Eliran Elya: A társadalom mélyrétegei foglalkoztatnak
Periférián élő fiatal izraeli srácokról forgatta első filmjét Eliran Elya, aki szerint Izraelben még tabunak számít ezekkel a problémákkal foglalkozni. A Jómadarak című film díjat nyert a Jeruzsálemi Filmfesztiválon.
A 7. Budapesti Zsidó és Izraeli Filmfesztivál nyitófilmje, JÓMADARAK rendezőjével, Eliran Elyával és főszereplőjével Adar Hazazi Gersch-sel beszélgettünk.
A film személyes élményeken alapul. Mi volt az inspiráció?
Eliran Elya: Amikor még egyetemre jártam, 2010-ben hátrányos helyzetű, házi őrizetben lévő fiatalokat tanítottam önkéntesként Dimonában és Beershebában. Különösen a beershebai csoport állt nagyon közel a szívemhez, közülük pedig egy fiú, aki csinált egy videoklipet az életéről. Később visszatértem Tel Avivba, éltem az, életem. Egyik nap megláttam egy cikket, amely arról gondolkodott, hogyan hordhat kipát egy gyilkos. A cikkhez tartozó képen pedig megpillantottam azt a fiút, Edent, akit még Beershebában tanítottam. Mint kiderült, gyilkosságot követett el, és börtönben ült. Ekkor azt éreztem, hogy el kell mondanom egy történetet a társadalomról, az izraeli hátrányos helyzetű tinédzserekről, a perifériákról. Gyerekként én is hasonló körülmények között éltem, mint ezek a beershebai és dimonai fiúk. A film leginkább az én kapcsolatomat mutatja be a családommal, ezekkel a fiúkkal és saját magammal.
Akkor mondhatjuk, hogy ez a történet önéletrajzi ihletésű.
Eliran Elya: Igen, ez az első filmem, és én a saját tapasztalataimról akartam mesélni. Mélyről, a gyomromból jött ez a történet.
Jómadarak ✡ 7. Budapesti Zsidó és Izraeli Filmfesztivál
Fiam, semmire se fogod vinni az életben! Csinálj filmet, legalább addig nem rontasz el semmit! Héber nyelven, magyar és angol felirattal | izraeli film | 88 perc, 2017 A forgatókönyveket és verseket író Assi élete holtpontra kerül, tele van kétségekkel a múltját, jelenét és jövőjét illetően.
A tanár-diák filmek elég ismertek Európában és Amerikában. Amikor ehhez a témához nyúlt, nem tartott attól, hogy túl sok hasonló tematikájú alkotás van már a piacon?
Eliran Elya: Nem. Én ezzel nem foglalkoztam. Úgy gondolom, ha valakinek van személyes mondanivalója, akkor az úgyis elüt a többitől, eredeti lesz.
Az izraeli filmek általában vallási problémákkal és a háborúval foglalkoznak. Bátor döntésnek tűnik, hogy a periférián élő fiatalokról készített filmet.
Eliran Elya: Manapság nálunk ez még ritkaság és új téma, holott Izraelben is megvannak azok a hétköznapi problémák, amelyek a világ más részein. Én ezt a közeget ismerem, a társadalom mélyrétegei foglalkoztatnak.
Mit tart ma az izraeli társadalom legégettőbb gondjainak?
Eliran Elya: Nagy a különbség Tel Aviv és az ország többi része között. Izraelben ma 400000 fiatal él veszélyeztetett helyzetben. Ez nagyon magas szám. Ugyanazokkal a problémákkal küszködnek, mint a fiatalok a világ többi részén. Rengeteg helyen jártam a film bemutatása kapcsán, és mindenki pontosan értette ezeket a gondokat. Csak Izraelben nem szeretünk erről beszélni. Ahogy mondta, nálunk a háború és a vallás kérdései vannak előtérben, holott először ezeket a mélyben lévő konfliktusokat kellene megoldani ahhoz, hogy a többivel is előrébb jussunk.
Mennyi időbe telt előkészíteni a filmet?
