„Ha eretnekség azt gondolni, hogy minden ember egyenlő, akkor eretnek vagyok”

„Hiszem, hogyha ezt az etnicista bezárkózást nem enyhítjük, akkor a zsidóságtól eltávolodottak nagy részét nem lehet visszahozni, mert a rendszer közepén félelem, gyűlölet, de legfőképp igazságtalanság és kettős mérce honol.” – Fináli Gábor rabbi válasza Megyeri J. András kritikájára, aki nemrég a Mazsihisz Rabbitestületéhez fordult a rabbi zsidó bölcseket kritizáló Facebook bejegyzései miatt.

A testvériség gondolata nem Párizsból, hanem az Édenkertből származik, ebben az értelemben a zsidóságnak csak többletfeladatai vannak és nem privilégiumai.

Sok éles bírálatot kaptam mostanában azért, mert nem hiszek a régi idők, üldöztetés és félelem által megnyomorított (kül)világképében, bármilyen nagytekintélyű bölcs is tanította azt. Valóban, nem hiszek benne, de értem, hogy milyen körülmények között és miért alakult ki. Én a Tóra egyetemes küldetésében, Isten egyetemes szeretetében és a másokért viselt felelősség erejében hiszek.

Visszatérő és egyben betért vagyok. Részben olasz eredetű és bohémiai hátterű, óbudai, vecsési zsidó család, részben Fejér megyei horvátok és svábok leszármazottja. A világháború utáni második nemzedék sarja vagyok, generációmban a vegyes házasságok nyolcvan százalék körül mozogtak. Apai nagyszüleimtől holokauszt-tudatú zsidóságot ismertem meg. Még a vasfüggöny mögött kezdtem Talmud-Tórára járni, majd az új rendszerben a lángra lobbanó zsidó élet fiatal haszonélvezője lettem. 1992-ben, tartva a magyarországi változásoktól, erősen bízva a Szochnut ígéreteiben kivándoroltunk Izraelbe. A próbálkozás, mint oly sok magyar, illetve nyugati zsidó esetében, nem volt sikeres, de életre szóló élményekkel és barátságokkal gazdagított. Ifjú koromban a zsidó közösséget a leghumánusabb, a leghumorosabb, a legokosabb, ezzel együtt a valaha volt legüldözöttebb kisebbségnek, a szabadság, a bölcsesség és az igazság hordozójának gondoltam. Azóta lassan harminc év telt el. Látásmódom közösségünket illetően árnyaltabbá vált. Nem kevésbé szeretem, de jobban értem szeretett közösségem vágyait és illúzióit.

A világok, amelyekben a judaizmus élt és fejlődött sokban különböztek egymástól, a legutolsó „felvonást”, az elmúlt háromszáz évet, a felvilágosodás dominálta, aminek hatására megváltozott a keresztény világ. Új, régóta nem látott helyzet jött létre, ami megadta annak a lehetőségét, hogy a zsidóság visszataláljon régi önmagához, ahhoz, ami az ókori, korai globalizáció idején, az antik világban jellemezte.

A tanítás aranya

A zsidó tanítás summáját – a monoteizmuson túl – a híres rabbi, Hillél szerint is a Tóra közepén található mondat hordozza: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” (3Mózes 19:18). A „felebarát” kifejezést a későbbi, bezárkózást pártoló nézeteket vallók csak a zsidó emberekre szűkítették, a civilizációnk ugyanakkor bővelkedik az ezzel ellentétes, inkluzív olvasatokban. Meggyőződésem szerint a zsidóság fennmaradása és növekedése ennek a mondatnak az értelmezésén dől el.

Hillél erről a (parafrazált) „aranyszabályról” mondta, hogy „ez a Tóra lényege, a többi csak magyarázat” (Sábbát 31a). És mivel egy „türelmetlen” betérőnek ecsetelte így, ebből kitűnik, hogy ő ezt a mondatot univerzálisan értelmezte.

Fináli Gábor

Áldássá kell lennünk, azaz egy nép mindenkiért.

