Forog a gyomrom attól, amikor egy magyar zsidó Izrael-ellenes
Lakásokat tervez Izraelben és Budapesten, újságot ír, politikáról elmélkedik, és szeret nyíltan, élesen fogalmazni. Mihály Amichay Éva elmondása szerint feltöltődni jár Tel Avivba, hogy kibírja Pesten, mert úgy véli, itthon minden jószándékot megöl az irigység.
Több évtizedet éltél Izraelben, most ingázol a két ország között. Több, mint harminc éve tervezel lakásokat. Tudjuk, egész más világ a kettő. Munkád során mit tapasztaltál, miben mások az igények lakástervezés terén Izraelben és nálunk? Mi a legfontosabb színtér egy izraeli és egy magyar lakásban?
Mihály Amichay Éva: Minden lakás sokat elárul a benne lakóról, a jól megtervezett lakás pedig jól szolgálja a benne lakót. Nekem ez utóbbi a célom.
Természetesen, különbözőek az izraeli és a magyar lakások, elsősorban a klimatikus különbségek miatt, de persze az életforma, a mentalitás is más.
Mivel Izraelben nagyon gyorsan változik minden, egy lakás alaprajzából meg tudom mondani, hogy mikor épült a ház, illetve azt is, mikor történt a felújítás. Általánosságban elmondható, hogy az izraeli család nagyobb (az egy anyára eső gyerekhányad az izraeli, zsidó nők esetében 3.16, az izraeli arab nők esetében 3.11 – a statisztika szerint), vagyis legalább három gyerekszobára van szükség és külön master bedroomra (szülői háló fürdővel, garderobbal). Nőtt a fürdőszobák száma, minimum egy külön fürdőszoba kell a gyerekeknek, de nem ritka, hogy minden gyerekszobához tervezünk egy fürdőszobát, és külön vendég-wc-t mosdóval.
Az izraeli lakásokban a mosógép sosincs a fürdőben, régebben a mosó-teraszon volt, ma már a komplexebb háztartási helyiségben. Korábban a bejárati ajtón “bezuhantunk” a nappaliba, mostanában a “megérkezés terét” is egyre szofisztikáltabban tervezzük meg. A konyhák nagyok, mert nemcsak az ortodox vallásosoknál, hanem sok hagyományőrző családnál is kóser a háztartás, gyakorlatilag két konyha van egymás mellett, egy tejes és egy húsos.
A konyha és az étkező a legfontosabb a zsidó lakásokban, mert tudják, hogy ott vannak a legtöbbet.
A nappali már attól függ, hogy ortodox vallásos a család vagy nem – az elsőnél nagyon sok könyv van a nappaliban, a másodiknál hatalmas televízió…
Persze, ezeken túl is, nagyon sok az apró különbség, és az igények is gyorsabban változnak ott, mint Magyarországon. Izraelben mintha sebesebben forogna a Föld!
Mi a különbség az izraeli és a magyar emberek mentalitása között? Valamiért úgy képzelem, az izraeliek tudatosabbak, ugyanakkor jobban tudnak örülni a pillanatnak. Így van?
MAÉ: Ezt nagyon jól érzed. Nem minden izraeli tartja meg a sabatot, ahogy a chalaha előírja, de benne van a levegőben, a tömegek mozgásában, hogy vasárnaptól csütörtökig munka, rohanás, intenzív küzdelem a megélhetésért, harc mindennel és mindenkivel szemben azért, hogy az élet jobb legyen, de már péntek reggel érezhető ahogy nyugalom ereszkedik a városra és ez szombat estig kitart. A tudatos, hatékony cselekvéshez időnként meg kell állni, végig kell gondolni a dolgokat – erre mindenkinek ott van a sabat. Azt hiszem, hogy aki állandó terrorfenyegetettségben él, annak egyetlen lehetősége a normális életre, ha az élete minden percét igyekszik jól megélni. Örülni annak is, ha süt a nap, de akkor is, ha esik az eső.
Hol érzed magad jobban, Izraelben vagy Magyarországon? Miért? Mit érzel, mikor leszállsz a repülőről Izraelben? És amikor a budapesti Liszt Ferenc reptéren tesz le a gép?
MAÉ: Sokan megsértődnek itt Magyarországon, ha azt mondom, én feltöltődni megyek Tel-Avivba azért, hogy kibírjam a Pesten. Nem azért, mert nem szeretem azt a helyet, ahol születtem, hanem mert ez a város felemészti a pozitív energiáimat. A lányom, aki drámaíró, tökéletesen fogalmazta meg, hogy miért nem tudna itt élni (minden nyáron eljön a gyerekeivel, két-három hétre) “Magyarországon minden jószándékot megöl az irigység” – idestova 20 éve, hogy ezt mondta, de sajnos, mind a mai napig aktuális. Ami biztató, hogy már ismerek olyan 20-30 éveseket, akik elég sikeresek abban, amit csinálnak, és nem az irigység motiválja a cselekedeteiket.