Eliran Elya: 4 évig írtam a forgatókönyvet. Szerintem fontos, hogy a történet alaposan meg legyen munkálva. 6 hónap volt az előkészítés, amiből a casting nagyon intenzív időszak volt. A filmben amatőr színészek játszanak, és ez komoly válogatást igényelt. A fiatalok semmit sem tudtak a filmezésről, nagyrészt olyan környezetből származtak, mint amit a film bemutat, úgyhogy még azt is meg kellett tanítani nekik, hogy kell csendben maradniuk.
Miért döntött úgy, hogy amatőr színészekkel fog dolgozni?
Eliran Elya: Nem hiszek abban, hogy egy húsz év körüli profi színész hitelesen el tudja játszani ezeket a szerepeket. Én ismerem ezt a közeget, tudom, hogy mozognak, hogy beszélnek, viselkednek ezek a srácok. Biztos voltam benne, hogy amatőr színészekkel ez a történet hitelesebb lesz.
Hogyan találta meg a színészeket és hány ember közül választották ki a szereplőket?
Eliran Elya: Jártam a parkokat, az utcákat, és szóltam az ott kóborló srácoknak, hogy akarnak-e játszani egy filmben. Egy Facebook oldalon is meghirdettük a szereplőválogatást, nagyjából 1500 jelentkezőből választottuk ki a végleges csapatot.
És ön hogyan került kapcsolatba a filmmel? Miért jelentkezett a szerepre?
Adar Hazai Gersch: Egy barátom ajánlotta a figyelmembe ezt a lehetőséget, amikor 15 éves voltam. Akkoriban épp egy iskolai darabban játszottam, gondoltam, megpróbálom.
Mennyire hasonlít a filmben játszott figura a valódi személyiségéhez?
Adar Hazai Gersch: Én egy kibucból származom, nem érzem magamat hátrányos helyzetűnek vagy veszélyeztetett srácnak, tehát ilyen szempontból nem hasonlít rám Eden karaktere. De a lobbanékonyságban, az agresszióra való hajlamban igen. Még akkor is, ha most nagyon kedvesnek tűnök. (nevet)
Mi volt a legjobb és a legnehezebb a forgatásban?
Adar Hazai Gersch: Őrült időszak volt, éjjel-nappal dolgoztunk, és azt akartam, hogy a lehető legtöbbet hozzam ki a karakterből. Nagyon kemény munka volt megformálni ezt a figurát. Először is meg kellett értenem, hogy gyilkosságot követett-e el a fiú vagy csak hirtelen felindulásból ölt. Ez nagy különbség a szerep megformálása szempontjából. Meg kellett értenem a társadalom működését, ezeknek az embereknek az életét ahhoz, hogy el tudjam fogadni, lehet csak úgy véletlenül ölni.
Mit fog csinálni a film után? Kapott újabb szerepeket?
Adar Hazai Gersch: Igen, kaptam, de most egy kis időre van szükségem. Nemsokára érettségizni fogok, aztán jön a katonaság, és szeretném hosszútávon azt csinálni, ami igazán érdekel. Nem érzem azt, hogy nem tudok élni a színészet nélkül. De még bármi lehet. Ha kapok egy olyan felkérést, ami nagyon lázba hoz, lehet, hogy elvállalom, de nem sürget semmi sem.
A filmnek nagy sikere van, a Jeruzsálemi Filmfesztiválon díjat is nyert. Hogyan tovább? Tanítani fog ismét vagy újabb filmet forgat?
Eliran Elya: Jelenleg egy tévésorozatot forgatok, és egy újabb forgatókönyvön dolgozom, ami egy reptér mellett élő kis közösség sorsáról szól. Hiszek a művészetben, de úgy érzem, ahhoz, hogy valóban tehessek a társadalmi változásokért ennél több kell. Ezért alapítottam egy pártot, és elindultam a városunk önkormányzati választásán. Egy hónapja megválasztottak polgármester-helyettesnek. Így ez a feladat is vár rám.
ZSIFI12
A Budapesti Zsidó és Izraeli Filmfesztivál már 10 éve nevettet meg, gondolkodtat el, ad témát éjszakába nyúló beszélgetésekhez zsidókról és nem zsidókról, identitásról, a világról, melyben élünk. És mivel ez a tizedik, a fesztivál még az eddigieknél is több, izgalmasabb és nem utolsósorban hosszabb lesz – ez lesz a mi rendezői változatunk.
Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!