Ábrahám ősatyánkról azt tanítja a Tóra, hogy „áldás leszel […] és megáldatnak általad a föld összes nemzetségei.” (1Mózes 12:2-3)

Máshol papok (közvetítők, oktatók, gyógyítók) királyságának nevezi a Tóra az egész zsidó népet: „És ti legyetek nekem papok birodalma és szent nép” (2Mózes 19:6) Ezen felül létezik Izrael hitvallásának egy prófétikus olvasata is miszerint: „Isten, a mi Istenünk”, a jövőben mindenkié, azaz „egyetlen” lesz. (5Mózes 6:4)

Mózes a bölcs törvényeink hatásáról és példaértékéről beszél: „ez a ti bölcsességetek és értelmetek a népek szemeiben, amelyek hallják mindezeket a törvényeket és mondják majd: Bizony bölcs és értelmes ez a nagy nemzet! […] És melyik az a nagy nemzet, melynek oly igazságos törvényei és rendeletei vannak, mint ez az egész Tan” (5Mózes 4:6-8)

Ugyanezért mutattunk be minden évben a szüret idején víz áldozatot és hetven tulkot, amellyel a földi élet fennmaradásáért és a föld összes népéért könyörögtünk.

A zsoltárok is az univerzalizmust, az egész világért folytatott missziót visszhangozzák:

„És leborulnak előtte mind a királyok, mind a nemzetek szolgálják őt. Mert megmenti a szűkölködőt, ki esedezik és a szegényt, meg azt, kinek nincsen segítője […] és drága az ő vérük szemeiben.” (Zsoltárok 72:11-14)

„Beszéljétek a nemzetek közt dicsőségét, mind a népek közt csodatetteit! […] Népeknek nemzetségei, adjatok az Örökkévalónak dicsőséget és erőt! […] Vigyetek ajándékot és menjetek be udvaraiba! […] Ő ítéli meg a népeket igazsággal […] Megítéli majd a világot igazsággal, és a népeket hűségében.” (Zsoltárok 96:3-13)

„Tudtul adta az Örökkévaló az ő szabadítását; a népek előtt megjelentette az ő igazságát.” (Zsoltárok 98:2)

„Jó az Örökkévaló mindenki iránt, és könyörületes minden teremtményéhez. Magasztalnak téged, Örökkévaló, mind a műveid, és jámboraid áldanak téged. […] Az Örökkévaló megtámogat minden elesendőt, és felegyenesít minden meggörnyedtet. Mindenki szemei benned reménykednek, és Te idejében megadod eledelüket. Megnyitod a Te kezedet, és jóllakatsz minden élőt jóakarattal […] Közel van az Örökkévaló mind a szólítóihoz, mindazokhoz, kik igazán szólítják.”  (Zsoltárok 145:9-18)

Ézsaiás látomásai az idők végéről, a történelem céljáról szólnak: „És az idők végén szilárdan fog állni az Örökkévaló házának hegye […] és özönlenek majd hozzá mind a nemzetek. És eljön sok nép, és mondják: Gyertek, menjünk föl az Örökkévaló hegyére, Jákob Istenének házához, hogy tanítson bennünket útjaira, hogy járjunk ösvényein! Mert Cionból ered a tanítás és az Örökkévaló igéje Jeruzsálemből. És ítél a nemzetek között és dönt a sok nép fölött; és összetörik kardjaikat kapákká és dárdáikat metszőkésekké; nem emel nemzet nemzet ellen kardot és nem tanulnak többé háborút.” (Ézsaiás 2:2-4)

Bibliai ős-ellenségeinkre, Ézsaiás látomása szerint ez a jövő vár: „És megismerteti magát az Örökkévaló Egyiptommal, és megismerik az egyiptomiak az Örökkévalót ama napon […] Egyiptomot megvervén meggyógyítja, és megtérnek az Örökkévalóhoz, és Ő meghallgatja és meggyógyítja őket. Azon a napon […] Egyiptom Asszíriával együtt az Örökkévalót tiszteli. Azon a napon Izrael harmadik lesz Egyiptom és Asszíria mellett, áldásul a földnek közepette. Melyet megáld az Örökkévaló a seregek ura, mondván: Áldott legyen népem, Egyiptom, és kezem munkája, Asszíria, és örökségem Izrael!” (Ézsaiás 19:21-25)

