M. Kende Péter: A történész és a ruhaárus – hászid történet Köves Slomóról

Köves rabbi mindenhez ért, csak visszafogja magát, hogy a nemzetközi történész-stáboknak is jusson némi munka. Mi pedig a ruhaárusokkal vagyunk.

Köves Slomó vidám interjút adott az egyik izraeli lapnak, amelyben tudatja, hogy idegen tőle a személyeskedés. Amikor azonban arra a kérdésre kellett volna válaszolnia, honnan lesz az EMIH-nek elég tudástőkéje a Sorsok Háza létrehozásához, azzal vágta ki magát, hogy ő történész, Heisler pedig „ruhaárus”. Igaz, aztán kegyesen hozzáteszi, hogy nem akarja ő egymaga berendezni az egész Sorsok Házát, hagy némi munkát a hosszú sorokban várakozó hazai és nemzetközi szakértőknek is. Ez bíztató.

Mi elégedettek vagyunk Köves Slomó kategorizálásával, mert a zsidó hagyomány – szemben a vezető rabbival, aki természetesen történész is – nem nézi le az iparosokat és a kereskedőket. Rabbi Johánán például, a Misna bölcseinek egyike, suszter volt, és a magyar zsidóság több derék és becsületesen dolgozó ruhakereskedőt, handlét, ószerest és iparost adott Magyarországnak, mint amennyi kiváló történészt – pedig velük sem kell szégyenkeznünk.

Úgyhogy nem számít sokat, hogy Köves vezető rabbi történetesen nem történész, ahogy most éppen Heisler sem gyakorló közgazdász vagy gépészmérnökmérnök annak ellenére sem, hogy neki mindkettő egyetemről érvényes és legális diplomája van. Köves nem praktizál történészként, nem kutat és eddig még történeti kiállításokat sem hozott létre. A papír és a határtalan önbizalom nem elég ahhoz, hogy történészek legyünk.

De legyen úgy, ahogy Köves Slomó akarja, hasonlítsuk így össze a szemben álló feleket: aligha lehet kérdés, hogy Heisler több évtizedes üzleti pályája ruhakereskedőként lényegesen konkrétabb, mint amit Köves vezető rabbi történészként tett. Mi pedig sokkal jobban becsüljük a szorgalmas ruhakereskedőket a megmosolyogtatóan hiú és rossz modorú vezető rabbiknál. Mi az istenfélő ruhakereskedőkkel és a cipészekkel vagyunk.

Megyeri A. Jonatán válaszcikke itt olvasható