A reptereken nem érzek semmit, legfeljebb fáradtságot – sokat repülök, a reptér olyan mint bármely tömegközlekedési csomópont, olykor idegesítőbb, de megszoktam, az időmet igyekszem hatékonyan használni, bárhol vagyok. Persze, ha a Ben Gurionon kimegyek a friss levegőre, ami 20 fokkal melegebb, mint Pesten, fülig ér a szám, mert a meleget jobban elviselem, mint a fagyot.
Hogyan élje meg zsidó identitását az, akinek nincs módja, vagy kedve alijázni?
MAÉ: Először is mindenkinek van módja alijázni, ha akar! Ezernyi kifogást hallottam, hogy miért nem, de az mese – egyébként, nem kell megindokolni, hogy miért nem alijázik valaki. Legutóbb Spiró György nyakatekert okfejtését olvastam a maga zsidóságával kapcsolatban – a szememben szánalmas volt. (Sikerült megint néhány magyar-zsidó értelmiségi barátomat elveszíteni, de én akkor is egyenesen fogalmazok) Éljen mindenki ott, ahol boldog! Ha valaki zsidóként Magyarországon érzi jól magát, akkor éljen itt és legyen boldog!
Az identitást két oldalról közelíthetjük meg, addig nincs semmi gond, amíg magunk határozzuk meg a magunk identitását, és aszerint élünk. Lehet valaki izraelita vallású magyar, zsidó származású magyar, magyar-zsidó, stb. A probléma ott jelentkezik, hogy a környezetünk miként ítéli meg az identitásunkat. De bízzunk abban, hogy nem lesz második Holokauszt, és a magyarországi zsidók békében élhetnek a maguk meghatározta identitásukkal, legyen az bármi.
Attól viszont forog a gyomrom, amikor egy magyar zsidó, akárhogy is határozza meg a maga identitását, Izrael-ellenes, szóban vagy írásban, anélkül, hogy az arab-izraeli konfliktus problémájába kicsit is beleásta volna magát. Összes információja az MTI tudósításokból ered, de tanácsokat ad arra nézve, hogy az izraelieknek mit kellene tenniük.
FRISSÍTÉS: a szerkesztőség a félreértések elkerülése végett – bár úgy véljük, a sorokból így sem ez következik – közli, hogy az Izrael-ellenességet az interjúalany NEM SPIRÓ GYÖRGYRE értette. Példája néhány bekezdéssel feljebb a zsidó identitáshoz való viszony kapcsán merült fel a beszélgetésben.
Az ezzel kapcsolatos cikket lásd itt:
Az Izraelbe költözéstől sokakat gyanítom, hogy a terrorveszély tart vissza. Tudható, milyen fokú a katonai készültség. Mennyiben érzéklehető ez a mindennapokban? Nyugodtan, félelem nélkül sétálhatsz az utcán a barátaiddal?
MAÉ: Szerintem ez is csak ürügy, hiszen pár ezer forintért ki lehet repülni, meg lehet mindent tapasztalni, ha valakit érdekel, hogy mi van Izraelben. Másfél éve szervezek workshopokat Tel-Avivba, Jeruzsálembe, a Holt-tengerhez - segítek megismerni az országot olyanoknak, akik valóban szeretnék. Nem turista-célpontokat látogatunk, hanem az izraeli életérzést szeretném átadni - többnyire sikerrel. Kevés zsidó vesz részt ezeken a workshopokon, de számomra öröm, hogy legalább néhány magyar ember a saját tapasztalataira építi ezáltal véleményét Izraelről, és nem a torz médiára.
Úgy tudom, a kóserságot elég speciálisan értelmezed. Pontosan mit takar ez?
MAÉ: A háztartásom nem kóser - sosem törekedtem erre. Az életvitelemben igyekszem a zsidó életritmus nagyszerű rendszerét megtartani, a magam speciális helyzetében, vagyis hétfőtől csütörtökig embertelenül sokat dolgozom, az építőipar kemény szakma, sok küzdelemmel. A péntek délelőtt a háztartásomé, és ahogy bejön a sabat az én otthonomra is leszáll a béke, a nyugalom. Gyertyát gyújtok, izraeli műsorokat nézek az interneten, olvasok. Időnként a barátaimmal sabatolok, nagy ritkán még zsinagógába is elmegyek, de alapvetően szeretek egyedül otthon lenni - egész héten annyi emberrel vagyok kapcsolatban, hogy sabatkor direkt felüdülés az egyedüllét. A szombat a feltöltődésé, de előfordul, hogy írok, amit egy vallásos zsidó nem tenne.
Szerinted mik a zsidó identitás alapjai ma, a szekuláris zsidóság körében? Mi tarthat össze egy ennyire sokszínű és szétszóródott közösséget? Közösség-e egyáltalán a mai világi zsidóság?