„eljön az idő, hogy összegyűjtöm mind a nemzeteket és nyelveket, hogy jöjjenek és lássák dicsőségemet. Jelt teszek köztük és elküldök közülük menekülteket a nemzetekhez […] a távoli szigetekre; melyek nem hallották híremet és nem látták dicsőségemet, hogy hirdessék dicsőségemet a nemzetek közt. És majd hozzák mind a testvéreiteket mind a nemzetekből ajándékul az Örökkévalónak, […] amint hozzák Izrael fiai az ajándékot tiszta edényben az Örökkévaló házába. És közülük is veszek papokat, levitákat, mondja az Örökkévaló.” (Ézsaiás 66:18-21)

A szóbeli Tóra legszebb példája az egyetemességre és az egyenlőségre a Szánhedrin traktátusban található: „Aki elpusztít egy életet, az olyan mintha az egész emberiséget pusztítaná el, és fordítva, aki megment egy életet, olyan mintha az egész világot mentené meg” illetve „azért teremtette Isten az első embert egyedülinek […] hogy ne mondhassa egyik ember se a másiknak, hogy az én ősöm nagyobb, mint a tied” (Misna, Szánhedrin 4:5)

 

„Szeresd felebarátodat, mert ő olyan, mint Te”

A „szeresd felebarátodat” parancsolata a modern zsidóság, így a neológia jelmondata is lett.

Ez áll a szegedi zsinagóga homlokzatán, ezt visszahangozza az izraeli parlament előtt álló menóra központi motívuma és a tekintélyes Hertz Bibliakommentár is kiemeli, univerzálisan értelmezve azt. Ugyanez a gondolat tetten érhető a héber nyelv „ember”, vagyis „ádám fia” (ben ádám) kifejezésében is, utalva arra, hogy mindannyian testvérek vagyunk, az első ember „gyermekei”.

Én személy szerint minden (további) tekintélyt, törvényt, értelmezést, véleményt és magyarázatot ezen a premisszán keresztül vizsgálok. Ha és amennyiben egy előírás ennek a premisszának ellentmond vagy azzal nem összeegyeztethető, szememben elveszíti szinte minden erejét és tekintélyét.

Hitem szerint minden értelmezés, döntés, jogi levezetés, amelyik megvonja a „felebaráti státuszt” az emberiség nem zsidó tagjaitól, megtagadja az emberek közötti testvériséget, minden ember egyenlő mivoltát – akár jogi, akár teológiai, netán biológiai értelemben – az elveti a Tóra meta üzenetét, erkölcstelen és még önveszélyes is, mert örök ellenségeskedést szít.

Mindezek fényében:

– Hiszem, hogy a Tórának, azaz a Mózes által kapott hagyománynak van önnön korszakához, csak a zsidó közösségre vonatkoztatható szabályrendszere, de van örökérvényű, az egész emberiséghez szóló üzenete is.

– Hiszem, hogy a Tóra megvalósítása olyan küldetés, amely a jóságról, az irgalmasságról és az igazságról szól. A Tanítás célja az emberi tulajdonságok ki- és megjavítása. A parancsolatok csupán eszközök a személyiség csiszolására, az ember bukott karakterének megjavítására, önmagukban nem képeznek célt. Így a micvák megtartása fontos, de nem válhat az ember értékének egyedüli fokmérőjévé. A zsidóság létezése túlmutat önmagán és az emberiségéről szól. Tetteinkkel kell „prédikálni” a szövetségen kívül eső embereknek és népeknek, Isten többi képmásának. Ezért is kaptuk a Tórát a senki földjén, mert végső soron mindenkié, mindenkinek szól. A prófétai tanítás világosan kijelölte feladatunkat: „hogy a népek fényévé legyünk.” (Ézsaiás 42:6)

– Hiszem, hogy az emberek közötti egyenlőséget tagadó, az üldöztetés kínjai között, puszta önvigasztalásként született értelmezések ítéltek minket örök bezárkózásra és kicsiségre, önbeteljesítő „próféciák” sorát szabadítva ránk.

– Hiszem, hogy minden élet egyenlő értékű, ebből következik, hogy minden élet megmentése alapvető kötelesség és magától értetődő kell, hogy legyen.

