„Izgatott vagyok, hogy visszatérek az otthonomba”

Mikor és miért kezdett sportolni?

16 éves voltam 1954-ben, amikor egy barátom elvitt az uszodába. Rossz élmény volt, hogy az 1940-es, 50-es években magyarországi zsidóként évekig másodrendű állampolgárként kezeltek. Mély nyomokat hagyott, hogy a háború alatt viselnem kellett a Dávid-csillagot. A vízilabdás társakat viszont kedveltem. Az uszoda jól kiegészítette azt az életet, amit a zsidó gimnázium jelentett, ahova jártam. És emellett még élveztem is, hogy az uszodában lehetett némi agressziót mutatni, méghozzá legálisan.

Miért költözött Amerikába? Ott is sportolt?

1956-ban, a forradalom után hagytam el Budapestet. Bécsen keresztül utaztam Londonba, majd New Yorkba, hogy újra együtt legyek a családommal. Csatlakoztam a New York Athletic Clubhoz, és több országos bajnokságot is nyertem a kapusukként. Az 1960-as, 70-es években a Maccabi Játékokon is szerepeltem az amerikai csapat tagjaként. Egy ezüst- és egy bronzérmet nyertünk – a feleségem be is tette őket otthon a vitrinbe. Aki eljön hozzánk, meg is csodálja őket.

Mikor és hogyan hallott először a Maccabi Játékokról?

1961-ben, amikor zsidó sportolókat kerestek a Maccabi Játékokra, néhány vízilabdás csapattársam mesélt erről a lehetőségről (három zsidó is volt a csapatban). Az NYAC támogatta az utazásunkat, ami meglepetés volt, hiszen a klub „hivatalosan” nem vett fel zsidókat a 60-as évek végéig.

Hány alkalommal vett részt eddig Maccabi Játékokon?

Úgy emlékszem, hogy három alkalommal. Van otthon a pincében egy kollázs a falon, mindenféle emlékből és képeslapból, amiket a gyerekeimnek küldtem haza a 70-es években.

Mit jelent Önnek az Európai Maccabi Játékok? Hozzáad valami pluszt az Ön számára az, hogy idén Budapesten lesz?

Budapesten születettem és itt nőttem fel a második világháború előtt, alatt és után, ezért ez különösen fontos a számomra. Izgatott vagyok, hogy visszatérek az otthonomba, büszkén, a diaszpórában lakó zsidóként. Emlékszem még arra is, hogy a magyar edzőmet Leményinek hívták, a régi klubom pedig a Spartacus volt.

Milyen Játékokra számít Budapesten?

Remélem, érdekes és világszínvonalú lesz. És bízom az amerikai győzelmekben. Miután több mint 45 éve vagyok az egyik New York-i hitközség kántora, hatalmas öröm lenne, ha vezethetnék szertartást a Játékok alatt. Ez egyesítené az életem két fő elemét: a sportot és a zsidóságot.