A hamelni Gluckel olyan nő volt, aki minden területen keményen helyt állt. És 14 gyerek, valamint egy virágzó vállalkozás mellett valamivel elfoglaltabb volt, mint a legtöbbünk. Ráadásul mindez a 17. századi Németországban történt…
Gluckel ugyanis termékeny író volt, számtalan memoárt hagyott a gyerekeire, amelyeket az elsők között tartunk számon egy jiddisül író nő tollából. Történészek fedezték fel a munkáit, akik szerettek volna többet megérteni erről az időszakról, és olvashattak az írásaiban a gyerekkoráról, a házasságáról, az etikához és a judaizmushoz való viszonyáról. A naplói alapján a zsidó anya megtestesítőjeként jelenik meg, de eközben nagyon személyes képet kapunk írásaiból arról, hogyan élt egy zsidó nő a 17. századi Németország területén.
Gluckel 1646-ban született egy jómódú hamburgi zsidó családban, 6 testvér egyikeként. Korán beletanult az üzleti életbe, mivel az édesapja gyémántkereskedő volt, és az édesanyja is aktívan részt vett a családi bizniszben. A család ezen kívül fontos szerepet töltött be a városi zsidó közösségben. Gluckel nem tanulmányozhatta ugyan a Tórát, mivel ez a nők számára nem volt engedélyezve, a szülei viszont mindent megtették azért, hogy tanult lány váljék belőle. Így a városi iskolában tanult judaizmust.
14 évesen feleségül ment a hamelni Hayyimhoz, 16 éves korában született az első gyermeke, egy kislány, aki a Cipóra nevet kapta. Gluckel a férje mellett dolgozott. Arannyal, gyöngyökkel kereskedtek, és további 13 gyerekük született egészen Hayyim 1689-es haláláig.
A férje halála után Gluckel vette át a bizniszt, és beutazta egész Európát, hogy folytathassa a kereskedést. Ekkor kezdett naplót írni. Járt Párizsban, Bécsben, Berlinben, Koppenhágában, Amszterdamban, és emellett élénk társasági életet élt.
A gyerekei prominens európai zsidó családok gyermekeivel kötöttek házasságot, és Gluckl mindennek ott állt hátterében, üzleteket, kapcsolatokat kötött mindenütt. A család volt számára a legfontosabb, a naplóiban részletesen beszámolt a családfájukról, hogy megőrizze a történetüket a következő generációk számára is.
Az emlékiratokban morális és vallási tanácsokat ad a gyerekeinek, és abban reménykedik, hogy fenntartják a család nevét, a zsidó hitet és kultúrát. Gluckel végig gyászolja férjét, az írásaiban lévő humor azonban igen megkapó.
Gluckel kortársaihoz hasonlóan nagyon vallásos volt. Emellett viszont mélyen feminista. Édesanyja tanított ki a csipkeverésre, amelyet a nagyanyja is bátorott, ő pedig tovább akarta adni a tudását fiatal lányoknak. Gluckel ezen kívül nagyszerű üzletasszony volt, és jól irányította a családi bizniszt.
Gluckel 2 éves volt, amikor a hamburgi zsidókat kiűzték a városból, és a család Altonába költözött. Ez a város akkoriban dán fennhatóság alá tartozott, és a nő naplója szerint a dán király jól bánt a zsidókkal, megvédte őket a támadásoktól.
Amikor a család sok évvel később visszatérhetett Hamburgba, nehezen boldogultak. A zsidók életét továbbra is szigorú törvények nehezítették. Gluckel a következőket írja erről az időszakról: „Időről időre békében élhettünk, aztán újra vadászni kezdtek ránk, így van ez a mai napig, és úgy vélem, folytatódni fog, mint valami divathullám, amíg a szabad polgárok uralkodnak.
Gluckel 1719-ben fejezte be az utolsó naplóját, és 78 évesen halt meg 1724-ben. Ekkoriban a német Metzben élt egyik lányánál és a vejénél.
Az eredeti cikk itt olvasható:
The Jewish Woman Who Had 14 Children – And Ran A Booming Business – In 17th Century Germany
Gluckel of Hameln, most famous for her diary, had 14 children and ran a booming business in Hamburg, Germany.