MAÉ: A zsidó egy nép! Nem akármilyen közösség, hanem egy nép. Egy nép, aminek van saját vallása. A történelem során sokan ki akartak iratkozni ebből a népből, mondván ők nem vallásosok, akkor tehát nem is zsidók (ez a Spiró-féle érvelés is). Aztán, mindig voltak olyan gonosz figurák a történelemben, akiket nem nagyon érdekelt, hogy a zsidók vallásosak, vagy sem, az internacionalista kommunizmus hívei vagy buddhisták lettek... A zsidó az zsidó! Lehet ezt emelt fővel viselni, ahogy az izraeliek többsége teszi, és lehet sumákolni. Nekem nem tisztem mások viselkedését megítélni. Én választottam egy utat, mindenki megválaszthatja a magáét. Csak azt tudom, hogy a zsidóság olyan évezredes emberi bölcsesség őrzője, amit kidobni az ablakon ostobaság. Nem kell vallásosnak lenni ahhoz, hogy valaki a zsidó filozófiát, a történelmet, a héber nyelvet tanulmányozza. A zsidó nép magját a közös tudás, és az emlékezet tartja össze.
Nemrégiben egy magyar értelmiségi társaságban az ország helyzetéről volt szó. A szokásos panaszáradat... Én erre azt mondtam, hogy a "sivatagi nemzedéknek ki kell halnia", akkor változik majd meg a helyzet. A résztvevők egyike sem tudta, hogy mit jelent az a kifejezés. Holott ez azokra a zsidókra utal, akik az egyiptomi rabszolgaság után 40 évig bóklásztak a sivatagban. Ezek az emberek nem úgy szocializálódtak, hogy képesek legyenek harcolni a céljaikért, a szabadságért. Majd ha ők kihalnak, akkor jön egy szabad nemzedék, akikkel el lehet foglalni Kánaánt. Izraelben az általános iskolás gyerekek is tudják a heti szakaszokat... Nem azért mert vallásosak, hanem mert annyi emberi bölcsesség van bennük, hogy érdemes tudni.
Hogy tekintenek rád az ügyfeleid az és olvasóid? Nekem a profi szakemberen túl a lélek ismerőjének is tűnsz. Meg szoktak keresni személyesen is az emberek, hogy kikérjék a véleményedet magánéleti ügyekben? Te hogy tekintesz magadra a szakmádon túl? Mi a tágabb értelemben vett küldetésed?
MAÉ: A küldetés túl nagy szó. Mint minden embernek a Földön, úgy gondolom, hogy nekem is van feladatom. Petőfi szőlőszem-hasonlata, tudod, egy csepp a borban, de nem mindegy, hogy milyen ízű az a csepp. Amit gondolok, arról írok, legyen az város-, vagy lakástervezés, politika vagy életmód. Azért vannak saját online lapjaim, mert így szabadon írhatok. Nem tartozom egyetlen politikai csoporthoz sem. Megdolgoztam a gondolati és cselekvési szabadságomért.
Sok fiatalnak tervezek lakásokat, amelynek során beszélünk arról, hogy miként érdemes élni. Ha az én tapasztalatomból valaki tanul, az jó neki, engem pedig elégedettséggel tölt el. Magánéleti ügyekben még a gyerekeimnek is óvatosan adok tanácsot - a sorsát, végső soron mindenki a saját belátása szerint alakítja. Annak viszont nagyon örültem, hogy fiatal szakemberek, lakberendezők, építészek felkértek, hogy tanítsam őket. Így alakult a Térszervezés Tanulókör.
Egy előadásodon azt mondtad, az ügyfeleidtől azt kéred, írjanak esszét magukról. Ez azért nem mindennapi gyakorlat. Ezen felül minden alkalommal ragaszkodsz a személyes találkozáshoz. Fontos neked a személyes kapcsolat a megbízóiddal? Mennyiben segíti ez a munkádat?
MAÉ: Az évek során, a tapasztalataim alapján kialakítottam egy hatékony munkamódszert. Minden potenciális kliensnek elküldöm, amikor hozzám fordul. Ha elfogadja, akkor lehet tovább lépni. Mivel jó lakást csak akkor lehet tervezni, ha a megrendelő partner ebben, elengedhetetlen megismerni az ő világát. Ehhez kell találkozni vele, de ez nem elég. Saját magának is tisztában kell lennie, hogy mit szeretne, tehát az esszéírás elsősorban neki segít összefoglalni, rendszerezni a vágyait. Ugyanakkor ennek a szövegnek minden szava fontos információt jelent a tervezőnek - már ha odafigyel rájuk. Mondok egy példát: egy fiatal pár élete házát szeretné megépíteni. Az építész több variációt is csinált, 7-8 (!) alkalommal találkoztak, ám a pár még ezután sem volt igazán elégedett. Érezték, hogy valami nem stimmel, eljutottak hozzám... Megírattam velük az esszét, amit nagyon komolyan vettek ők is, én is. Egyszer találkoztunk, ahol már megoldási javaslatokat tettem, amelyek tetszettek nekik. Ezután a koncepciótervet, amely valójában bútorozott kiviteli terv szintű, két nap alatt elkészítettem, a pár teljes megelégedésére. Nincs több variáció - egynek kell nagyon jónak lenni!
Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!