Wilner Róbert: Koncepció vs. majdcsakleszvalami
A (még) legnagyobb hazai zsidó szervezet, a Mazsihisz elnökválasztó közgyűlést tart május 12-én. Ez jó lenne, ám megint és újra megjelennek az előző cikkemben megdalolt táborok, az árkok. – Wilner Róbert véleménycikke.
Megint besodort a szél mindenféle érdekességet.
Ilyenkor mit lehet tenni?
Tudom, csukjam be az ablakot. Ám van egy másik megoldás is, mégpedig az, hogy megnézem, meghallgatom a besodort mindenféléket, utána meg igyekszem következtetéseket is levonni belőle. Most ez következik.
Legutóbb írtam arról, hogy mi is zajlott a Budapesti Zsidó Hitközség választásán, hozzátéve azt is, az ottani történések bizonyára lesznek valamilyen kihatással a Mazsihisz tisztújító közgyűlésére.
Így legyen ötösöm a lottón.
Mert ugyebár – és erről is írtam legutóbb – a táborok megmaradtak, a két tábor közül a szekértábor megint kitalált valamit.
Eleddig úgy volt, hogy a Mazsihisz közgyűlése előtt nem akadt kihívója a jelenlegi elnöknek, Heisler Andrásnak. Ez hiba volt, mert a demokratikus megmérettetés csak jót hozhat egy szervezet életében. Eddig nem sikerült ellenjelöltet találni, ám most, tádááám, megszületett a megoldás, mert rátaláltak az ideális, a fantasztikus kihívóra Ács Tamás személyében.
Bevallom őszintén, egyszerűen nem értem a jelölést, ahogy a jelöltség elvállalását sem.
A félreértések elkerülése végett kénytelen vagyok ismételten leszögezni, nagyon nem jó, ha nincs vita, nincs ellenjelölt, nincs igazi megmérettetés.
De ez az ötlet…
Nézzük akkor a két elnökjelöltet. (Feltételezzük, hogy a besodort mindenfélék igazat mondanak, nem vezettek félre, mert valahogy nem szeretném ismételten kellemetlen helyzetbe hozni a Kibicet.)
Tehát van egy jelenleg regnáló elnök, aki már bejelentette, újra el kíván indulni a Mazsihisz elnöki posztjáért, ő Heisler András.
Mi van mögötte?
Egyesek szerint a nagy semmi, de az jól megmutogatva.
Mások szerint meg vannak előremutató lépések, van egyfajta tudatos tervezés.
Ez utóbbiak szerint nem egyszerű egy több évtizedes gyakorlatot megváltoztatni, egy több évtizedes tetszhalott állapotból felrázni a hitközséget.
Ugyancsak ez utóbbiak mondják, a jelenlegi Mazsihisz elnök tud tárgyalni, tud engedni, de tud kemény is lenni. Ezeket például a kormányzati emlékezetpolitika kapcsán többször is lehetett tapasztalni.
Ugyancsak azt mondják, hogy a “világra nyitott, sokszínű zsidóság” szlogenje, ha megvalósul, akkor az komoly előrelépést jelenthet.
Szintén mondják, hogy a másik zsidó felekezettel/szervezettel kapcsolatos politikája szintén pozitívan értékelhető.
Ismételten hangsúlyoznom kell, ettől még lehet rossz elnök is a jelenlegi, ettől még bizony le is lehet váltani.
Mi is kell a váltáshoz?
Pofon egyszerű: két dolog. Egy jó koncepció, amelyik bizony bírja a magyarországi zsidó közösség többségének a bizalmát és kell még mellé egy jó jelölt.
Jelen esetben mindkettővel probléma van és bizony, bármennyire is szomorú, ez a szekértábor hibája, bűne.
Mert kérem szépen az nem elegendő a mantra, hogy “HEISLER NEM KELL!!!”, ennél azért egy hangyabokányival többre lenne szükség.
Mindjárt kezdjük a nehezebbel, a koncepcióval.
Nem lehet tudni, hogy mit is szeretne a szekértábor.
Nem lehet tudni, olvasni arról, hogy mihez kezdenének a budapesti és vidéki hitközségekkel, a magyarországi zsidó közösséggel.
Nem véletlenül tettem ebbe a sorrendbe ezt. Mert kezdjük a legelején. Ha újfajta vezetés alakul, akkor mi lesz ebben a helyzetben a BZSH sorsa, szerepe? Milyen lehetőségeket kínálnak a vidéki hitközségeknek? Mennyire akarnak rájuk támaszkodni, mit kínálnak nekik?
Ez még az egyszerűbb válasz, de utána azért jönnek a nehezebb kérdések.