– Hiszem, hogy a II. Szentély pusztulását megelőzően a zsidóság térítő vallás volt. Az, hogy a keresztények és muszlimok nem engedtek téríteni minket, csak tovább erősítette a bezárkózást.

– Nem hiszem, hogy a keresztény és muszlim világot helyes volna még mindig bálványimádónak, „egyiptomi”-nak, vagy pogánynak nevezni.

– Nem hiszem, hogy manapság is érvényes parancsolat kigúnyolni mások vallását, ahogy azt hajdanán a pogány világban elrendelték.

– Nem hiszem, hogy a zsidó közösségben megjelenő kételyt és kritikát a népen belüli ellenségre, arra a bizonyos „vegyes sokaságra” (erev ráv) lehetne visszavezetni, mondván, hogy Jákob leszármazottai nem ilyenek. E bűnbakképzés szerint, a 3300 éve az izraelitákkal együtt kivonuló, közénk férkőzött idegen egyiptomiak leszármazottainak köszönhető a legtöbb belső konfliktus, az aranyborjútól kezdve a mai izraeli baloldalig.

– Nem hiszem, hogy minden korra érvényes az ámálekitákra vonatkozó „lex genocidium” (és nem csak amiatt, mert a mai korban ez a gyakorlatban nem megvalósítható). A bibliai szövegnek az örökérvényű népirtásra felszólító olvasata morálisan tarthatatlan, főleg a Soá árnyékában. Az „ámálekitaság” a mindenkori közöny, az ok nélküli gyűlölet és gonoszság megtestesítője. Ez ellen kell minden korban és mindenhol – így önmagunkban is – küzdenünk. A Talmudban olvashatjuk, hogy az ámálekita Hámán leszármazottai között is volt, aki betért a zsidóságba, tehát az ámálekita státusz megszüntethető (Szánhedrin 96b). Az ezzel ellenkező világkép a zsidóság kicsavart, etnicista olvasatából ered, ami rávetül az ámálekitákra is.

– Hiszem, hogyha ezt az etnicista bezárkózást nem enyhítjük, akkor a zsidóságtól eltávolodottak nagy részét nem lehet visszahozni, mert a rendszer közepén félelem, gyűlölet, de legfőképp igazságtalanság és kettős mérce honol. Ezen témák nyilvános kitárgyalása feltétlenül szükséges. A neológia nyugodt szívvel lehet büszke arra, hogy a kiválasztottság kizárólag többletfeladatként való értelmezését már 150 éve hirdeti.

– Hiszem, hogy a nőknek a modernitásban kivívott egyenlő státusza értékes, és vigyáznunk kell, hogy ne a zsinagóga legyen az utolsó hely, ahol a nők háttérbe szorítása „értékes hagyományként” megőrződik. Ha azonban az évezredes tradíció miatt mégis ragaszkodunk a liturgikus térben a nemek szétválasztásához, akkor sem az ókor végén papírra vetett okok miatt kell érintetlenül hagynunk a szerepüket, ti. a nők mentális és emocionális deficitje miatt.

– Nem hiszem, hogy megértőnek kell lennem azokkal a kortárs rabbikkal, akik minden körülöttük tapasztalható változás ellenére szó szerint ragaszkodnak a szomorú korszakokban megszületett véleményekhez, sőt, hajlamosak még azoknak is a lehető legszélsőségesebb olvasatára.

Sokan a hagyományos értelmezéseket megkérdőjelezhetetlennek és a belőle levezetett jogrendet a jelenre es főleg a jövőre vonatkozóan aktuálisabbnak tekintik, mint bármilyen erkölcsi megfontolást. Az én szememben a „régi nagyok” pont azért nem lehetnek érinthetetlenek, mert aktuálisnak kell maradniuk. Sajnálattal és mély aggódással tapasztalom, hogy a fundamentalisták büszkén vállalják manapság etikátlanságukat, szerintük ugyanis ezzel bizonyítják autentikusságukat. Mindemellett igényt formálnak rá, hogy ők képviseljék a zsidó közösséget, pedig legfeljebb csak e közösség távoli múltja nevében beszélhetnek, hisz mára a túlnyomó többség nem osztja az álláspontjukat.

