Radnóti: nincs egyértelmű parancs a Dunában nyugvó csontok kiemelésére
Radnóti Zoltán szerint a háláchá a megtalált csontokkal kapcsolatban fogalmaz úgy, hogy azokat méltóképp kell eltemetni. A főrabbi arra hívja fel a figyelmet, hogy a diskurzus itt magáról a kutatásról szól, vagyis arról, vallási kötelesség-e, hogy erőnek erejével keressünk maradványokat, bárhol is találhatóak.
Radnóti Zoltán eljuttatta szerkesztőségünkhöz a kérdéssel kapcsolatos véleménycikkét, amely a holnapi nap folyamán a szombat.org-on fog megjelenni teljes terjedelmében. A Kibic Radnóti Zoltán cikkéből néhány fontosabb részt emel ki előzetesen:
Radnóti Zoltán a mostanival több szempontból párhuzamot mutató új-zélandi esetre hivatkozik. Leírja, hogy a második világháborúban egy zsidó pilóta a repülőjével együtt egy mocsárba zuhant, amelyre csak a 80-as években derült fény. A hadsereg nem tudta kiemelni a repülőt és a pilótát a mocsárból. A helyi rabbi által vezetett jeshiva ezután úgy foglalt állást, hogy nem kötelessége a családnak feltárni és kiszedni a maradványokat és számára zsidó temetést biztosítani.
Radnóti ezután a Babilóniai Talmud Bábá Kámmá traktátusára és a Jeruzsálemi Talmudra hivatkozva írja azt, hogy létezik „a mét micvá koné mekomo” elve, ami (egyszerűsítve) azt jelenti, hogy vallásjogilag teljesen megengedett, hogy egy holttestet ott temessenek el véglegesen, ahol azt megtalálják”.
A rabbi különböző forrásokra hivatkozva azt állítja, hogy az exhumálást csak akkor kell végrehajtani, ha attól kell tartani, hogy a víz elárasztja a sírhelyet, vagy azért, hogy családi sírboltba helyezzék. A talajvíz azért problematikus, mert kimoshatja a csontokat a helyükről, és az úszó vagy lebegő maradványok esetleges látványa, az elhunyt emlékének a megszégyenülése lehet az arra járó emberek szemében.
Radnóti szerint ezen esetek egyik sem áll fenn jelen helyzetben, mert a tetemek eleve víz alatt vannak, és a személyek beazonosítása, tehát családhoz kötése lehetetlen.
A cikkben még felsorolja néhány másik bölcs ellentétes nézetét is, ezzel érzékeltetve, hogy nem egyértelmű az iránymutatás.
Az írásból továbbra sem derül ki, hogy sértené a háláchát a zsidók maradványainak kiemelése a Dunából, ahogy az a Mazsihisz közleményében áll, azonban a főrabbi véleménye szerint a bizonytalan kimenetel és az esetleges rasszista mellékzöngék (zsidó fajú csontok vannak-e) miatt érdemes azon bölcsek útmutatását követni, akik mentén a Dunában nyugvó holtak nyugalmát nem kell megbolygatni.
Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!