Nem szeretne túlzottan függeni sem az állami pénzektől, sem valamelyik nagy zsidó egyházi szervezettől. Az antiszemitizmus visszaszorításával foglalkozó Haver Alapítvány vezetőjének, Dés Júliának ugyanis fontos, hogy a függetlenek maradhassanak és senki ne szólhasson bele az általuk végzett munkába.

Szerinted a Haver Alapítvány programjai sok emberhez elérnek? Elégedettek vagytok ilyen téren?

Dés Júlia: Alapvetően igen. Évente 3-4000 diákot érünk el a foglalkozásainkkal, ami átlagosan heti 2 alkalmat jelent. De tisztában vagyok azzal, hogy a lehetőségeink korlátozottak mind anyagi, mind pedig kapacitás szempontjából. Sok önkéntessel dolgozunk, akik nem tudnak bármennyi feladatot vállalni. Fontos célunk, hogy minél többet járjunk vidékre, hogy az ottani diákokkal is közösen gondolkodhassunk a zsidóságról, de e téren pillanatnyilag korlátokba ütközünk.

Miben mérhető a közösségre gyakorolt hatásotok? Milyen visszajelzéseket kaptok az emberektől?

A valódi eredmény nehezen mérhető, bár folyamatban van egy hatástanulmány elkészítése a munkánkkal kapcsolatban. Az biztos, hogy sok pozitív visszajelzést kapunk az iskoláktól, a pedagógusoktól és a diákoktól, valamint nagy számban hívnak vissza minket azokra a helyekre, ahol már jártunk. Évről évre nő a hosszútávú partnereink száma.

Csökkenő előítéletek a diákok körében a Haver munkájának köszönhetően

Ez az eredmény mennyiben áll arányban a támogatásotokkal, anyagi biztonságotokkal?

Dés Júlia: Anyagi szempontból leginkább a láthatóság növelése jelent számunkra gondot, vagyis az, hogy minél több oktatási intézmény értesüljön a programjainkról és vegyék is ezeket igénybe. A foglalkozásainkért egyébként nem kell fizetni az iskoláknak, ezeket pályázati pénzből finanszírozzuk.

Mennyire járható út ma nektek, mint civil szervezetnek, hogy ne pályázati pénzből szerezzetek magatoknak bevételt?

Dés Júlia: A Haver Alapítvány támogatói 70%-ban külföldi szervezetek, ezen kívül a Mazsihisz és a Mazsök pályázatain szoktunk forrásokat nyerni. Szinte alig van elérhető állami támogatás, de én ezt annyira nem is bánom. Nem szeretnék túlzottan függeni sem az állami pénzektől, sem valamelyik nagy zsidó egyházi szervezettől. Fontos nekünk, hogy függetlenek maradjunk és senki ne szólhasson bele az általunk végzett munkába.

Van-e nyitottság a támogatásotokra magánszemélyek részéről?

Dés Júlia: Ennek a támogatási formának nincs ma kultúrája Magyarországon, holott sokkal fontosabb lenne, hogy a zsidó közösség tehetősebb tagjai támogassák a civilek munkáját az állami és hitközségi forrásoknál. Egyébként szeretnénk ezen a helyzeten a jövőben változtatni.

Szerinted magánszemélyek miért csak ritkán támogatják a civileket? Valóban hiányzik a közösségi felelősségvállalás vagy kevés a jó projekt, ami tényleg megmozgatja az embereket?

Dés Júlia: Úgy gondolom, hogy ennek részben az az oka, hogy az emberek nem tudnak a civil szervezetekről. Másrészt pedig egyszerűen nem szokás ma Magyarországon zsidó ügyeket támogatni.

Hogy érzed, fontosak vagytok-e a közösség intézményeinek, vezetőinek?

Dés Júlia: Úgy gondolom, hogy az anyagi támogatáson túl más módja is van a nagy hitközségekkel való együttműködésnek. Fontos lehet az is, ha ajánlanak minket, segítenek lehetőséghez jutni. A Mazsihisszel javul ilyen szempontból a viszonyunk, az EMIH-hel azonban nincs kapcsolatunk.

Mi annak az oka, hogy nincs semmilyen kapcsolatotok az EMIH-hel, holott az antiszemitizmus elleni harc közös pont lehetne a munkátokban?

Dés Júlia: A Haver világnézete messze áll az EMIH-étől, mások az értékeink, és ugyan a cél azonos, de a módszereink nagyon eltérőek. Sosem kerestük egymással a kapcsolatot.

Hogy látod a két nagy egyházi intézmény, a Mazsihisz és az EMIH versengését? Inkább árt vagy használ a közösségnek?

Dés Júlia: Nagyon sokat árt a közösségnek ez a rivalizálás. A külvilág számára ez a két szervezet jelenti a zsidóságot, akik ráadásul állandóan harcban állnak egymással. Ez egyrészt azt üzeni a külvilágnak, hogy a zsidók folyton ölik egymást, másrészt nagyon háttérbe szorul mellettük az a sokszínű zsidó kultúra vagy akár a civilek munkája, amely szintén jelen van az országban. Szerintem ez a párharc nagyon elrettentő azoknak a zsidóknak is, akik nincsenek még becsatornázva a hazai aktív zsidó közösségbe.

Korábbi cikkeink: