét a zsidó közösségben, felépíteni a zsidó identitásukat. Nem a vallás, hanem a pozitív zsidó közösségi élmények felől közelít hozzájuk. Interjú Verő Bán Linda rebecennel
Tudatosan készült a rebecenségre, vagy csak az élet hozta így?
Verő Bán Linda: Az ember még a saját munkáját sem tudja általában előre eltervezni, nem hogy a leendő férjéét. Így voltam ezzel én is. De örülök, hogy így hozta a sors. Hiányoznának azok a csodálkozó tekintetek, amikor közlöm, hogy rabbi a férjem…
Közösségi programokat szervez a Frankel zsinagógában, írja a gyerekeknek szóló Zsidongó című sorozatot, a BBYO nevű ifjúsági szervezetet vezeti. Mekkora tekintélye van ma egy rebecennek Magyarországon? Hallgatnak Önre, kikérik a tanácsát?
Verő Bán Linda: Úgy érzem, sokan hallgatnak rám és sokan kérik a tanácsomat, de nem azért, mert rebecen vagyok. A Hillel Alapítványnál végzett munkám során sok gyereknek és családnak segítek megtalálni a helyét a zsidó közösségben, felépíteni a zsidó identitásukat. A kamasz gyerekek szülei különösen értékelik a munkámat, hiszen ezt a korosztályt nem könnyű megszólítani.
Mennyire érzékeli a különböző zsidó irányzatok közti ellentétet? Ön szerint mit tehetnek a neológok az ügyben?
Verő Bán Linda: Nem foglalkozom az ellentétekkel, nem érdekelnek a vallási irányzatok vitái. Amikor tanítok a zsidóságról, mindig azt hangoztatom, hogy a zsidóságban nincs olyan kérdés, amelyre csak egyetlen helyes válasz lenne, a Lepedőn túl című könyvem ezt a témát járja körbe. Ahány zsidó, annyi vélemény. Az én feladatom az, hogy a gyerekeknek megtanítsam a lehetséges válaszokat, hogy képesek legyenek majd eldönteni, nekik melyik a szimpatikus. Én soha senkit nem próbálok meggyőzni arról, hogy a zsidó hagyományokról vallott értelmezésem az egyetlen helyes út. És ugyanezt a hozzáállást várom el másoktól is. Ha ez megvalósulna (nem fog), akkor megszűnnének az ellentétek.
Többek között oktatással is foglalkozik. Hogy látja, mennyire lehet megragadni a számítógépes kultúrán felnőtt nemzedéket? Hogy kelti fel a fiatalokban az érdeklődést vallás iránt?
Verő Bán Linda: Nem a vallás iránt próbálom felkelteni az érdeklődésüket. A célom, hogy pozitív közösségi élményeket szerezzenek a zsidósággal kapcsolatban. Így a zsidó identitásuk nem a holokausztra és az antiszemitizmusra fog épülni, hanem pozitív zsidó értékekre, élményekre. Az az informális oktatási forma, amelyet az évek során kidolgoztam, egyszerre tölti be a zsidó otthon és a közösségi élet szerepét a gyerekek életében.
Egy tucat könyvet írt és adott ki, melyek a zsidó identitásról szólnak, és kisgyermekes családokat céloznak meg. Miben különbözik egy zsidó család élete egy nem zsidóétól? Az ünnepeken kívül, a hétköznapokban hogyan élik meg zsidóságukat?
Verő Bán Linda: Teljesen értelmezhetetlen dolog a zsidó családokról általánosságban beszélni. Akárcsak a nem zsidókról. A “Mit jelent zsidónak lenni?” című könyvem célja pontosan az, hogy segítsek a családoknak megfogalmazni, hogy számukra mit jelent zsidónak lenni. Nincs két egyforma zsidó család, mindenki máshogy éli meg a zsidóságát. Van, akiknél naponta elhangzik a zsidó szó valami kapcsán, és vannak, akik ezt a szót soha nem ejtik ki otthon. Vannak, akik a Tóra előírásait követve élnek. De rengeteg szekuláris zsidó család van, akik számára a zsidóságuk vallási része nem tölt be fontos szerepet az életükben. Ettől persze ők ugyanúgy zsidók.
Vallásos családban nőtt fel. Gyerekként sosem kérdőjelezte meg a hagyomány fontosságát? Előfordult, hogy a zsinagóga és imádság helyett a barátnőket és babázást szívesebben választotta volna?
Verő Bán Linda: Szerencsém van, egész életemben csak kaptam a zsidóságtól, soha nem éreztem, hogy áldozatot hoznék érte vagy le kéne mondjak bármiről is miatta. A zsidó közösség jelentette az életem fő színterét. Ott lettek barátaim, együtt jártunk ünnepeken zsinagógába, nyáron táborokba. Rengeteg szép élményt szereztem, és a mostani munkám során ezeket szeretném továbbadni a következő generációnak. Amúgy mindig mindent megkérdőjeleztem akkor is és most is. A zsidó hagyományok közül ma is csak azokat tartom, melyekben igazán hiszek. A látszat kedvéért soha semmit nem csinálok.
A jeruzsálemi Héber Egyetemen végzett művészettörténet szakon. Ön szerint mivel kapott többet izraeli tanulmányai alatt, mint ha ugyanezt Budapesten tanulja?
Verő Bán Linda: Szerettem volna Izraelben élni, ezért mentem ki. Az ott töltött évek során rengeteget tanultam – nem feltétlen a művészettörténetről. Inkább önállóságról, a világban élő különböző zsidókról, az identitásomról és persze az izraeliekről és Izraelről, ami a mai napig nagyon meghatározó szerepet tölt be az életemben.
A művészet mely ága áll Önhöz legközelebb? A művészetet alkalmazza pedagógiai munkája során?
Verő Bán Linda: Apukámnak, Dr. Bán Györgynek, igen komoly képgyűjteménye van, kizárólag absztrakt nonfiguratív alkotásokból. Vad színek és formák között nőttem fel – szerencsére.
Mit gondol, ötven év múlva, a sokadik generációs zsidók számára, a holokauszttól időben eltávolodva, erősebb, vagy gyengébb lesz a vallásukhoz való kötődés, mint napjainkban? A közös kultúrán alapuló identitás felválthatja-e a valláson alapuló zsidóságtudatot?
Verő Bán Linda: A mostani teljesen kiszámíthatatlan világban felesleges 50 években gondolkodni. Sok olyan dolog történik a zsidó közösségekben világszerte, amiket még 5 évvel ezelőtt sem gondolt volna senki. Komoly átalakulásokon megy keresztül a zsidóság azon része, amely nem szigorúan zárt közösségekben él. De az biztos, hogy rengeteg zsidónak már ma sem vallási alapú a zsidó identitása, és egészen jól elvannak így is…
