A szövetségeseknek is szerepük volt a magyar holokausztban

Március 19-e hajnalán a német csapatok bevonultak Magyarországra, és megkezdődött a zsidókérdés végső megoldása hazánkban is. A tragikus helyzet kialakulásában nem csak a magyaroknak és a németeknek, hanem a szövetségeseknek is szerepük volt egy friss tanulmány szerint.

1942-től a magyar kormánynak Kállay Miklós vezetésével az volt az elsődleges célja volt, hogy Magyarországot kivezesse a háborúból. Kállay nyilvános beszédeiben a biztos német győzelemről beszélt, titokban viszont tárgyalásokat folytatott a szövetséges hatalmakkal arról, hogy amint szövetséges csapatok lépnek magyar földre, az ország szembefordul Németországgal.

Nem a magyar vezetésen múlt, hogy ez nem vált valóra, és Magyarország elszenvedte történelme egyik legnagyobb traumáját.

Az Index.hu friss cikkében arról ír, hogy a szövetségesek részéről kétszínű játszma folyt a magyarokkal való tárgyalás során. Az amerikai hírszerzés washingtoni archívumában az elmúlt hónapokban talált iratok megerősítik: Amerika és Nagy-Britannia kifejezetten arra játszottak, hogy a németek megszállják Magyarországot. A magyar kiugrási reményeket csak azért táplálták, mert tudták, ezt Hitler nem fogja hagyni, így pedig a nyugati frontról német erőket fognak elvonni a megszállási feladatok.

A szövetségesek nem törődtek a megszállás tragikus következményeivel, a magyar zsidósággal és a több százezer áldozattal.

A Kállay által folytatott politika már 1943 őszén a német vezetés tudtára jutott, így már akkor elkezdték kidolgozni Magyarország megszállásának tervét. A Margaréta-tervet viszont csak 1944. március 19-én hajtották végre. Erre az időre Hitler Ausztriába hívta tárgyalni Horthyt, hogy a magyar kormányzó ne tudja megakadályozni a megszállást. Horthy is csak később értesült a katonai akcióról. Ekkor úgy látta, már felesleges ellenszegülni a németeknek, így Kállay után Sztójay Dömét nevezte ki miniszterelnöknek, aki teljes mértékben kiszolgálta a németeket.

A megszálló csapatokkal együtt Magyarországra érkezett az ún. különleges bevetési egység, a Sondereinsatzkommando (SEK), melynek feladata az ország „zsidótlanítása” volt. A SEK mindössze 20 tisztből és több mint száz főnyi kisegítő személyzetből (őrök, sofőrök, titkárnők stb.) állt, így a magyar hatóságok közreműködése nélkül semmit nem érhetett volna el.

A magyar hatóságok már március 19-én elkezdték összegyűjteni a zsidókat Budapest területén, majd később vidéken is, kész listák alapján. A zsidókat saját lakásukon kereste fel razziák keretében az SS és a magyar rendőrség. Először a Rökk Szilárd utcai Országos Rabbiképző Intézetben berendezett kisegítő toloncházba kerültek (melyet a németek felügyeltek), majd innen szállították át őket Kistarcsára. A német megszállást követően az első deportálóvonat innen indult el 1944. április 28-án, 1800 fős transzporttal. A szerelvény május 2-án érkezett Auschwitz-Birkenauba.

A Sztójay-kabinet új belügyi vezetésével elkezdődött a „zsidókérdés végső megoldása Magyarországon”, amely a németek számára is meglepő hatékonysággal haladt előre: április közepe és május vége között az ország szinte teljes zsidó lakosságát gettókba és gyűjtőtáborokba zárták.

Kapcsolódó írás:

A szövetségesek provokálták ki a német megszállást, nem törődve a magyar zsidókkal

A szövetségesek provokálták ki a német megszállást, nem törődve a magyar zsidókkal – Az amerikai hírszerzés iratai egészen más képet rajzolnak ki a megszállás valódi okairól, mint amit az iskolában tanultunk. Angolszász felelősség, áldozatokkal nem törődő kétszínű politika: Borhi László történész írása.