Hogyan kerültek a nácik az ünnepi asztalra?

Közvetlenül a II. világháborút követő években a peszachi Hagadák készítői párhuzamot vontak az egyiptomi kivonulás története és a holokauszt között. Az egyiptomiak helyén pedig megjelentek a nácik, mint a zsidó nép gonosz sanyargatói.

Egy nem mindennapi módon illusztrált Hagada jelent meg 1945-ben az Egyesült Államokban. A Gyerekek Peszachi Hagadája címet viselő kiadványban látható rajzokon ugyanis a megszokottól eltérően nem csak egyiptomi figurák gyötrik Izrael népét, de a zsidókat sanyargató nácik személyében a modern kor rabszolgatartói is megjelennek.

A Hagadát egy Siegmund Forst nevű bécsi zsidó művész készítette, aki ugyan 1939-ben érkezett Amerikába, ám közben nem feledkezett meg az európai zsidóság sorsáról. Az erőteljes fekete-fehér ábrázolásokon Forst párhuzamot vont az egyiptomi rabszolgaság és saját korának zsidóüldözése között.

Hasonló elvet követ az az 1946-ban egy müncheni gyűjtőtáborban megjelent Hagada is, amelyet a tábor egyik zsidó lakója Yosef Dov Sheinson készített. Az egyiptomi kivonulásból itt a holokausztot követően Európát tömegesen elhagyó zsidók története lett. Külön érdekesség, hogy Sheinson egy magyar túlélő, Adler Miklós festő, grafikus fametszeteit használta fel illusztráció gyanánt.

A kiadvány egyik példánya eljutott a Münchenben állomásozó amerikai hadsereg tábori rabbijához, Avraham Klausnerhez is, aki úgy döntött, hogy abban az évben Sheinson Hagadáját fogják használni a széder estén. Klausner rabbi Eisenhower tábornokot a modern idők Mózesének nevezte, Hitlert pedig a fáraóhoz hasonlította.

(JTA, Librarians)