A Moszadról szóló filmek az utóbbi években új lendületet kaptak az izraeli filmgyártásnak köszönhetően. A 7. Zsidó és Izraeli Filmfesztiválon most bemutatásra kerülő Búvóhely című film is ennek az új hullámnak a terméke.
Az izraeli hírszerző titkosszolgálat, a Moszad neve sokszor hangzik el olyan híres külföldi kémszervrezetek neve mellett, mint az amerikai CIA, a szovjet KGB vagy éppen a brit MI6. Míg azonban az utóbbi három szervezet képzelt vagy valós munkatársai ilyen-olyan formában, de már hosszú évtizedek óta feltűntek a mozivásznon és a televíziók képernyőin, addig az izraeli ügynököket csak elvétve fedezhettünk fel a filmek szereplői között. A hős moszados James Bond figurának a hiánya főleg az izraeli filmekben volt igazán feltűnő.
Az izraeli filmtörténet hosszú évei során inkább a hadsereg, a katonákról szóló történetek voltak előtérben. Az Entebbe túszszabadító akcióról készült alkotásokat leszámítva, ezek a filmek vagy vígjátékok voltak, vagy olyan drámák, amelyek a háborúk okozta traumákat voltak hivatottak bemutatni. Ilyen filmek az utóbbi években is sorra kerültek ki az izraeli rendezők kezei közül. Ebbe a kategóriába tartozik a Libanoni keringő, a Beaufort, a Libanon vagy éppen a tavaly nálunk is bemutatott Foxtrott.
Az utóbbi években azonban történt valami, és ha az izraeli James Bond, Jason Bourne vagy Carrie Mathison (ez a figura nem szerepel a Homeland eredeti izraeli változatában) még nem is született meg, a 2000-es évektől kezdve az izraeli filmesek is rájöttek arra, hogyan használhatják fel a Moszadot vagy éppen az izraeli hadsereget körüllengő legendákat izgalmas drámák vagy thrillerek elkészítéséhez.
Először jöttek a nácikra vadászó Moszad-ügynökök A vízenjáró, illetve Az adósság című filmekben. Az utóbbinak már amerikai verziója is készült. Ezeket követték az olyan, arab terroristák nyomában járó titkosszolgálatokról szóló alkotások, mint például az Oscarra küldött Betlehem című film, vagy a Fauda és Az angyal című tévésorozatok. A televíziós felhozatalból kiemelkedik még a Moszad 101, a Hamis zászló, de a When Heroes Fly című sorozat is ígéretesnek mutatkozik.
Búvóhely ✡ 7. Budapesti Zsidó és Izraeli Filmfesztivál
Új arc, új élet, régi Moszad. Héber és angol nyelven, magyar és angol felirattal | izraeli-német-francia film, 93 perc, 2017 Naomit, a Moszad ügynökét egy egyszerűnek tűnő munkára hívják be betegszabadságáról: egy hamburgi rejtekhelyen Monát, az új személyazonosságot kapott libanoni informátort kell őriznie.
A 7. Budapesti Zsidó és Izraeli filmfesztiválon bemutatásra kerülő Búvóhely is ebbe az új hullámba illeszkedik bele. Az Eran Riklis által jegyzett mozi két női főhőse közül az egyik, Naomi a Moszad ügynöke, aki azt a feladatot kapja, hogy egy védett személyre vigyázzon két hétig egy németországi rejtekhelyen. A védett személy, Mona, aki a történet másik női főszereplője, pedig a libanoni Hezbollah terrorszervezet egyik magas rangú vezetőjének volt a felesége, és évek óta együttműködött az izraeliekkel, most viszont gyanakodni kezdtek rá, ezért menekülni kényszrül. Mona a rejtekhelyen arra vár, hogy új személyazonosságot kapjon és Kanadába költözhessen, meg persze, hogy begyógyuljanak az arcváltoztató plasztikai műtét sebei.
A feladat nem tűnik túl bonyolultnak, Mona azonban túl sokat tud, így a terrorszervezet célpontjává válik, ami megadja a titkosszolgálatok működéséről szóló filmek elmaradhatatlan feszültségét. Továbbá a 24 órában összezárt két nő közötti különleges kapcsolat kialakulását is nyomon követhetjük a filmben, a kezdeti bizalmatlanságtól egészen az életben maradás érdekében kötött szövetség létrejöttéig. A Búvóhely mindezt egy kis csábítással, akcióval, misztériummal és paranoiával is megfűszerezi, hogy aztán megmutassa, hogyan tud két eléggé eltérő női karakter szembenézni a döntően férfiak által uralt kémek és terroristák világával.
A film férfi szereplői ugyanis végig játszadoznak a két nővel. A Moszad emberei például nem osztanak meg minden információt Naomival, és tudatosan szólítják Naomilének, ahogy Izraelben a gyerekeket szokás. A nők azonban nem hagyják magukat, és felveszik a kesztyűt, akár a legkiélezettebb szituációkban is.
Naomi, a filmben szereplő Moszad-ügynök nem egy kimondott szuperhős, bár amikor rákényszerül azért simán el tud bánni az őt sarokba szorítani akaró terroristákkal. Naomi egy személyes tragédia, egy vetélést követően, hosszabb szünet után tér vissza a szolgálatba, és bár kapva kap az alkalmon, hogy újra dolgozhasson, sem fizikailag, sem pedig lelkileg nincs igazán jó formában. Éppen ezért a Naomit alakító izraeli színésznőnek, Neta Riskinnek fel kellett szednie néhány kilót annak érdekében, hogy hitelesen el tudja játszani a visszatérőben lévő, de kicsit azért még szétcsúszott Moszad-ügynök figuráját.
A film egyik érdekessége, hogy Mona szerepét a már évek óta Párizsban elő Golshifteh Farahani iráni színésznő kapta meg. Farahani filmjeinek többsége tiltólistán van hazájában, és valószínűleg az sem fog javítani ottani népszerűségén, hogy egy izraeli filmben vállalt szerepet. Az iráni színésznővel való forgatás az izraeli stáb számára is igaz különlegességnek számított. Farahanit Riklis egyik egyik korábbi filmje, a Citromfa győzte meg arról, hogy együtt dolgozzon az izraeli rendezővel.
A Búvóhely ugyan nem lett a kritikusok kedvence, viszont remekül illeszkedik abba – az immár az izraeli filmeket is megfertőző – a titkosszolgálatokról és kémekről alkotott hollywoodi képbe, ahol a szolgálatok emberei nem csupán a háttérben, észrevétlenül tevékenykedő figurák, hanem olyan karakterek, akik simán megállják a helyüket egy akció-sorozatban vagy egy körömrágató thrillerben is. Riklis filmje ráadásul két nőt helyez története fókuszába, ami ebben a zsánerben kimondottan ritkaságnak számít.
A Búvóhely megtekingető a 7. Zsidó és Izraeli Filmfesztiválon. Vetítési időpontok a fesztivál honlapján találhatók:
http://zsifi.org/buvohely-shelter/
A Kibic Magazin a 7. Zsidó és Izraeli Filmfesztivál kiemelt médiapertanere.