Mit tervez az új vezetés a szélesebb zsidó közösséggel? Azokkal, akik eddig nem kívántak egyetlen egy zsinagógába sem eljárni, elegendőnek tartották, ha évente egyszer mennek el.
Mit kezd ez az új vezetés a kulturális, a csak családon belül magukat zsidónak érző emberekkel? Mert tudni kell, ők vannak többen, nem pedig a rendszeres zsinagógalátogatók és azok a szervezetek, akik ezt a kisebbséget képviselik.
Mi lesz az egyre jelentősebb szerepet maguknak tudó civil szervezetekkel? Visszamegyünk netán a 15-20 évvel ezelőtti állapotba, amikor egyszerűen magasról tettek rájuk?
Mi lesz a fesztiválokkal, a növekvő turistaforgalommal, mi lesz az egyetemmel?
Mi lesz? Mi lesz? Mi lesz?
Mi lesz a többi zsidó felekezettel?
Hirtelen – elfeledve mindent – boruljunk egymás nyakába, hagyni, hogy minden, de minden levegőt elszívjanak a neológia elől?
A válaszokhoz koncepció kell. Ám a szekértábornak egyelőre az nincs.
Illetve egy van: “HEISLERNEK MENNIE KELL!”.
Szerintem ez roppant karcsú!!!
És akkor jöjjön a jelölt kérdése.
Mert ugyebár egyelőre koncepció: nulla, akkor talán meg lehet próbálni egy komoly jelölttel ezt eladni.
Egy akadémikus, professzor, egy celeb vagy egy influencer? Vagy valaki, aki eddig már írt 10-20 szakmai cikket a közösségszervezésről, a zsidó élet működési mechanizmusáról, vagy bármiről.
Itt sem sikerült nagyot dobnia a szekértábornak, mert azt az Ács Tamás ex BZSH elnököt találták meg, akit azért nem is olyan régen tettek ki a pályáról, a BZSH elnökválasztáskor. Akire összesen 3, azaz három (érted 3 darab!) szavazat érkezett a 80-ból. (Valószínüleg 2 és önmaga).
Azt a jelöltet sikerült megtalálni, akinek négy éves elnöki munkáját ekképp értékelte a saját városa, a budapesti zsidóság. Akinek a munkáját többször is erősen kritizálták az akkori elnökjelöltek, a béketáborosok és a szekértáborosok is.
Most pimaszul meg kell kérdeznem, ha budapesti elnöknek nem volt jó, akkor majd legyen belőle országos?
Ne vicceljünk már kérem!
A jelöltet magát sem értem, hiszen egyértelmű lehet számára, hogy jelölői bármikor elejthetik újból, mint most tették. Azaz annyi önállósága sem lesz, hogy akár egy kávét kérjen magának.
Miért van erre szükség?
Adva van egy tapasztalt, 66 esztendős gazdasági szakember, aki az első fidesz kormányban dolgozott helyettes államtitkárként, jelentős projektek menedzselésében is szerepet vállalt, mint a Páva utcai Holokauszt Központ, volt közgyűjtemény gazdasági vezetője és sok minden.
És ma?
Egy olyan elnökjelölt, akinek esetleges megválasztása nem a saját programja vagy a sikeres munkája alapján fog megtörténni. Megválasztása esetén csak hálás lehet a szekértábornak?
Szerintem ezt ő maga sem gondolhatja komolyan.
Ha lenne benne egy kis kurázsi, akkor legkésőbb a Mazsihisz közgyűlésén mondaná, hogy köszönöm, de nem szeretnék bohócot csinálni magamból. Ha nem teszi meg, akkor bizony ez lesz, de nem csak akkor, ha vereséget szenved, hanem sokkal inkább akkor, ha győzne.
Most az a helyzet, hogy vagyunk (na jó, vannak) páran, akik megpróbálják folyamatosan legyőzni a másikat, mindezt úgy, hogy nem figyelnek sehova.
Az egészből egy valami fog kisülni.
És akkor jöjjön megint az alapvicc:
A partizánok naplója
Május 8-án kiűztük a gonosz megszállókat az erdőből.
Május 9-én a gonosz megszállók kiűztek minket az erdőből.
Május 10-én megint kiűztük a gonosz megszállókat az erdőből.
Május 11-én megint kiűztek a gonosz megszállók az erdőből.
Május 12-én jött az erdőcsősz és mindenkit hazazavart az erdőből.
Szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez lesz a vége.
És akkor se erdő, se semmi.
A cikkben leírtak a szerző véleményét, és nem szerkesztőségünk álláspontját tükrözik. |
Kapcsolódó cikkünk:
A véleményrovatban megjelent cikkek nem feltétlenül tükrözik a Kibic Magazin álláspontját. |
Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!