– Hiszem, hogy a modern korban a fentebb felsorolt és általam kritizált „hitelvek” voltak az egyik fő oka a tömeges hitelhagyásnak, nem pedig a külvilág csábítása és talmi csillogása. Sokan úgy érezhették, hogy a zsidó tanítás középkori verziója egyszerűen erkölcstelen.

Ameddig ezeket a tanításokat nem értékeljük át, addig nem lehetünk „példa a népek számára”, márpedig a Tóra ezt várja tőlünk, nem érhetjük be kevesebbel.

Izrael, avagy kisebbségből többség:

Tanulmányaim alapján úgy vélem, hogy a zsidóság általában jómódú, többnemzetiségű birodalmakban volt a legboldogabb, legsikeresebb és ilyen helyeken volt a legnagyobb biztonságban. Ez a mai korban is igaz, Izrael léte a támogató birodalmak és nagyhatalmak nélkül nem fenntartható.

– Hiszem, hogy kisebbségben megszerzett tapasztalatainkat tovább kell vinnünk és Izrael kisebbségei – arabok, drúzok és mások – kapcsán is emlékeznünk kell rájuk, pont úgy, ahogy a Tórában is a legtöbbet visszatérő figyelmeztetés, hogy emlékezzünk, milyen volt Egyiptomban. Ez a Biblia egyik legfontosabb tanítása, a szenvedésből levezetett empátia-etika.

Soá:

– Hiszem azt, hogy a „soha többé” gondolata minden népirtásra vonatkozik. 1945 óta tucatnyi népirtás történt, amelyeket nem csak megakadályozni nem próbáltunk, de beszélni sem beszélünk róluk.

Neológia:

– A felvilágosodás szülte neológ mozgalom progresszivitását a XIX. század végi politikai hangulatváltás, valamint az első világháború kettétörte és az utána levő történelem hibernálta. A dermedtség és reakcióképtelenség nem valamiféle megóvásra méltó „egyediség”, kivételesség, nem érdem, hanem állapot.

Olyan zsidóságban hiszek és olyat tudok csak hirdetni, amelyik nem kényszerből hisz a demokráciában, az egyenlőségben, a testvériségben, és nem csak addig követi, ameddig megéri neki.

Hiszem, hogy az elmúlt kétszázötven év számos meghatározó zsidó gondolkodója az „aranyszabályt” nem csak a zsidókra, hanem reciprok módon, minden befogadó nemzet polgárára is értette, ugyanúgy, ahogy én is. Őszintén hittek az emberi egyenlőségben. Mi sem adhatjuk alább 2019 Magyarországán.

Kapcsolódó cikkünk:

Szabad-e a szent életű zsidó bölcseket kritizálni?

A Tóra és a Sábát szent, minden más emberi. Így a kritika is

Még több Kibic

Hanukarácsony és a vegyes házasságban élők dilemmája

2024.12.25.2 hónap ago
A JTA cikke amerikai példákon mutatja be, hogyan birkóznak a zsidó-keresztény vegyes házasságban élő párok azzal a dilemmával, amit a hanuka és a karácsony egybeesése jelent a számukra. Történeteikből és egy rabbi tanácsából talán a hazai vegyes házasságban élők is inspirációt nyerhetnek.

Miért helytelen zsidó karácsonynak nevezni a hanukát?

2024.12.25.2 hónap ago
A hanuka a zsidóságnak nem a legnagyobb, hanem a nem zsidók által legnagyobbnak hitt ünnepe; a zsidóság régen nem hanukai gyertyákat, hanem mécseseket gyújtott, mert nagyon keveseknek volt pénze kóser méhviaszgyertyára; a budapesti Zsidó Múzeumban őrzött hanukai gyertyatartók jelentős része tönkremenne, ha tényleg gyertyát gyújtanának benne – ilyen és ehhez hasonló érdekességekről beszélt sajtótájékoztatóján Toronyi Zsuzsa, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár igazgatója.

Budapest különböző pontjain érné el a zsidókat az EMIH új micvamobilja

2024.10.01.5 hónap ago
A járművet naponta egy-két órán keresztül a Cipők a Duna-parton emlékműnél lehet megtalálni.

Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

Támogatom »